Jogeset: felmondás ok nélkül?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A felperes az alperes alkalmazásában állt kereskedelmi banki ügyfélkapcsolati irányító munkakörben. A munkáltató  felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Intézkedését azzal indokolta, hogy a felperes vezetése alatt álló szervezet több ügyben késedelmesen intézkedett, több  szerződés a lejártának a napján vagy azt követően került a döntéshozónak előterjesztésre, több alkalommal előfordult, hogy az előkészítési határidő meghaladta a megállapított határidőt.

A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet nyújtott be, melyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg munkaviszonyát, s a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeit kérte alkalmazni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság  ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát és kötelezte, hogy eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább a felperest. Megállapította, hogy a rendes felmondás okaként az alperes a munkavállaló munkaviszonyával összefüggő magatartását jelölte meg, ami bizalomvesztést okozott. Kiemelte, hogy a munkáltatói intézkedés csak akkor jogszerű, ha a felmondási ok valóságán kívül okszerűsége is megállapítható, ezt azonban a perben az alperesnek nem sikerült bizonyítania.

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes visszahelyezését mellőzte és megállapította, hogy munkaviszonya az alperesnél a másodfokú határozat meghozatala napján szűnik meg.

Új szolgáltatásokkal bővült a munkajog.hu: díjmentes cikk és szaklap értesítő kérdés-válasz szolgáltatásunk kényelmesebb használata egyedi szaklap ajánlatok Részletes információk »

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben előadta, hogy a felperes munkaviszonyát azért szüntette meg, mert úgy ítélte meg, hogy az ő mulasztásai miatt nőtt meg a szerződés nélküli hitelezés, és emiatt alkalmatlannak tartotta a vezetői munkaköre ellátására.

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Megállapította, hogy az alperes állításával ellentétben helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a hitelezési kézikönyv csak a referensi előterjesztés előkészítésének határidejét szabályozta, nem rendelkezett azonban arról, hogy a referensnek mikor kell az ügyintézést elkezdenie.

Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt, hogy a bizonyítási teher megfordításából adódóan az alperesnek kellett bizonyítania azt, hogy a felmondás indokolása valós és okszerű volt.

A felperes az alperes által szolgáltatott adatokra tekintettel bizonyította azt a körülményt, hogy az egységben a munkateher az átlagot meghaladta. Szintén nem értékelhető a felperes terhére az a körülmény, hogy a munkavállalók irányában alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény tekintetében eltérő rendelkezéseket tartalmazott az adott időszakban az alperes belső szabályzata, SZMSZ-e, illetve Kollektív Szerződése.

A terjedelmes iratanyag alapján a Kúria az alábbi elvi kérdésben döntött:

• A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy az alperes nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, nem igazolta, hogy az ügyintézők a felperes mulasztása miatt intézték késedelmesen a hitelügyleteket. Az a körülmény, hogy a megállapított tényállás egyes – nem perdöntő – bizonyítékokkal nem, vagy nem teljes mértékben áll összhangban, nem minősül jogsértésnek, mivel a tényállás az összes bizonyíték egybevetése alapján nem tekinthető okszerűtlennek.

(BH 2001.301.).

---