A felszámolás és a fedezetelvonó ügyletek megtámadása
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A hitelezői igények minél szélesebb körben történő érvényesíthetősége érdekében a Csődtörvény (Cstv.) számos olyan perindítási lehetőséget biztosít a felszámolás alatt álló társaság hitelezői (és a felszámoló) számára, amellyel a felszámoló eljárásától függetlenül lehetőség nyílik a követelések kielégítési arányának javítására. Az adós vezető tisztségviselőjével szembeni igényérvényesítés lehetőségeiről korábban esett már szó, jelen írásunkban a Cstv. 40. §-ában szabályozott fedezetelvonó ügyletek megtámadására vonatkozó rendelkezéseket tekintjük át.
A kiindulópont minden esetben az adós olyan jogügylete, amelynek következtében a felszámolás alá vonható vagyon, egyszersmind pedig a hitelezői igények fedezete csökken. A szerződés (vagy egyéb jogügylet) fedezetelvonó jellegének megállapításához feltétlenül szükséges, hogy az adós egyéb vagyona ne nyújtson megfelelő fedezetet a követelések teljes körű kielégítésére a felszámolás keretében.
A fedezetelvonó ügyletek megtámadására az adós hitelezői és a felszámoló jogosult, előbbiek kapcsán feltétlenül ki kell emelni, hogy a Cstv. definíciója szerint a felszámolás kezdő időpontja után hitelezőnek az minősül, akinek követelését a felszámoló nyilvántartásba vette. Figyelemmel arra, hogy az eljárás során a felszámoló kezelése alatt állnak az adós tevékenységére vonatkozó dokumentumok és egyéb adatok, a perindítási határidő megtartása érdekében a Cstv. kötelezi a felszámolót, hogy fedezetelvonó ügylet észlelése esetén haladéktalanul tájékoztassa a hitelezőket és bocsássa rendelkezésükre a vonatkozó bizonyítékokat.
A Cstv. által jelentősége folytán első helyen szabályozott fedezetelvonó magatartás olyan szerződés megkötése, amelyet az adós hitelezője kijátszásának szándékával hoz létre és az adóssal szerződő fel erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett. Természetesen szükséges feltétel, hogy a jogügylet az adós vagyonának csökkenését eredményezze, amely nemcsak dolog tulajdonjogának átruházásával valósulhat meg, hanem az adóst illető követelés (engedményezés), illetve forgalomképes vagyoni értékű jog átruházásával is.
Az eredményes megtámadáshoz ebben az esetben főszabály szerint mind az adós, mind a vele szerződő fél rosszhiszeműségét bizonyítania kell a hitelezőnek. Jelentős könnyebbséget jelentő kivétele a Cstv.-nek, hogy vélelmezi a szerződő fél rosszhiszeműségét – és ez által megfordítja a bizonyítási terhet –, ha az adós saját tagjával, vezető tisztségviselőjével, ezek hozzátartozóival vagy többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezettel köt vagyonának csökkenését eredményező szerződést.
Figyelemmel arra, hogy a hitelezők csalárd kijátszása súlyos visszaélést valósít meg, a Cstv. rendkívül széles körben, a felszámolási kérelem bírósághoz érkezését megelőző 5 éven belül kötött szerződések kapcsán nyitja meg a perindítás lehetőségét a hitelezők számára. A hitelező abban az esetben jogosult megtámadni a csalárd szerződést, ha annak megkötése időpontjában már fennállt a követelése az adóssal szemben.
A fedezetelvonó ügyeletek másik jelentős köre azoké a szerződéseké, amelyek nyomán az adós vagyonából ingyenes elidegenítés vagy kötelezettségvállalás történik, illetve amelyek harmadik személy számára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes kötelmeket hoznak létre. Az ingyenes vagy feltűnően értékaránytalan szerződések tehát a felek rosszhiszeműségétől függetlenül megtámadhatóak, egyedül az adós vagyonának csökkenése, mint eredmény bizonyítandó. Ebben az esetkörben a felszámolási kérelem bírósághoz érkezését megelőző 3 éven belül kötött szerződések megtámadására nyílik lehetőség.
A terjedelmi korlátokra tekintettel csupán említés szintjén rögzítjük még a megtámadható ügyletek további két esetkörét: fedezetelvonónak minősülnek azok a jogügyletek, amelyek valamely hitelező előnyben részesítésére irányulnak, illetve a biztosítéki célú mindazon ügyletek is, melyek jogosultja az adós számára hátrányos joggyakorlást valósított meg.
A Cstv. 40. §-ában szabályozott valamennyi esetben két perindítási határidőre is tekintettel kell lenni: egyrészt a perindítási okról való tudomásszerzést követő 120 napos szubjektív, másrészt a felszámolás elrendelésének közzétételétől számított 1 éves objektív, jogvesztő határidő is akadályát jelentheti az igényérvényesítésnek.
Az eredményes megtámadás esetén a Ptk. érvénytelen szerződésre vonatkozó jogkövetkezményeit kell alkalmazni, tehát a szerződés érvényessé nyilvánítására (pl.: megfelelő ellenérték megállapításával) vagy az eredeti állapot helyreállítására kerülhet sor. Figyelemmel arra, hogy az eredményes megtámadást kezdeményező hitelező nem áll kötelmi jogviszonyban az adóssal szerződő féllel, a visszaperelt „fedezet” a felszámolási vagyont gyarapítja, és nem eredményezi a perindító hitelező igényének elsőbbségét vagy kizárólagos kielégítését.
A cikk szerzője dr. Szigeti-Szabó Andrea partner ügyvéd és dr. Farkas Márton senior ügyvédjelölt. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
