Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A közalkalmazottak egészségét, biztonságát ugyanúgy védik a munkavédelmi, munka-egészségügyi előírások, mint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) hatálya alá tartozó munkavállalókét. A szabályok nagyrészt megegyeznek az utóbbiakra vonatkozó előírásokkal, jelentős többletkövetelményeket az egészségügyben foglalkoztatottakra vonatkozó szabályok jelentenek.
A közalkalmazottakra vonatkozó általános munkavédelmi előírások
A munkavédelemről szóló 1993. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) hatálya kiterjed minden, úgynevezett szervezett munkavégzésre, függetlenül attól, hogy az milyen szervezeti vagy tulajdoni formában történik [Mvt. 9. § (1) bekezdés]. A szervezett munkavégzés körébe tartozik – többek között – a közalkalmazotti jogviszonyban végzett munka is (Mvt. 87. § 9. pont).
Az Mvt. komplex követelményrendszere alapján a munkáltatók feladata az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés tárgyi, személyi, munkaszervezési feltételeinek megteremtése, a közalkalmazottakat pedig a munkavégzésre képes állapotban, az utasításoknak, a munkavédelmi oktatásnak megfelelő munkavégzési kötelezettség terheli.
Az egészséges és biztonságos munkavégzés módját – a jogszabályok, biztonsági szabályzatok, szabványok keretein belül – a munkáltató határozza meg. A munkáltató feladatai közé tartozik a munkahely munkavédelmi követelményeknek megfelelő kialakítása, a gépek, berendezések, védőfelszerelések biztosítása, a munkafolyamatokra, technológiákra, anyagokra vonatkozó munkavédelmi követelmények betartása és betartatása; a közalkalmazott szakmai, egészségi, munkavédelmi alkalmasságáról való meggyőződése, a tevékenység olyan megszervezése, hogy az ne jelentsen veszélyt a munkavállalókra, a munkavégzés hatókörében tartózkodókra és a szolgáltatást igénybe vevőkre; továbbá a munkahely és a munka jellegének megfelelően az öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és melegedési lehetőség megteremtése.
| Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás |
|---|
|
Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül. |
Munkavédelmi szakértőt kell alkalmaznia, és elő kell segítenie a munkavédelmi képviselő érdekvédelmi feladatainak ellátását. Köteles a munkabaleseteket és a foglalkozási megbetegedéseket bejelenteni, kivizsgálni. Mindezen kötelezettségek betartása nem váltható ki pénzbeli vagy egyéb megváltással [Mvt. 18. § (2) bekezdés].
A közalkalmazottakat szintén terhelik munkavédelmi kötelezettségek, nem csupán saját, hanem munkatársaik, illetve a munkavégzés hatókörében tartózkodó más személyek védelmében is.
Legáltalánosabban: kötelesek a munkatársaikkal együttműködni, és olyan magatartást tanúsítani, hogy az sem saját, sem más munkáját ne zavarja, egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse. A biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályokat és ismereteket el kell sajátítaniuk és azokat alkalmazniuk, a munkaeszközöket rendeltetésüknek megfelelően használniuk, az egyéni védőeszközöket karbantartaniuk és használniuk kell. Kötelesek a részükre előírt orvosi vizsgálaton megjelenni. A veszélyt, rendellenességet, balesetet, rosszullétet, sérülést azonnal jelezniük kell a felettesüknek. Be kell tartaniuk a dohányzásra vonatkozó tilalmat.
Az Mvt. meghatároz továbbá a munkavédelmi érdekképviseletre és érdekegyeztetésre, azaz a munkavédelmi képviselő, bizottság, paritásos munkavédelmi testület működésére vonatkozó szabályokat, melyek a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatókra is irányadók. Emellett a közalkalmazotti tanácsot is megilletik az egészséges és biztonságos munkafeltételek kialakítására szolgáló, a munkabalesetek, valamint a foglalkozási megbetegedések megelőzését elősegítő intézkedések tervezetével kapcsolatos véleményezési jogok, amelyeket az Mt. 264. § (2) bekezdés e) pontja szabályoz.
Munkaegészségügyi szabályok
A munkaegészségügy alapelve szerint a munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, amelynek ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetve (ha fiatalkorú) egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja, nem jelent veszélyt reprodukciós képességére, magzatára, valamint mások egészségét, testi épségét sem veszélyezteti [Mvt. 49. § (1) bekezdés]. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 53-55. §-a szerint a munkaegészségügy feladata egyfelől a munkakörnyezetből származó egészségkárosító veszélyek és kockázatok kiküszöbölése (munkahigiéné), másfelől az ezek okozta megterhelések befolyásolása, a munkát végző személyek munkaköri egészségi alkalmasságának ellenőrzése és elősegítése (foglalkozás-egészségügy).
| HR & Munkajog |
|---|
|
|
A munkahigiéné fogalmi körébe tartozik, és a közalkalmazotti területen viszonylag széles körben alkalmazandó a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet. Ez az úgynevezett képernyős munkahelyen dolgozókat érinti, idetartoznak mindazok a munkakörök, amelyek esetén a munkaköri feladatokat rendeltetésszerűen képernyős eszköz (számítógép) alkalmazásával kell elvégezni oly módon, hogy az eszközt a munkavállaló napi munkaidejéből legalább négy órában használja.
A rendelet meghatározza a maximális képernyő előtt töltött időt, az előzetes, kétévenkénti időszakos, illetve – látási panasz esetén – soron kívüli látásvizsgálat, valamint a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges, éleslátást biztosító szemüveggel való ellátás kötelezettségét, továbbá a képernyős munkahelyeket érintő minimális kialakítási követelményeket.
A foglalkozás-egészségügy területére vonatkozó jogszabályok közül kiemelendő a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet, a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet, a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet, valamint a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet. A munkára való alkalmasságról a munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálata alapján kell dönteni.
A foglalkoztatás vagy a munkakör, munkahely, munkakörülmények megváltoztatása előtt előzetes, továbbá az időszakos, a soron kívüli és a záróvizsgálatot a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás nyújtására jogosult orvosok (foglalkozás-egészségügyi szolgálatok) végzik, minősítésük ellen jogorvoslatnak van helye. Az egyes védett munkavállalói csoportok – nők, fiatalkorúak, idősödő munkavállalók – fokozott védelemben részesülnek.
Dr. Bérces Kamilla, a HR&Munkajog szaklap 2014/5. számában megjelent cikkéből megtudhatja az egészségügyben dolgozó közalkalmazottakra vonatkozó szabályokat is.
