Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A halál gondolatát többnyire igyekszünk magunktól távol tartani. Ebben sokat segít a munkahelyünkön eltöltött idő, amikor jönnek a telefonok, e-mailek, tele van a határidőnaplónk, minden olyan élő. A halál egy munkahelyi közösséget általában felkészületlenül ér. Ilyenkor keressük a helyes szavakat, és a fennállt munkaviszony kapcsán nem utolsósorban a jogi megoldásokat. A tény maga mindenkit megindít, de mennyiben van helye a méltányosságnak az anyagi járandóságok terén?
Még ma is megcsap annak a jeges rémületnek a szele, amelyet akkor éreztem, amikor az új év első munkanapján telefonon jött a hír: az ügyfelem, akinek a tárgyalására éppen készültem, az ünnepek alatt elhunyt.
Néhány hónappal azelőtt nyújtottuk be a keresetlevelet a bíróságra, amelyben a munkáltatói rendkívüli felmondás jogszerűségét vitattuk és ehhez kapcsolódóan anyagi igényt (elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés) is kívántunk érvényesíteni a volt munkáltatóval szemben. Az ügy érdekessége volt, hogy a rendkívüli felmondást már egy munkáltatói rendes felmondás után – a felmondási idő alatt – közölték, egy belső vizsgálat eredményeire hivatkozással.
Az első sokk után feleszmélve jó néhány kérdésre kellett jogi megoldást találni. Mi lesz a folyamatban lévő munkaügyi per sorsa? A tárgyaláson egyáltalán ki tehet nyilatkozatot? Az örökösök a munkáltatóval szemben anyagi igényt érvényesíthetnek-e?
A fenti kérdésekre bizony tapasztalt kollégáimmal együtt is csak idővel találtuk meg a helyes válaszokat.
A halál, mint jogi tény
A munkavállaló halálával a munkaviszony automatikusan megszűnik. Ezt az esetet a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) „A munkaviszony megszűnése” címszó alatt, a 63.§ (1) bek. a) pontjában nevesíti.
A munkavállaló halála napján tehát a munkaviszony külön intézkedés, írásos jognyilatkozat nélkül lezárul. Következik ez a munkajogviszony jellegéből, jogi természetéből, az ugyanis egy személyhez kötődő kötelem. A munkavállalót személyes teljesítési, munkavégzési kötelezettség terheli. Maga helyett helyettest nem állíthat, így halála esetén sem történhet meg az, hogy másnaptól az elhunyt munkavállaló örököse áll munkába.
Az elhunyt munkavállaló után fizetendő járandóságok
Gyakori probléma, hogy az elhunyt munkavállaló időarányos munkabérét, a ki nem vett szabadság pénzbeli megváltását hová kell utalni, egyáltalán ki az összeg jogosultja, aki részére a munkáltató joghatályosan teljesíthet.
A halál bekövetkezésével a vagyoni jogok az örökösre szállnak át. A fent említett összegek jogosultja tehát az elhunyt munkavállaló örököse. Nagyon lényeges ugyanakkor, hogy ezt a minőséget a munkáltató ne fogadja el bemondásra, és ne fizessen anélkül, hogy erről a körülményről hivatalos okirat alapján meggyőződött volna.
Nem ritka eset ugyanis, hogy az elhunyt munkavállaló hozzátartozói (pl. házastársa, gyermeke stb.) bejelentkeznek a munkáltatóhoz és kérik a járandóságok mielőbbi utalását. Az ilyen típusú fellépések mögött sokszor nincs is rosszhiszeműség, sokkal inkább praktikus szükségszerűségi szempontok munkálnak.
Munkáltatói oldalon ugyanakkor a helyzet jelentős kockázatokat hordoz. Amennyiben ugyanis a teljesítés nem a jogos örökös felé történik, úgy az elhunyt munkavállaló utáni járandóságokat a munkáltatótól akár ismét követelhetik. Kellő óvatosság hiányában tehát a munkáltató az összeget duplán kifizetheti és a visszaköveteléssel kapcsolatos kockázatokat, eljárási költségeket neki kell viselni, illetve előlegezni. Éppen ezért tehát fontos a magát örökösnek kimondó személytől okiratot, pl. közjegyző által kibocsátott hagyatékátadó végzést kérni.
Kell-e felmentési időre távolléti díjat és végkielégítést fizetni?
Az anyagi járandóságok terén még bonyolultabb a helyzet, ha a munkavállaló a munkáltatói felmondás közlése után, a felmondási idő alatt halálozik el. Felmerül a kérdés, hogy ilyen esetben a felmentési időre távolléti díj és végkielégítés jár-e, azt a munkáltatónak ki kell-e fizetnie.
Ezen probléma megoldásához fontos azt tisztázni, hogy a felmentési idő, illetve az arra járó távolléti díj a munkáltatói felmondáshoz, mint jogcímhez kötődik. A felmentési idő rendeltetése az, hogy az állását a munkáltató egyoldalú intézkedése folytán elvesztő munkavállalónak legyen ideje új munkahelyet keresni. Ezt kívánja megkönnyíteni a jogalkotó azzal, hogy egy átmeneti ideig ezt még úgy teheti, hogy tényleges munkavégzési kötelezettsége már nincsen, a munkabérét ugyanakkor még megkapja.
A felmentési időre járó távolléti díj kapcsán az Mt. 70.§ (3)-(4) bek. akként rendelkezik, hogy az nem illeti meg a munkavállalót abban az esetben, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult. A már kifizetett munkabért azonban nem lehet visszakövetelni, ha a munkavállalót a munkavégzés alól végleg felmentették és a munkabér fizetését kizáró körülmény a munkavégzés alóli felmentés után következett be.
A végkielégítés a munkavállalónak ugyancsak a munkáltatói felmondás, mint jogcímhez kötődően, az önhibáján kívüli állásvesztés egyfajta kompenzációjaként jár, a munkaviszonyban eltöltött idő alapján emelkedő mértékben.
| Munkaügyi és tb-nyilvántartás, adatszolgáltatás 2014 |
|---|
|
Bizonytalan az új szabályok alkalmazásában? Értesüljön az újdonságokról, tegye fel kérdéseit szakértő előadóinknak Farkasné Gondos Krisztina OEP osztályvezetőnek, dr. Kártyás Gábor munkajogásznak és dr. Kovács Ferenc adószakértőnek – jöjjön el 2014. március 20-án szakmai konferenciánkra Ízelítő a tematikából:
Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. |
A fent ismertetettekből álláspontom szerint többféle jogi következtetés is levonható. Az egyik megközelítés szerint a munkavállaló halálának a ténye a munkaviszonyt automatikusan megszünteti. Ettől kezdve a munkaviszony nem folytatódhat, a munkavállalót munkavégzési kötelezettség értelemszerűen nem terhelheti, ekként munkabérre sem lehet jogosult. A helyzet értelmezhető úgy, hogy a halál miatti megszűnés a munkáltatói felmondást felülírja. Mindezekből következően pedig a munkavállalónak, illetve az örököseinek az utóbb említett jogcímhez kötődő juttatások – a felmentési időre távolléti díj és végkielégítés – sem járnak.
Ezt az álláspontot támasztja az is alá, hogy a felmentési idő már nem is tudná betölteni az eredeti rendeltetését, a munkakeresést, illetve annak egyfajta anyagi megtámogatását.
Megjegyzendő, hogy amennyiben a munkáltató a felmentési időre járó távolléti díjat már kifizette, azt a munkavállaló felmondási idő alatti elhalálozására tekintettel az örökösöktől visszakövetelni nem lehet.
A helyzet ugyanakkor a végkielégítés kapcsán megközelíthető akként is, hogy az arra való jogosultság a munkáltatói felmondás közlésével megnyílt, csupán az elszámolás tolódik ki egy későbbi időpontra. A törvény a munkaviszonyban töltött éveken túl egyéb követelményt nem támaszt, speciális előírást nem tartalmaz. Mindezekből következően az a megállapítás is megérvelhető, hogy a végkielégítést az örökösöknek ki kell fizetni, arra igényt formálhatnak. Ez utóbbi a vonatkozó törvényi előírások megengedőbb, méltányosabb olvasata.
Összefoglalóan tehát elmondható, hogy a felmondási idő alatt elhunyt munkavállaló után felmentési időre távolléti díjat a munkáltatónak nem kell fizetnie. Amennyiben azonban a kifizetés már megtörtént, azt az örökösöktől visszakövetelni nem lehet.
A végkielégítés kapcsán mindkét megoldás megérvelhető, annak kockázatait egyedileg – lehetőség szerint munkajogi szakértő bevonásával – szükséges mérlegelni.
Perelhet-e az örökös az elhunyt munkavállaló helyett?
A munkaviszonyból származó vagyoni természetű jogok a munkavállaló halálával átszállnak az örökösökre. Ebből következően az örökösök a fent említett járandóságokat (pl. időarányos munkabér, szabadság megváltás, végkielégítés) – a munkáltató önkéntes teljesítése hiányában – jogi úton követelhetik, saját jogukon pert indíthatnak a volt munkáltatóval szemben.
Más megítélés alá esnek a munkavállaló személyéhez kötődő jogok. Ilyen például a munkaviszony megszüntetése jogszerűségének a vitatása, vagy személyiségi jog megsértése miatti kárkövetelés stb. Ez utóbbiak az örökösökre nem szállnak át. Az örökösök az említett esetekben pert nem kezdeményezhetnek.
Az első tárgyalás előtt elhunyt ügyfelem kapcsán azonban ettől bonyolultabb volt a jogi megoldás. A bírói gyakorlat szerint ugyanis azokban az esetekben, amikor a munkavállaló – egy, a személyéhez kötődő munkavállalói jog érvényesítése iránt – a pert még életében megindította, a halála nem az eljárás megszüntetését, hanem a félbeszakadását eredményezi. A perbe az örökösei beléphetnek, és azt végigvihetik a volt munkáltatóval szemben.
A gyakorlatra lefordítva ez azt jelentette, hogy a bíróságra – a halál tényének igazolására – a halotti anyakönyvi kivonatot be kellett nyújtani, és a perben az örökösöktől kapott meghatalmazás alapján lehetett a per folytatását illetően nyilatkozatot tenni.
Ilyen esetben azonban fontos azt mérlegelni, hogy a tényállás az elhunyt munkavállaló nélkül mennyiben tisztázható és a bizonyítás a munkahelyen szerzett tapasztalat és ismeretanyag hiányában milyen eséllyel vihető sikerre.
