Kinevezhető-e ügyvéd egy cég ügyvezetőjének, végelszámolójának?
Az ügyvédek vezető tisztségviselővé történő kinevezésének jogi környezetét, korlátait járja körbe alábbi cikkünk.
Az aljelzálog törvényi szabályozása
A cikk az aljelzálog szabályozását mutatja be a Ptk. és a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvény alapján.
A 2016. évi LXXVII. törvény egészítette ki a biztosított követelés átruházásáról (és megterheléséről) szóló Ptk.-rendelkezéseket egy új bekezdéssel, amely az aljelzálogra vonatkozik. Az újonnan beiktatott rendelkezés a biztosított követelés zálogjoggal való megterhelését, azaz az alzálogjog alapítását szabályozza [Ptk. 5:99. § (4) bekezdés].
A Ptk. eredetileg az alzálogjogról csupán egyetlen rendelkezést tartalmazott, mégpedig a zálogjog érvényesítése kapcsán, és ez a rendelkezés magában foglalta az alzálogjog meghatározását is (Ptk. 5:140. §). A Ptk. 2016-os módosítása során a törvény, azon belül a biztosított követelésre vonatkozó szabályozás az alzálogjogra vonatkozó újabb rendelkezésekkel egészült ki; ezek az új rendelkezések meghatározták az alzálogjog tárgyát, és módosították az alzálogjog fogalmát is. [Ptk. 5:99. § (4) bekezdés].
A2016. október 1-je és 2019. július 17-e között mindkét említett szabály hatályban volt, annak ellenére is, hogy ezek az alzálogjog tartalmilag eltérő felfogását képviselték. 2019. július 17-e (azaz a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzéséről és egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2019. évi LXVII. törvény szerinti módosítás hatálybalépése) óta a Ptk. 5:140. §-a már nem tartalmaz az alzálogjog fogalmára vonatkozó rendelkezést, pusztán az érvényesítéssel kapcsolatos kérdéseket szabályozza.
Ezt az ellentmondást azonban a Ptk. 5:140. § (1) bekezdésének módosítása jórészt feloldotta, így ma már értelmezhetjük úgy, hogy a Ptk. 5:99. § (4) bekezdése az alzálogjog fogalmát határozza meg, bár a kezességgel biztosított követelésen alapított zálogjog jogosultjának jogait a Ptk. 5:140. §-ának újonnan beiktatott (3) bekezdése – változatlanul – az alzálogjog érvényesítése cím alatt szabályozza.
Ezt az értelmezést támasztja alá a módosító törvény részletes indokolása, miszerint „[a] rendelkezések rendezik a hatályos szabályozás kapcsán nem kezelt azt az esetet, amikor egy elzálogosított követelés csupán kezességgel van biztosítva, és ezért alzálogjog nem is keletkezhetett”.
A korábbi, 2016-os módosító rendelkezés tervezetéhez fűzött miniszteri indokolás is ezt támasztja alá, amely rögzíti, hogy „[i]ndokolttá vált annak meghatározása is, hogy az alzálogjognak mi a tárgya. Ebben a vonatkozásban a Javaslat – a magánjogi hagyományoknak megfelelően – úgy foglalt állást, hogy az alzálogjog tárgya nem csupán a zálogjog, hanem az általa biztosított követelés is, így együttesen zálogosíthatók el […]”. E rendelkezés tehát csak annyit mond, hogy a Ptk. értelmében „klasszikus”, kizárólag a zálogjogot terhelő zálogjog nem alapítható, csak a követelést és a zálogjogot együtt terhelő zálogjog; ennek oka, hogy a zálogtárgynak forgalomképesnek, átruházhatónak kell lennie, a zálogjog pedig – az önálló zálogjog kivételével – önállóan nem ruházható át [Ptk. 5:99. § (3) bekezdés].
A fentieken túl az alzálogjog alapítását szabályozza a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvény 2019. július 17-én – visszamenőleges, a korábban alapított zálogjogokra is kiterjedően – hatályba lépett módosítása is [Hbnytv. 7. § (1a) bekezdés]. Ez az új rendelkezés tartalmát tekintve a zálogjog alapítására (Ptk. 5:88. §), az alzálogjogra (Ptk. 5:99. § (4) bekezdés), valamint a hitelbiztosítéki nyilvántartásra (Ptk. 5:112-5:117. §) vonatkozó anyagi jogi szabályok kiegészítését jelenti, ezért valójában a Ptk.-ban lenne a helye.
A Ptk. eredeti szabályozása alapján az alzálogjog olyan, követelést terhelő jelzálogjog, amelynek tárgyául szolgáló követelés maga is zálogjoggal (vagy kezességgel) van biztosítva. Az eredeti megfogalmazásában tehát az alzálogjog tárgya nem maga a zálogjog, hanem a zálogjoggal biztosított követelés. Így ennek alapján az alzálogjog tárgya követelés, a követelést biztosító zálogjog pedig csupán közvetve tekinthető a követelésen alapított zálogjog tárgyának.
A Ptk. 2016-os módosításával bevezetett új szabály szerint az alzálogjog a zálogjognak egy külön szabályozott fajtája, amelynek megkülönböztető sajátossága, hogy tárgyául két vagyontárgy szolgál: egy követelés és az azt biztosító zálogjog [Ptk. 5:99. § (4) bekezdés második mondat].
Az új szabályozás alapján tehát zálogjoggal biztosított követelést kizárólag alzálogjog alapítása – azaz a biztosított követelés és az azt biztosító zálogjog együttes terhelése – útján lehet megterhelni. Így arra nincs mód, hogy a biztosított követelés elzálogosítására alzálogjog alapítása nélkül kerüljön sor, vagyis úgy, hogy az újabb zálogjog nem terjed ki a követelés biztosítékára [Ptk. 5:99. § (4) bekezdés első mondata].
Az alzálogjogra vonatkozó szabály látszólag analóg a zálogjoggal biztosított követelés átruházásának szabályával, vagyis biztosított követelést átruházni és megterhelni is csak az azt biztosító zálogjoggal együtt lehet [Ptk. 5:99. § (1), (4) bekezdés]. A két jogintézmény közötti különbségek azonban kétségessé teszik az analóg szabályozás indokoltságát.
Követelés átruházása esetén ugyanis megváltozik a hitelező személye, ezért jelentősége van annak, hogy a törvény rögzíti, az eredeti zálogjogosult helyébe a követelés új jogosultja lép [Ptk. 5:99. § (1) bekezdés; 6:193. § (3) bekezdés]. Ezzel szemben a követelés elzálogosítása sem a követelés hitelezőjének, sem pedig az azt biztosító zálogjog jogosultjának a személyében nem eredményez változást.
A követelésen alapított zálogjog jogosultja tehát nem válik a követelést biztosító zálogjog jogosultjává, csupán jogot nyer arra, hogy – saját zálogjogának érvényesítése során – gyakorolja a követelést biztosító zálogjog jogosultját megillető jogokat [Ptk. 5:140. § (1) bekezdés].
E jogok gyakorlásához nem szükséges zálogjogon fennálló zálogjogot tételezni, hiszen nincs másról szó, minthogy a követelésen alapított zálogjog jogosultja kielégítési jogát oly módon gyakorolja, hogy az eredeti jogosult helyett érvényesíti a követelést (Ptk. 5:139. §), és mivel az adott követelést zálogjog biztosítja, gyakorolja az eredeti jogosult zálogjogból fakadó jogait is.
A cikk szerzője dr. Jean Kornél irodavezető partner ügyvéd és dr. Garadnai Tibor Ecovis társult ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.
