Üzletrészt örököltem. A cég tagja is lettem ezzel?
Az alábbi cikk az üzletrészöröklés szabályainak értelmezését mutatja be egy jogeset alapján.
Bepillantás az online vitarendezés alapjaiba – III. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
„Az internet a ’virtuális világban’ létezik és semmissé teszi azon jogi koncepciókat, amelyek jelentős mértékben fizikai, helyhez kötött jogi aktusokat használnak.” (Eddie Hurter)
A jelen cikk előző részében vázolt pozitívumok ellenére az OVR számos hátrányt is magában rejt, s ezek közül több még mindig a tökéletes megoldásra vár.
Első, s egyben a leggyakorlatiasabb akadály a technológiai „rés” az országok, felek között. „…sokan ezen egyének közül egyszerűen nem tudnak hozzáférni azon technológiához, amely szükséges az online vitarendezéshez (pl. a legalapvetőbbek, egy számítógép és internet kapcsolat).”[1] „Jelentős eltérések vannak az online térben tanúsított képességekben, a kapcsolati sebességben, a kapcsolódáshoz szükséges költségekben, és a szoftverek elérhetőségében, s ezek hathatnak a felek kommunikációs képességeire.”[2]
Az egyes országokban nagyon eltérőek a lehetőségek az internethez való hozzáférésre, vagy az annak használatára való oktatásra. Az idézetekből kitűnő technikai paraméterek nagy mértékben befolyásolhatnak egy online vitarendezést: ha valamelyik fél nem rendelkezik tapasztalattal az elektronikus ügyintézésben, vagy lassabb internetkapcsolattal bír, esetleg lassabban gépel, egy valós idejű (pl. zárt chat szobában történő) vitarendezés során jelentős hátránnyal indul.
További negatívumként említhető a félreérthetőség lehetőségének fennállta. Tekintettel arra, hogy egy közösségi média oldalon folytatott baráti beszélgetés során is előfordulhatnak félreértések, ez még inkább igaz egy olyan eljárás során, ahol a felek nem ismerik egymást, távol tartózkodnak a másik féltől, s egy potenciális vita felmerülését követően igyekeznek rendezni azt. Mindezek mellett gyakori jelenség, hogy a részes felek más anyanyelvűek, amelyből súlyos problémák adódhatnak, hiszen az angol nyelv betölthet közvetítő szerepet, de az idegen nyelven történő kommunikáció esetén mindig fennáll annak a lehetősége is, hogy eltérő szinten állnak az adott nyelv ismereteit tekintve. Jelentős probléma lehet továbbá, ha nincs közös nyelv, mert esetlegesen valamelyik fél nem beszéli a világnyelvek egyikét sem megfelelő szinten[3]. Mindezeken felül egy, a vitarendezés során rendkívül fajsúlyos elem hiányzik az interneten történő kommunikációból: a metakommunikáció. A testbeszéd, a résztvevők hangszíne, az arckifejezéseik[4] rendkívül fontos jeleket küldhetnek a semleges, harmadik fél számára (amennyiben harmadik fél érintett, ha nem, akkor mindezen jelek a vitában részes másik fél számára bírhatnak hasonló relevanciával). Ennek ellensúlyozására a videokonferencia beszélgetések vagy a webcamerán keresztül történő kommunikáció szolgálhat, ezek azonban mégsem helyettesíthetik teljes mértékben a való életben történő eszmecserét.
Mindezek mellett, 2000 körül, mikor az OVR megszületett az USA-ban,[5] a tudomány művelőinek fejében egy további, hatalmas probléma fogalmazódott meg, mégpedig, hogy hiányoztak a szakemberek az OVR területéről. Sem a választottbírák, sem a mediátorok nem voltak a viták online történő lebonyolítására képezve, oktatva, sem azon különbségekre, amit a virtuális kommunikáció jelent, illetve a technikai eszközök megfelelő használata is gondot jelentett számukra. „…a választottbírák vélhetően nincsenek felkészítve azon követelések kezelésére, amelyeket az online választottbíráskodás fog jelenteni, a probléma megoldható lehetne olyan infrastruktúra kiépítésével, mely a leendő [online] választottbírákat képzésben részesíti.”[6]
„Hiányoznak azon tapasztalt választottbírák, akik eljárnának online.”[7] E kérdéskör kapcsán arra szükséges gondolni, hogy a választottbírák az új technológiák során (kezdetekben) például elvesztették azt a lehetőséget, hogy megfigyeljék a felek metakommunikációját, ami nagy segítséget jelent egy eljárásban, illetve a technika lebonyolítás olyan kérdéseket is felvetett, mint a nagy méretű fájlok feltöltése, tömörítése.
|
Kluwer International
Külföldi jogi e-könyvek
Egy kattintásra Öntől!
|
 |
Napjainkra, álláspontom szerint, ezen problémák megoldódtak, de a kezdetekkor jogos és komoly aggályként merültek fel az OVR jövőjét illetően.
Végül, de nem utolsósorban, az OVR és az online világ mindig magában rejti a csalás veszélyét. „Az internet egyre több olyan lehetőséget nyújt a fogyasztóknak, mely során csalás gyanútlan áldozataivá válhatnak.”[8] Meglátásom szerint a világháló napról-napra növekvő jelenség, amely egyre biztonságosabb, de elképzelhetetlennek tartom, hogy a rosszhiszemű felhasználók által elkövetett csalások valaha is teljes mértékben megszüntethetőek lennének, így ezen veszély mindaddig fennáll, míg az internet létezik és működik.
Mindazonáltal, a fejezet során taglalt előnyök és hátrányok valósak, de az emberi társadalom többet nyerhet az OVR fejlesztésével és használatával, mint amilyen hátrányokat az magában rejt(het).
III. Konklúziók
Megítélésem szerint az OVR a jövő maga. Valóban vannak még problémák, amelyek megoldásra várnak, de ezek közül egyik sem nevezhető leküzdhetetlennek. A technológia napról-napra olcsóbb és könnyebben hozzáférhető, amely folyamat idővel a technológiai „rés” csökkenéséhez fog vezetni. Az új technikai fejlesztéseknek köszönhetően ma már nagy felbontású, kiváló minőségű kommunikációt tudunk lebonyolítani egymással, amely egyre inkább lehetővé teszi a nonverbális jelek észlelését, ezáltal is elhárítva a metakommunikáció hiányát az online térből. Továbbá az angol nyelv térhódítása folytatódik, az internet általános nyelvévé vált világszerte, így az idegen nyelv okozta akadály is kisebb mértékben okoz majd gondot a későbbiekben. E jelenség egyik aspektusa napjaink immanens részévé vált, hiszen a webáruházak elterjedésével az ilyen rendelések esetén felmerülő fogyasztói panaszok virtuális térben való kezelése kialakult gyakorlat lett.
Az OVR mindössze 15 éves jogintézmény, így még fiatalnak mondható, s mégis nagy ívű fejlődésen ment keresztül. Kétségtelenül további átalakulásra, változásra van szüksége, de az online vitarendezés új korszakot nyithat az alternatív vitarendezés intézményében.
„Végső soron az online vitarendezést nyújtó szolgáltatóknak és résztvevőknek tudniuk kell és meg kell érteniük, hogy az információ-technológia korlátozott. Észben kell tartani, hogy az online vitarendezés nem a technológia ember ellen vívott harca. Hanem az emberi képességek technológia általi kibővítése.”[9]
Pongó Tamás PhD hallgató SZTE-ÁJTK
Felhasznált irodalom
Boskey 1997: James B. Boskey: The Electronic Age Comes to ADR: The Best ADR Web Sites and Listservs, 4 Disp. Resol. Mag. 25 1997-1998
Calliess 2006: Gralf- Peter Calliess: Online Dispute Resolution: Consumer Redress in a Global Market Place, 7 German L. J. 647 2006
Haloush-Melhem-Malkawi 2008: Haitham A. Haloush, Basem Melhem and Bashar H. Malkawi: Equality of Arms in the Digital Age, 5 Macquarie J. Bus. L. 73 2008
Hurter 2000: Hurter, Eddie: Dispute Resolution in Cyberspace: A Futuristic Look at the Possibility of Online Intellectual Property and E-Commerce Arbitration, 12 S. Afr. Mercantile L. J. 199 2000
Katsh 2000: Ethan Katsh: The New Frontier Online ADR Becoming a Global Priority, 6 No. 2. Disp. Resol. Mag., Winter 2000
Kumar 2009: Kumar, Shekhar: Virtual Venues: Improving Online Dispute Resolution as an Alternative to Cost Intensive Litigation, 27 J. Marshall J. Computer & Info. L. 81 2009-2010
Szőke 2007: Szőke L. Gergely: The Possibility of Online Mediation under the Hungarian Mediation Act, 1 Masaryk U. J. L. & Tech. 129 2007
Turner 2000: Rachel I. Turner: Alternative Dispute Resolution in Cyberspace: There is more on the line, than just getting “online”, 7 ILSA J. Int’l & Comp. L. 133 2000-2001
World Intellectual Property Organization hivatalos weboldala: http://www.wipo.int/amc/en/ (utolsó megtekintés: 2015. március 14.)
Hivatkozások
[1] Uo. 88.o “…many of these individuals simply may not able to access the technology that is necessary for online dispute resolution (e.g. at the very minimum, a computer and an Internet connection).”
[2] Haloush-Melhem-Malkawi 2008, 80. o. “There is a significant variance in online skills, connect speeds, a connection costs, and software availability which can impact parties’ ability to communicate.”
[3] Lásd Szőke 2007.
[4] Lásd Kumar 2009; Szőke 2007; Haloush-Melhem-Malkawi 2008.
[5] Turner 2000, 144. o.
[6] Hurter 2000, 205. o. “…that arbitrators might not be equipped to handle the demands that online arbitration will present, a problem that might be solved by creating an infrastructure for the training of prospective arbitrators.”
[7] Turner 2000, 145. o., aki idézi Lesley Stones: Online Arbitration Takes Off, 20 BUS. DAY, Mar. 23, 2000 at 20, available at 2000 WL 745266 5. o. “There is a lack of experienced arbitrators willing to preside online”
[8] Uo. 144. o., aki idézi Jean Hellwege: Nothin’ But Net: Will E-Law Change the Practice of LAw?, 36 JUN. TRIAl 12 (2000) 144. o. “The Internet offers increased opportunities for consumers to become unsuspecting victims of fraud.”
[9] Haloush-Melhem-Malkawi 2008, 74. o. “As a result, OADR providers and participants need to know and understand the information technology limits. It must be borne in mind that OADR is not dealing with technology versus human. Instead, it deals with technology amplifying human abilities.”