A munkavállalói felmondás is lehet jogellenes

Szerző: dr. Kártyás Gábor
Dátum: 2013. október 4.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkaviszony jogellenes megszüntetéséből eredő perek többségében a munkavállaló kifogásolja a megszüntetés jogszerűségét. Ugyanakkor a munkavállaló is köteles a törvényben előírtak szerint megszüntetni a munkaviszonyát, a szabályok megszegése esetén pedig a munkáltató kártérítést követelhet.


A legtöbb esetben a munkavállalók azzal szegik meg a munkaviszony megszüntetésének szabályait, hogy nem is tesznek megszüntető nyilatkozatot, hanem egyszerűen csak eltűnnek. Ilyen esetben a munkáltató két lehetőség közül választhat.

Munkajogi kérdés válasz csomag

Vagy úgy tekinti, hogy a munkavállaló az utolsó munkában töltött nap után (jogellenesen) felmondott, vagy a munkáltató maga közöl azonnali hatályú felmondást az igazolatlanul távol lévő munkavállalóval.

Szintén a munkaviszony jogellenes megszüntetését eredményezi, ha az írásos felmondás közlése ugyan megtörténik, a munkavállaló azonban még a felmondási idő letöltése előtt megszakít minden kapcsolatot a munkáltatóval. Még egy példát kiragadva: a törvény maga nevesíti, hogy a jogellenes munkaviszony-megszüntetés szabályait kell alkalmazni, ha a munkavállaló munkakörét nem az előírt rendben adja át (pl. az átvett munkaruhával, eszközökkel nem számol el, a folyamatban lévő ügyeket nem adja át kollégáinak stb.). A munkakör átadás pontos rendjét a munkáltató határozhatja meg.

Ha a munkaügyi bíróság előtt bizonyítást nyer, hogy a munkavállaló jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyt, elsődlegesen egy átalányként meghatározott összeget kell a munkáltató részére kártérítésként megfizetnie.

Ennek mértéke határozatlan idejű munkaviszonyban a munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg. Ez az időtartam főszabály szerint 30 nap, ám a felek megállapodása vagy kollektív szerződés ennél hosszabb időtartamot is megadhat. Mivel a felmondási idő hosszának a jogellenes megszüntetésért való felelősség mértékére is kihatással van, a feleknek érdemes ezt a „mellékhatást” is megfontolni, amikor hosszabb felmondási időben állapodnak meg. Határozott idejű munkaviszony esetén a munkavállaló átalány-kártérítésként a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb 3 havi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni.

Labour Law Summit

Sok Közép-Kelet Európai országban lépett hatályba új munkajogi kódex, valamint jelentős változásokon mentek keresztül a jogrendszerek. Tudjon meg többet a nemzetközi munkajogi helyzetről!

Neves előadók érkeznek és résztvevők várhatóak Németországból, Ausztriából, az angolszász országokból, Csehországból, Szlovákiából, Romániából, Horvátországból és a Balti-államokból.

Már lehet jelentkezni!

A törvény szerint a munkáltató követelheti a fenti átalány-mértékeket meghaladó kárának megtérítését is, ám a munkáltató igénye összesen nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét. Ez elsősorban fontos pozíciót betöltő, vagy kivételes szaktudású munkavállalók „angolos távozása” esetén fordul elő. Speciális szabály, hogy a vezető állású munkavállalók átalány-kártérítésként kötelesek tizenkét havi távolléti díjnak megfelelő összeget megfizetni. Látható, hogy sajátosan a törvény a távolléti díjban határozza meg a munkavállaló felelősségének felső határát. Ez azért érdekes, mert a távolléti díjnak nem minden bérelem része, így elképzelhető, hogy a 12 havi távolléti díj jóval alacsonyabb összeg, mint a munkavállaló 12 havi átlagos keresete, míg másoknál akár azzal egyező is lehet.

A munkavállalói jogellenes jogviszony megszüntetés szankcióit a kollektív szerződés eltérően, a munkavállalóra hátrányosabban is meghatározhatja. Jogszerű tehát, ha a kollektív szerződés a fenti jogkövetkezményeket szigorúbban, például a fizetendő kártérítés felső határát magasabban határozza meg.

A munkavállalónak, ha sérelmezi a jogviszony megszüntetését, a munkáltatói megszüntető nyilatkozat közlésétől számított 30 napon belül kell munkaügyi bírósághoz fordulnia. Ezzel szemben a munkáltató 2013. augusztus 1-je óta az általános elévülési időn, azaz 3 éven belül indíthat pert, ha megítélése szerint munkavállalója megszegte a megszüntetési szabályokat. Ez az ellentmondás azért furcsa, mert éppen a munkáltató az, akinek tipikusan rendelkezésére áll az a jogi háttértámogatás, amely segítésével gyorsan eldöntheti, kíván-e bírósághoz fordulni a munkavállalóval szemben. Persze, jóllehet egy másfél évvel korábbi munkavállaló felmondással szembeni kereset nem elkésett, ám az idő múlásával a bizonyítás egyre nehezebb lesz.

 

 

 

Kapcsolódó cikkek:


A munkaerő-kölcsönzés adózási veszélyei
2019. augusztus 13.

A munkaerő-kölcsönzés adózási veszélyei

A munkaerőhiány kezelésére gyakori megoldás, hogy egy vállalkozás munkaerőt biztosít egy másik részére. Nem árt azonban résen lenni az ilyen megállapodásoknál: a körülményektől függően ugyanis a NAV átminősítheti ezeket a szerződéseket, ami komoly adózási kiadásokkal járhat.

Kockázatokat hordozhat a cégkapu használata
2019. augusztus 8.

Hiába előzte meg egyéves tesztidőszak a Cégkapu bevezetését, több cég nem készült fel kellő körültekintéssel a használatára, ami jelentős kockázatot jelenthet számukra.

Állami tulajdonú termőföld vásárlása
2019. augusztus 8.

Állami tulajdonú termőföld vásárlása

Az Országgyűlés az állami tulajdonban lévő termőföldvagyonnal való ésszerű gazdálkodás és a földbirtok-politikai céloknak megfelelő gazdálkodás előmozdítása érdekében létrehozta a Nemzeti Földalapot. Utóbbi a kincstári vagyon része, azaz a kizárólagos állami tulajdonban lévő vagyonelemek közé tartozik.