Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A felszámolási eljárás során a felszámoló nyilvánosan, jellemzően pályázat – esetleg árverés – útján értékesíti az adós vagyontárgyait. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásáról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) kötelezően előírja, hogy a nyilvános pályázati felhívásnak tartalmaznia kell többek között az ajánlati biztosítékot is. A közelmúltban kúriai döntés született a témában, így érdemes egy kis figyelmet szentelni e jogintézménynek, illetve az ajánlati biztosíték elszámolásának.
A Cstv. 49/A. § (1) bekezdésének d) pontja tehát a Cégközlönyben közzéteendő nyilvános pályázati felhívás kötelező tartalmi elemeként írja elő az ajánlati biztosíték összegének megjelölését. Az ajánlati biztosíték kapcsán a Cstv. csupán egyetlen további rendelkezést tartalmaz, miszerint – több, közel azonos értékű pályázatot követő – nyilvános ártárgyaláson részt nem vevő, vagy attól visszalépő pályázó elveszíti az ajánlati biztosítékot. Ezen túl a jogintézmény részletszabályait a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére vonatkozó részletes szabályokról, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet módosításáról szóló 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet (Rendelet) szabályozza.
A Rendelet egyértelműen rögzíti, hogy az ajánlati biztosíték összegét az értékesíteni szándékozott vagyontárgy becsértékéhez igazodóan kell megállapítani, a jogszabály azonban csak felső határt szab meg, a felszámolók kompetenciájába utalja a pontos összeg meghatározását.
Amennyiben a pályázati eljárás eredménytelen, az ajánlati biztosíték teljes összegét az eredménytelenség megállapításától számított 8 munkanapon belül valamennyi pályázó részére vissza kell utalni. Amennyiben a pályázati eljárás eredményes, az ajánlati biztosítékot a nyertes pályázónál a vételárba be kell számítani, a többi pályázónak pedig az ajánlati biztosíték teljes összegét a fenti határidőn belül vissza kell utalni.
Abban az esetben pedig, amennyiben a szerződés a nyertes pályázó érdekkörében felmerülő okból nem jön létre, vagy a nyertes pályázó a vételárat az előírt határidőben nem fizeti meg, illetve a fent ismertetettek szerint a pályázó a felszámoló által elrendelt ártárgyaláson neki felróható okból nem vesz részt, vagy a már megtett ajánlatától visszalép, az ajánlati biztosítékot elveszíti, és a felszámoló ezt az összeget az értékesítési bevétel részeként számolja el.
Megállapítható tehát, hogy a felszámolási eljárásban létező ajánlati biztosíték jellegét tekintve nem különbözik más szerződés létrejöttét biztosító jogintézményektől. A felszámolási eljárás sajátosságaiból adódóan azonban mindenképpen meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy az ajánlattevőknek vissza nem fizetendő, az értékesítési bevétel részét képező összeget miként kell elszámolni, illetve felosztani a hitelezők között.
Abban az esetben, ha a vagyontárgyon nem alapítottak zálogjogot, illetve végrehajtási jogot, akkor értelemszerűen az általános szabályok, a Cstv. 57. §-ban rögzített sorrend figyelembe vételével kell elosztani az összeget a hitelezők között. Nem volt egyértelmű azonban, hogy abban az esetben, ha zálogjoggal terhelt a vagyontárgy, akkor a vissza nem fizetett ajánlati biztosíték összegét is a Cstv. 49/D. § szerint, mint a befolyt nettó vételár részét kell elszámolni, vagy erre továbbra is irányadó az általános szabályozás. Ezt a kérdést zárta le a Kúria egy friss bírósági határozatában.
A Kúria megállapította, hogy ha a megfizetett ajánlati biztosíték az adóst illeti meg, az így befolyt pénzösszeg nem tartozik az Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében szabályozott „az értékesítés során befolyt nettó vételár” fogalmi körébe. Ez tehát praktikusan nem eredményezheti azt, hogy ezt az összeget a zálogjogosult részére ki kellene fizetni. Csak a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében meghatározott – költségekkel csökkentett – nettó vételár illeti meg a zálogjogosultat, az ajánlati biztosíték összege nem tartozik ebbe a körbe.
A fenti döntés következtében a felszámolóknak adott esetben az ajánlati biztosíték összegét külön kell kezelnie, és külön elszámolást kell készíteni ezzel kapcsolatosan, az általános jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével.
A cikk szerzője dr. Molnár Gergő Zsolt partner ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
