Kit terhel a Hycomat fenntartása?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Figyelemmel kell lenni arra a következetes ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a károsult nem köteles személyi és vagyoni viszonyait a baleset után változatlanul fenntartani és megőrizni – állapította meg ítéletében a Kúria.
A felperes mozdonyvezetőként állt az alperes alkalmazásában, amikor 1972. május 5-én a munkahelyén munkavégzés közben balesetet szenvedett – olvasható a jogeset Kúria honlapján. Ennek következtében bal lábszársérülése keletkezett, amely következtében azt felső harmadában csonkolni kellett. A baleset miatt az alperes a felperes munkakörét megváltoztatta, végzettségének és egészségi állapotának megfelelően jogi ügyintéző munkakörbe helyezte át. A balesetért az alperes teljes anyagi felelősségét a megyei bíróság, mint fellebbezési bíróság állapította meg ítéletével.
A felperes 1973-ban egy T. Hycomat típusú személygépkocsi kiutalását kérte, a gépjárművezetésre való alkalmasságot véleményező szakértői bizottság pedig megállapította, hogy a jármű használatára rászorul, azt átalakítás nélkül vezetheti. A gépkocsi árából az alperes 15.000 forintot, a V. Szakszervezet pedig további 15.000 forintot térített meg. A felperes 1981. július 29-én egy új T. Hycomat típusú személygépkocsit vásárolt, a régi, és nagymértékben elhasználódott gépjárművét nem adta el, azt meg akarta tartani. Az új gépkocsi árának megtérítése iránti kérelmet a munkáltató elutasította, végül a másodfokú bíróság az alperest kötelezte az új és a régi gépkocsi ára közötti különbözet megfizetésére. A munkáltató 1977 óta a T. Hycomat gépkocsi használatával felmerülő üzemeltetési és javítási költségeket is átvállalta.
A V. B. gépjármű meghibásodását követően a felperes 2008-tól kezdődően több alkalommal is bejelentette kárigényét az alperesnek, aki ennek megfizetésének csak részben tett eleget. Előadta, hogy a gépkocsi műszaki hibájával kapcsolatos javítási költségek nem a munkabalesettel okozati összefüggésben merültek fel, ezért annak megtérítésére az alperes nem köteles, továbbá arra hivatkozott, hogy kizárólag a megvásárolható legolcsóbb gépkocsi (S.) tekintetében köteles az alperes a költségek megtérítésére.
A felperes az eljárás során többször módosított kereseti kérelmében 3.609.952 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményére figyelemmel. Ezen döntést a másodfokú bíróság végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Konferencia ajánló
|
2016.03.10. A munkaviszony megszűnése és megszüntetése; a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei
Dr. Lőrincz György előadása a Danubius Zrt. Hotel Hungaria City Centerben
|
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 555.181 forintot kártérítés címén, valamint ezen összeg után 2012. január 1-jétől kezdődően késedelmi kamatot. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét kiegészítette azzal, hogy az alperes a tőkemarasztalás után járó kamatok megfizetésére annak kifizetéséig köteles. Egyebekben az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint részben megalapozott.
Az Mt. 177. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató a 174-176. §-on alapuló felelőssége alapján a munkavállalónak elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit köteles megtéríteni.
A jelen eljárásban tehát az képezte a vita tárgyát, hogy a felperes által előterjesztett kártérítési igény – amelyben költségeinek megtérítésére kérte kötelezni az alperest – indokoltnak tekinthető-e. Ebben a körben a bizonyítás a felperest terhelte.
Az alperesnél egy 2009-ben meghozott vezérigazgatói utasítás részletesen tartalmazta a 2006. szeptember 1. előtt bekövetkezett munkabaleset kárigény-érvényesítési rendjét és szabályait. Helytálló azon felülvizsgálati érvelés, hogy a munkáltatói utasítás nem tekinthető jogszabálynak. A belső szabályozás pedig nem korlátozhatta a munkáltató törvényben előírt fizetési kötelezettségét, így a bíróságok tévesen tulajdonítottak kiemelt jelentőséget az utasításokban foglaltaknak, és tévesen határozták meg ennek alapján a szakértő által vizsgálandó körülményeket. Az indokolt költség megállapítása során ugyanis a törvény által rögzített munkáltatói teljes kártérítési felelősség az irányadó.
Az indokolt költség megállapíthatósága körében azonban a bizonyítás a felperest terheli (Pp. 206. §), és az összegszerűség meghatározása során figyelemmel kell lenni a káronszerzés tilalmának érvényesülésére is.
A felperesi igény megalapozottsága során figyelemmel kell lenni arra a következetes ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a károsult nem köteles személyi és vagyoni viszonyait a baleset után változatlanul fenntartani és megőrizni (Mfv.I.10.317/2014/2.). A felperes esetében is jelentős változás történt a balesetet követően, mivel jogi végzettséget szerezve ezen területen helyezkedett el, jelenleg ügyvédi tevékenységet folytat. Ezért nem elhanyagolható az indokolt költségek megállapításánál, hogy a felperes létfenntartását milyen formában, milyen foglalkozás végzése mellett biztosítja, ennek ellátását a balesetből eredő egészségi állapota mennyiben nehezíti, illetve ezzel összefüggésben is milyen költségei merülnek fel.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletének az alperes 555.181 forint kártérítés megfizetésére kötelező döntését helybenhagyta és rendelkezett a tőkemarasztalás után járó kamat mértékéről, valamint az elévülésről rendelkező döntést hatályában fenntartotta. Azon rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ezen összeget meghaladóan elutasította a keresetet, az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint.