Részleges munkaképtelenség és fizetett szabadság
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az EUB egy holland ügyben megállapította, hogy a részlegesen munkaképtelen munkavállaló éves fizetett szabadságának megváltása címén fizetett összeg nem csökkenthető azzal az időtartammal, ameddig munkavégzésre alkalmatlan állapotban volt.
Az alapügy
A Kérelmező a Belastingdienst (adóhatóság, Hollandia) alkalmazásában áll. 2015. november 24. óta betegség miatt részlegesen tartósan munkaképtelen, és visszailleszkedést segítő program keretében foglalkoztatják.
A Kérelmező a munkaképtelenség kezdetétől 70%‑os mértékű díjazást kapott. Ugyanakkor továbbra is teljes díjazásban részesült azon órák után, amelyekre vonatkozóan munkavégzésre alkalmasnak minősült.
A Kérelmező az őt 2017. július 25‑től augusztus 17‑ig megillető éves szabadság alatt a 2016. november 24. óta kapott díjazásnak megfelelő összegű juttatásban részesült, amely a munkaképtelenségnek megfelelő órák 70%‑a, és 100%‑a azon órák után, amelyekre vonatkozóan munkavégzésre alkalmasnak minősült.
A pénzügyi államtitkárhoz benyújtott panaszában a Kérelmező vitatta e díjazás összegét, azt állítva, hogy e szabadságok alatt teljes díjazásban kellett volna részesülnie. Mivel a pénzügyi államtitkár 2017. október 13‑i határozatával e panaszt elutasította, az alapeljárás felperese keresetet indított e határozattal szemben a kérdést előterjesztő bíróság előtt.
A kérdést előterjesztő bíróság az EUB-hoz fordult előzetes döntéshozatalért.
Az EUB döntése
Az EUB megállapította, hogy a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések és gyakorlatok, amelyek értelmében – amennyiben a betegség miatt munkaképtelen munkavállaló él a fizetett éves szabadsághoz való jogával – azon díjazásnak a munkaképtelenségből eredő csökkentését, amelyben a referencia‑időszak során részesült, figyelembe veszik a fizetett éves szabadság megváltása címén folyósított összeg megállapításakor.
Az EUB ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy mivel a betegség miatti munkaképtelenség bekövetkezése főszabály szerint előre nem látható és független az érintett munkavállaló szándékától, ezért azok a munkavállalók, akik a referencia‑időszakban betegszabadságon vannak, azokkal esnek egy tekintet alá, akik ezen időszak alatt ténylegesen munkát végeztek.
Következésképpen ilyen esetben a fizetett éves szabadsághoz való jogot főszabály szerint a munkaszerződés alapján ténylegesen munkavégzéssel töltött időszakok alapján kell meghatározni, figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy e díjazás összegét betegség miatti munkaképtelenségre tekintettel csökkentették.
(curia.europa.eu)