Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaviszonyok ezen atipikus körében sem ritkák az olyan helyzetek, melyek következményei jelentős kihatással lehetnek a kölcsönbeadó vagy a kölcsönvevő, vagy akár éppen mindkettő működésére, de a felek együttműködését is lényegében befolyásolhatják. Ilyen szituációkhoz változatos okok vezethetnek: viszonylag gyakran okoz feszültséget a kölcsönzött munkavállaló vitatott teljesítménye, illetve a kölcsönvevőnek okozott közvetlen és közvetett károk kezelése. A viták nem feltétlenül vezetnek a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő kapcsolatának megszüntetéséhez. A jelen cikk ugyanakkor a krízishelyzetek közül két olyan esetkörrel kíván foglalkozni, melyek közös jellemzője a felek rendszerint viharos válása.
Fizetésképtelenség és kölcsönzés
A fizetésképtelenség bekövetkezhet mind a kölcsönbeadó, mind a kölcsönvevő oldalán; szerencsétlen esetben a kölcsönvevő maga után ránthatja a szakadékba a kölcsönbeadót is, ha a kölcsönbeadó legnagyobb megrendelőjét veszíti el.
A kölcsönvevő számára a kölcsönbeadó fizetésképtelensége azt a közvetlen krízist okozhatja, hogy a működésében zavarok keletkeznek, mivel a kölcsönbeadó által biztosított munkaerő-forrása elapad. A kölcsönvevőnek a jogszabályok meglehetősen kevés rálátását biztosítanak a kölcsönebadó pénzügyi helyzetére. Az első vészjósló információkat leggyakrabban a kölcsönzött munkavállalók hozzák: tanácstalanságukban panaszukkal a kölcsönvevő felé fordulnak, miszerint a kölcsönbeadó nem fizette ki a bérüket.
A kölcsönvevőnek innentől fogva számolnia kell azzal, hogy a kölcsönbeadó megsérti a munkaerő-kölcsönzési szerződés szerinti legalapvetőbb kötelezettségét, azaz idővel nem tud megfelelő munkaerőt biztosítani. A társaság előbb fog szembesülni azzal, hogy a kölcsönzött munkavállalók nem jelennek meg munkavégzésre, minthogy a kölcsönbeadó felszámolásáról szóló hirdetmény megjelenik. A kellemetlenségek elkerülése érdekében ajánlott, hogy a kölcsönvevő audit jogokat kössön ki magának a munkaerő-kölcsönzési szerződésben a kölcsönbeadó pénzügyi helyzetének vonatkozásában: kézenfekvő lehet a bérek kifizetésének, valamint a kapcsolódó adók és járulékok megfizetésének igazolását előírni, illetve az igazolás elmulasztásának esetére azonnali felmondási jogot biztosítani.
Fordított esetben a kölcsönbeadó számára az adhat igazán aggodalmat a kölcsönvevő fizetésképtelenségével kapcsolatban, hogy egyrészt elveszíti a megbízóját és a tőle származó bevételét, másrészt, hogy az „elvégzett munka” ellenértéke, azaz a kölcsönzött munkavállalók bérét is tartalmazó kölcsönzési díj nem kerül rendezésre.
A kölcsönbeadó 2013. január 1. napjáig – megjegyzem mint a legtöbb másik beszállító – teljesen kilátástalan helyzetben volt: a felszámolás alá kerülő kölcsönvevővel szemben követelése a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) értelmében a követelések kielégítési sorrendjében csak f) kategóriás volt, és így ennek megtérülésére gyakorlatilag nem volt esély. Ugyanakkor közvetlen és halaszthatatlan fizetési kötelezettsége volt a munkavállalók felé, mivel a kölcsönbeadó bérfizetési kötelezettségét a kölcsönvevő díj nemfizetése nem érintette.
Ezen a helyzeten változtatott a jogalkotó kétféleképpen, tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2002/74/EK és a 2008/104/EK irányelvéből fakadó egyenlő bánásmód követelményére. Egyrészről a Csődtv. 57. § (2) bekezdésének módosításával az a) kategóriás felszámolási költségek közé bekerült a kölcsönzési díjnak az adóshoz kölcsönzött munkavállalók részére járó, a kölcsönbeadó által fizetendő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások része. Másrészről lehetővé vált az is, hogy a Bérgarancia Alapból a kölcsönbeadó visszatérítendő támogatást igényelhet a felszámolás alatt álló kölcsönvevőnél foglalkoztatott munkavállaló után járó, de ki nem fizetett kölcsönzési díj munkabérnek minősülő részére.
Ez utóbbira abban az esetben van lehetőség, ha a felszámoló a tartozást elismeri. A támogatás iránti kérelmet az esedékesség lejártát követő tíz munkanapon belül lehet kérelmezni, és jogosultanként legfeljebb a tárgyévet megelőző második évre vonatkozóan a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett nemzetgazdasági havi bruttó átlagkereset ötszörösének erejéig [a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény 1. § (1) bekezdés b) pont, 11. §].
A módosítások az egyik oldalról ésszerűnek tekinthetők, mivel a kölcsönzött munkavállalók alapvetően a kölcsönvevőnek dolgoznak, a belső munkavállalókkal szinte azonos körülmények között. Másrészt viszont a piac többi szereplője által mindennek a megalapozottsága vitatható is, hiszen a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között mégiscsak egy polgári jogi jogviszony áll fent, akár a kölcsönvevő mint megrendelő és annak más beszállítói között, ez utóbbi beszállítói kör – és még inkább a beszállító munkavállalói – azonban a kölcsönvevő (az ő viszonyukban megrendelő) esetleges fizetésképtelensége esetén ilyen kedvező bánásmódban nem részesülnek.
Kölcsönző cégek cseréje és a kölcsönzött állomány sorsa
A kölcsönzött munkavállalókat igénybevevő gazdasági társaságok részéről több ok vezethet oda, hogy a vele szerződésben álló kölcsönbeadó társaság helyett egy másik céggel kívánnak együttműködni. Ilyen döntéshez változatos indokok vezethetnek: oka lehet ennek, hogy a kölcsönvevő jobb minőségű szolgáltatást remél az új szolgáltatótól, vagy, hogy a felek között feloldhatatlan elszámolási vita alakul ki, de leginkább a költségcsökkentés vezérli a kölcsönvevőket.
| 2014. május 14-15.: XI. Magyar Munkaerő-kölcsönési Konferencia |
|---|
|
A konferencia tematikáját úgy állítottuk össze, hogy a hazai kölcsönzési piac résztvevői (kölcsönbe adók és kölcsönbe vevők egyaránt) választ kaphassanak az éppen aktuális kérdéseikre. Kiemelten kezeljük a hamarosan aktuálissá váló áfa-előfinanszírozás megoldási lehetőségeit. Értesüljön az újdonságokról, tegye fel kérdéseit szakértő előadóinknak, Simon Balázsnak (Humánia HRS Group Zrt) és Dr. Berke Gyulának (egyetemi docens, tanszékvezető PTE ÁJK) Jöjjön el kétnapos szakmai konferenciánkra! Ízelítő a programból: 2014. május 14.
2014. május 15.
Helyszín: Balatonkenese, Hotel Marina Port****, 8174 Balatonkenese Kikötő Utca 2-4. |
Ugyanakkor jellemző igény a kölcsönvevő részéről, hogy a kölcsönbeadót úgy kívánja leváltani egy jobb árat adó versenytárssal, hogy a kölcsönzött munkavállalói állományban nem nagyon szeretne változást. Nyilvánvalóan az új beszállító számára is nagy előny, amennyiben „le tudja igazolni” a korábbi kölcsönbeadó munkavállalóit. De vajon milyen módon biztosítható ez jogszerűen? És mit szól ehhez a helyzetet krízisként megélő korábbi kölcsönbeadó?
Adatvédelmi szempontból a kölcsönvevő a kölcsönzött munkavállalók személyes adatait csak a munkavállalók hozzájárulása alapján adhatja tovább az új kölcsönbeadónak. Nagy valószínűséggel a munkavállalók érdekeltek a kölcsönvevőnél történő továbbfoglalkoztatásban, így ez a hozzájárulás különösebb nehézség nélkül beszerezhetőnek mutatkozik a kölcsönvevő számára, másrészről adatvédelmi szempontból a korábbi kölcsönbeadót sérelem nem éri.
Felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy a munkavállalói állományra vonatkozó információk átadása sértheti-e a korábbi kölcsönbeadónak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 81. §-a szerinti személyhez fűződő jogait, azaz minősülhetnek-e azok üzleti titoknak. Ha ezt vesszük alapul, hogy például a vevőkör címjegyzéke vagy a legkedvezőbb beszerzési források adatai minősülhetnek üzleti titoknak, akkor akár a kölcsönvevőnél dolgozó munkavállalók neve és elérhetőségei együttesen már a kölcsönbeadó védett információi lehetnek. Ugyanakkor önmagában a munkavállalók nevének átadása az analógiával figyelembe vehető bírósági döntések alapján (például a BTD2010. 2248. szerint az ügynök új megbízójánál is felhasználhatja a korábbi ügyféllistáját) kevés eséllyel tekinthető a korábbi kölcsönbeadó üzleti titkai megsértésének.
| Munkajogi kiskönyvtár 3. rész: A munka díjazása |
|---|
|
Közérthető példákon keresztül ismertetjük a munkabér elszámolásának, kifizetésének szabályait és részletesen bemutatjuk a távolléti díj számítását. Nem hiányozhat egyetlen számfejtéssel foglalkozó, vagy személyügyi szakember polcáról sem! Bővebb információk és megrendelés |
Vizsgálni érdemes ugyanakkor az összes részlet figyelembevételével a kölcsönvevő és az új kölcsönbeadó aspiráns magatartását versenyjogi aspektusból is: bármelyikük eljárása kimerítheti-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 2. §-a szerinti tisztességtelen piaci magatartást? A kapcsolódó bírósági gyakorlat értelmében a munkaerő elcsábítása, a fejvadászat önmagában nem jogsértő eljárás (BDT2004. 997., BDT2012. 2741).
Ugyanakkor, ha egyéb tisztességtelen többlettényállás is megállapítható, például üzleti titok jogosulatlan átadásával valósul meg a munkavállalók megközelítése, úgy nem lehet kizárni a tisztességtelen eljárás esetleges megállapítását. Érdekes megállapításra jutott ugyanis a Szegedi Ítélőtábla a már említett BDT2004. 997. döntésében, miszerint megfelelő bizonyítás esetén akár alapos lehet az az igény, melyben a felperes a tisztességtelenség megállapítását kérte arra tekintettel, hogy a pályázatot azért veszítette el, mert a versenytárs a pályázatot kiíró ügyfélnek dolgozó munkavállalóit csábította el és az alkalmazottai tőle eltávoztak.
A fentieken alapuló viták elkerülése érdekben természetesen megoldás lehet a korábbi kölcsönbeadó konszenzusának megszerzése a pályázat eredményhirdetésekor. Ennek negatív következménye az új kölcsönbeadó számára, hogy nehezen kerülhető el, hogy a munkavállalói állomány átvétele ne minősüljön munkajogi jogutódlásnak.
Megelőzhetők a későbbi viták már a munkaerő-kölcsönzési szerződés megkötésekor, ha a felek egyértelműen rögzítik a lehetőségeket, akár úgy, hogy átadhatók az állományra vonatkozó információk a kölcsönvevő által harmadik társaságnak, akár úgy, hogy ez kifejezetten tiltott.
