A heti pihenőidő mellett napi pihenőidő is jár

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EUB megállapította, hogy ha a tagállam joga heti pihenőidőt biztosít a munkavállalónak, attól még a munkavállaló ezen felül napi pihenőidőre is jogosult.

1. Az alapügy

IH a MÁV‑START alkalmazásában áll mint mozdonyvezető. IH a kollektív szerződés hatálya alá tartozik. Havi munkaidőkeretben foglalkoztatják, amely nem heti pihenőnapokat, hanem a munkáltató által a heti referencia‑időszak alapján biztosított heti pihenőidőt tartalmaz.

A kollektív szerződésnek megfelelően a MÁV‑START két munkavégzési időszak között tizenkét órás lakóhelyi napi pihenőidőt biztosított IH részére, amelyhez kétszer harminc perc utazási normaidő társult.

H a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Miskolci Törvényszékhez (Magyarország) fordult az elmaradt munkabér kifizetése érdekében, arra hivatkozva, hogy a heti pihenőidőt vagy a szabadságot közvetlenül megelőzően vagy közvetlenül azt követően napi pihenőidőre volt jogosult.

E bíróság előtt a MÁV‑START előadja, hogy napi pihenőidő kiadására minden két, egymást huszonnégy órás időtartamon belül követő munkavégzés között kell sort keríteni, és nem akkor, ha egyáltalán nincs számára beosztva új munkaidő, mint például amikor heti pihenőidő vagy szabadság kiadására kerül sor. Álláspontja szerint ezt a napi pihenőidő célja igazolja, amely arra irányul, hogy lehetővé tegye a munkavállaló számára, hogy két munkavégzési időszak között regenerálódjon. Ezenkívül minden hétnapos időszak alatt a napi pihenőidő helyett, annál hosszabb tartamú heti pihenőidő kiadására van szükség.

E bíróság így arra keresi a választ, hogy a „heti pihenőidő” említett fogalmát úgy kell‑e értelmezni, hogy vagy még biztosítani kell a megszakítás nélküli, huszonnégy órás minimális pihenőidőt követően a legalább tizenegy órás minimális napi pihenőidőt is, vagy – ahogyan e bíróság véli – a huszonnégy órás és a tizenegy órás időtartam összeadódik és együttesen képezik a minimális heti pihenőidőt, így ezek alapján összességében minimum harmincöt óra egybefüggő pihenőidő illeti meg a munkavállalót.

2. Az EUB döntése

A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4‑i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkét az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az irányelv 3. cikkében előírt napi pihenőidő nem képezi az ezen 5. cikkben említett heti pihenőidő részét, hanem ahhoz hozzáadódik.

Az EUB rögzítette, hogy amennyiben valamely nemzeti szabályozás harmincöt óra egybefüggő időtartamot meghaladó heti pihenőidőt ír elő, a munkavállaló számára ezen időtartamon felül az ezen irányelv 3. cikkében biztosított napi pihenőidőt is ki kell adni. Amikor a munkavállaló számára heti pihenőidőt adnak ki, e munkavállaló jogosult arra is, hogy az említett heti pihenőidőt megelőzően napi pihenőidőben részesüljön.

(curia.europa.eu)

---