Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkavállaló halálával a munkaviszony automatikusan megszűnik – de mi történik a munkaviszonnyal, ha a természetes személy munkáltató hal meg?
Munkavállaló csak természetes személy (ember) lehet, hiszen a jogviszony célja kifejezetten egy adott személytől elvárt, emberi munkavégzés biztosítása a munkáltató javára, érdekében. Ezzel összhangban akként rendelkezik a munka törvénykönyve (Mt.), hogy a munkavállaló a munkáját személyesen köteles ellátni, vagyis nem állíthat be maga helyett – az „alvállalkozó”, „almegbízott” mintájára – „almunkavállalót”. Ugyanígy a munkaviszony – munkavállalói oldalon való – személyhez kötöttségét jeleníti meg az a szabály, mely szerint, ha a munkavállaló elhalálozik, a munkaviszony automatikusan megszűnik. A munkáltatói oldalon ezzel szemben tipikusan szervezeti jogalanyok állnak. Előfordul azonban az is, hogy a munkáltató is egy természetes személy. Mi történik a munkaviszonnyal, ha a természetes személy munkáltató meghal? Cikkünkben erre a kérdésre keressük a választ.
A munkáltató mint természetes személy
A törvény alapján munkáltató az lehet, aki jogképes. A jogképességgel rendelkező szervezeti jogalanyok (gazdasági társaságok, civil szervezetek, egyházi jogi személyek stb.) mellett tehát nem kizárt, hogy egy természetes személy (ember) is munkáltató legyen. Ehhez nem is szükséges, hogy üzletszerű gazdasági tevékenységet folytasson: munkavállaló személyes célra is alkalmazható, például háztartási alkalmazottként (házvezető, komornyik, kertész, au pair), személyi sofőrként, titkárként.
Gyakoribb azonban, hogy a természetes személy üzleti célból vesz fel munkaerőt. Ennek legtipikusabb jogi kerete az egyéni vállalkozás. Az egyéni vállalkozó olyan természetes személy, aki üzletszerű – rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott – gazdasági tevékenységet végez. Az egyéni vállalkozó személyesen köteles közreműködni az adott tevékenység folytatásában, azonban közreműködőként munkavállalót is foglalkoztathat. Sőt, ha képesítéshez kötött tevékenységet akar folytatni, és maga nem rendelkezik azzal a képesítéssel, amelyet jogszabály előír, főszabály szerint köteles határozatlan időre felvenni olyan munkavállalót, aki megfelel e követelményeknek. Ilyenkor a munkaviszony két természetes személy között áll fent.
Az egyéni vállalkozótól különböző entitás az egyéni cég. Az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy által alapított, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre. Az egyéni cég jogképes, cégneve alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így munkáltatóként munkaviszonyt is létesíthet. Ha az egyéni cég vesz fel munkavállalót, akkor a munkavállaló az egyéni céggel áll jogviszonyban (amely nem természetes személy), és nem az egyéni céget alapító taggal.
A családi gazdaságokról szóló 2020. évi CXXIII. törvény 2021. január 1-jétől jelentősen átformálta a mezőgazdasági őstermelői tevékenység alanyi feltételeit. A mezőgazdasági őstermelő az a 16. életévét betöltött, a mezőgazdasági őstermelői nyilvántartásban szereplő természetes személy, aki saját gazdaságában őstermelői tevékenységet folytat. A mezőgazdasági őstermelő az őstermelői tevékenységét önállóan vagy őstermelők családi gazdaságának tagjaként végezheti. Mezőgazdasági őstermelő az őstermelői tevékenysége tekintetében nem folytathat egyéni vállalkozói tevékenységet. (Az átmeneti szabályok szerint, aki 2020. december 31-én családi gazdaság tagja volt, 2021. január 1-jétől mezőgazdasági őstermelőnek minősül akkor is, ha 2020. december 31-éig egyéni vállalkozóként folytatta tevékenységét.) Tehát a mezőgazdasági őstermelői és az egyéni vállalkozói státusz élesen elhatárolható egymástól. Mezőgazdasági őstermelő is foglalkoztathat munkavállalót; ilyenkor szintén a két természetes személy között áll fent a jogviszony.
A munkaviszony munkáltatói oldalon nem személyhez kötött
A munka törvénykönyvének felfogásában a munkaviszony csak a munkavállalói oldalon személyhez kötött szigorú értelemben. A munkáltatói oldalon többféle módon alanycsere is történhet, és ez a munkaviszony fennállását nem érinti. Ehhez még csak az sem szükséges, hogy a munkáltató megszűnjön létezni, hiszen ha valamilyen jogügylet útján egy önálló gazdasági egység egy másik munkáltató kontrollja alá kerül, akkor az adott gazdasági egységnél foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonya az átvevő munkáltatónál folytatódik („munkáltató személyében bekövetkező változás”/„munkajogi jogutódlás”). A munkáltatói szervezet ezenkívül meg is szűnhet. Ha a munkáltató szervezeti jogalany, a rá vonatkozó jogszabályok szerint megszűnhet jogutóddal (pl. cég beolvadása egy másikba, cégek összeolvadása), vagy jogutód nélkül. Jogutódlással történő megszűnés esetén a jogutódlásról rendelkező jogszabályok rendelkeznek arról, miképpen szállnak át a jogutódra a jogelőd jogai és kötelezettségei, így például a jogutód által foglalkoztatottak vonatkozásában a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek. Így a munkaviszonyba új munkáltató kerülhet. A jogutód nélküli megszűnés (pl. cég munkáltató esetén a végelszámolást, felszámolást stb. követően cégjegyzékből való törlés) a fennálló munkaviszonyok megszűnését eredményezi.
A természetes személy munkáltató halálának hatása a munkaviszonyra
Munkáltató azonban nemcsak szervezeti jogalany lehet, hanem természetes személy is. Míg a szervezeti jogalany munkáltatóknál a törvény a munkavállaló halálát és a munkáltató jogutód nélküli megszűnését a munkaviszony megszűnésének esetei között sorolja fel, a munkáltató halálát e felsorolásban nem találjuk. Mivel a munkaviszony csak törvényben meghatározott esetekben szűnhet meg, arra kell következtetnünk, hogy a munkaviszonynak ez még nem vet véget automatikusan. Ez következik egyébként abból is, hogy a természetes személynek a halála esetén az öröklés rendje szerint mindig van jogutódja. Más örökös hiányában az állam a törvényes örökös, és e minőségében az örökség visszautasításának joga nem is illeti meg, így a hagyatéknak végső soron mindig lesz gazdája. (Az államot e vonatkozásban jelenleg a 26/2021. (XII.29.) NVTNM rendeletben meghatározott szervek képviselik.)
A természetes személy munkáltatóval fennálló munkaviszony sorsa a munkáltató halálával a hagyatékra vonatkozó öröklési rend szerint száll át a jogutódokra. Ha a munkáltatónak egyetlen örököse van, egyértelmű a helyzet: a munkáltatói pozícióba ő kerül. Ha az örökös netán kiskorú, ez sem akadálya annak, hogy a munkáltató helyébe lépjen, hiszen a munkáltatói minőségnek csak a jogképesség a feltétele (a cselekvőképesség nem). Több örökös esetén több személy is válhat munkáltatóvá, ez esetben a munkaviszony sorsa a munka törvénykönyvében meghatározott, több munkáltató által létesített munkaviszony szabályai szerint alakul tovább. Végintézkedésen alapuló öröklés (végrendelet, öröklési szerződés stb.) esetén lehetséges, hogy a munkáltató kifejezetten rendelkezik egy-egy vagyonrész sorsáról, amelyhez munkaviszonyok is kapcsolódnak (pl. a mezőgazdasági őstermelő a méhészetét egy meghatározott személyre hagyja); ilyenkor adott esetben a munkáltatói jogutódlás fent idézett szabályainak alkalmazása is szóba jöhet, és a munkaviszony a végintézkedésben meghatározott örökösre száll.
Egyéni vállalkozó halála esetén az egyéni vállalkozó özvegye, özvegy hiányában vagy annak egyetértésével örököse az egyéni vállalkozói tevékenységet folytathatja, ha az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását az e törvényben meghatározott módon és határidőben bejelenti. Vagyis, a vállalkozói tevékenység nem „öröklődik” oly módon, ahogyan a hagyaték. Így megtörténhet, hogy az öröklés rendje szerint a munkaviszony munkáltatói pozíciója (részben) más személyre száll át, mint aki a vállalkozói tevékenységet folytatja. Vagy az is lehet, hogy a vállalkozói tevékenységet senki nem akarja folytatni. Ilyenkor az eset egyedi körülményei alapján kell dönteni a megfelelő megoldásról (pl. a munkaviszony megszüntetése az új munkáltató által, munkáltatói jogutódlást eredményező jogügylet létrehozása stb.).
A bírói gyakorlat megerősíti, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység befejezése szintén nem eredményezi a munkaviszony megszűnését (ld. ehhez a korábbi Legfelsőbb Bíróság BH2004/8/335. sz. eseti döntését, amely ugyan még a korábban hatályos jogszabályokat alapul véve született, de szabályozás lényegi változatlanságára tekintettel továbbra is irányadó).
Ha a munkáltató elhalálozásakor munkaügyi per van folyamatban
Az a helyzet is kérdéseket vethet fel, ha a munkáltató azután halálozik el, hogy a munkaviszonyt már megszüntették, vagy az más okból megszűnt, azonban a munkaviszonyból származó igények iránt még per van folyamatban. A munkaügyi bírósági gyakorlat szerint ilyenkor a követelés nem veszti jogalapját, hanem az anyagi jog szerinti jogutód (pl. örökös) a perjogi szabályok szerint perbeli jogutódlás keretében beléphet a perbe, vagy abba bevonható, és a továbbiakban félként vesz részt a perben a korábbi munkáltatóval megegyező pozícióban. (Ld. a korábbi Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.877/2007/4. sz. eseti döntését, amely még szintén a korábban hatályos jogszabályokat alapul véve született, továbbra is alkalmazható megállapításokat tartalmaz.)
