Munkáltatói utasítás teljesítésének megtagadása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bár főszabály szerint a munkavállaló a munkáltatói utasításokat köteles végrehajtani, de vannak olyan esetkörök, amikor köteles vagy jogosult megtagadni az utasítás teljesítését.

A munkaviszonnyal kapcsolatosan általános alapvetés, hogy a munkavállaló köteles a munkaideje alatt – munkavégzés céljából, munkára képes állapotban – a munkáltató rendelkezésére állni, továbbá munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni.

A munkáltatói utasítások a mindennapokban nem jelentenek problémát, hiszen a munkaszerződés és munkakör adta keretben ez határozza meg a munkavállaló napi tevékenységét (illetve átmenetileg a munka törvénykönyve – Mt. – 53. § szakaszában meghatározottak szerint ezektől eltérően is). A főszabály, hogy a munkavállaló a munkáltatói utasításokat köteles végrehajtani, de az Mt. szabályoz olyan esetköröket, amikor a munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, illetve olyanokat is, amikor arra nem köteles, de jogosult azt megtagadni.

A megtagadási kötelezettség

Az Mt. 54. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét, egészségét, vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

A kötelező megtagadási okok a „legsúlyosabb” eseteket ölelik fel, amely esetekben a munkavállalónak kötelezettsége az utasítás végrehajtásának teljesítése.

Jog az utasítás megtagadására

Az Mt. 54. §-ának (2) bekezdése alapján a munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

Az életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztető utasítás talán nem igényel bővebb magyarázatot, de fontos lehet a „munkaviszonyra vonatkozó szabály” fogalmának értelmezése. Maga az Mt. 13. § szakasza taxatíven felsorolja a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat: munkaviszonyra vonatkozó szabály a jogszabály, a kollektív szerződés és az üzemi megállapodás, valamint az egyeztető bizottságnak a 293. §-ban foglaltak szerint kötelező határozata.

A bírósági gyakorlat alapján azonban a „munkaviszonyra vonatkozó szabály” fogalmát tágan kell értelmezni. Ha a munkáltató utasítása bűncselekmény elkövetésére irányul, a munkavállalónak egyértelműen meg kell tagadni az utasítás végrehajtását.

Az Alkotmánybíróság már 1992-ben foglalkozott azzal a kérdéssel, miként kell értelmezni azt, hogy az Mt. (az akkor hatályos Mt. szintén nem tartalmazta a konkrét megtagadási okot) nem nevesíti a bűncselekmény elkövetésére irányuló utasítás megtagadási okot. Az Alkotmánybíróság az 1354/B/1992. AB határozatában az alábbi álláspontot fejtette ki:

„Az Országgyűlés alkotta Büntető Törvénykönyv és a Munka Törvénykönyve egyenrangú jogszabályok. A Munka Törvénykönyve a munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket, a munkaviszonyból eredő jogokat, kötelezettségeket szabályozza, közöttük a munkáltató utasítási jogát, illetőleg a munkavállaló kötelezettségét a munkáltatói utasítás teljesítésére.

A munkajogi szabályok szerződő felek – a munkáltató és munkavállaló – viszonyát rendezik. Teljesítésükhöz vagy megszegésükhöz munkajogi szabályokban meghatározott jogkövetkezmények fűződnek.

Nem a munkajogi szabályok által rendezendő kérdés, hogy a munkaviszony keretében tanúsított valamely magatartás bűncselekménynek minősül-e, hanem ez a büntetőjogi felelősség feltételeit megállapító büntetőjogi szabályokra tartozik.

A Büntető Törvénykönyvből következik, hogy a szabályaiba ütköző magatartás tilos, az ilyen magatartástól való tartózkodásra a Munka Törvénykönyvének a munkavállalót ismételten köteleznie felesleges, szükségtelen.

Az Mt. 104. § (2) bekezdése azzal, hogy a munkavállaló általános utasításteljesítési kötelezettsége alól kivételt állapít meg, feloldja a munkavállalót terhelő munkajogi és büntetőjogi kötelezettség közötti ütközést.”

A fenti jogi érvelésből egyértelműen levonható a következtetés, hogy a munkavállalót megilleti az utasítás megtagadásának joga abban az esetben, ha annak végrehajtása bűncselekményt valósítana meg.

A bírói gyakorlat alapján megilleti a munkavállalót az utasítás megtagadásának joga az alábbi esetekben:

BH2022. 246. A munkaszerződésben rögzített állandó munkavégzési helytől a munkavállaló hozzájárulása nélkül nem lehet véglegesen eltérni. A munkaszerződés nem minősül munkaviszonyra vonatkozó szabálynak, ezért nem minősülhet ráutaló magatartásnak a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen történő munkavégzésre vonatkozó utasítás megtagadásának elmaradása.

BH2002.6.243 A munkaszerződéstől eltérő munkahelyen történő – nem átmeneti jellegű – munkavégzés egyoldalú elrendelése jogszabályba ütközik. Az egyoldalúan módosított munkaszerződés alapján a munkavállalót nem terheli munkavégzési kötelezettség, ezért a kötelezettség teljesítésének elmaradása miatt a munkáltató nem szüntetheti meg rendkívüli felmondással a munkavállaló munkaviszonyát.

BH2007. 307. Ha a munkáltató a munkavállaló – egyheti rendes szabadság igénybevétele iránti – kérelmét elfogadja, de azt közvetlenül a szabadság megkezdése előtt visszavonja, a munkahelyen való megjelenés elmulasztása miatt történt rendkívüli felmondással kapcsolatban vizsgálni kell a lényeges körülményeket (a visszavonásnak volt-e alapos oka, a nem teljesítésből származott-e hátrány stb.).

BH2008. 97. A veszélyes anyagok jelenléte miatt – a munkavállaló kötelező egészségügyi orvosi alkalmassági vizsgálatát elmulasztó – munkáltató ez okból akkor sem élhet rendkívüli felmondással, ha a munkavállaló olyan egészségi állapotra hivatkozással tagadja meg az átirányítás teljesítését, amely utóbb nem igazolódik.

BH2015.8.233 A munkavállaló jogszerűen tagadta meg azon utasítás végrehajtását, amely olyan tevékenység ellátására irányult, amelyre képesítéssel nem rendelkezett.

Rendelkezésre állási kötelezettség

Lényeges, hogy a munkavállaló – a rendelkezésre állási kötelezettség teljesítésének idejére vonatkozó utasítást kivéve – az utasítás megtagadása esetén is köteles rendelkezésre állni.

A „(…) rendelkezésre állási kötelezettség teljesítésének idejére vonatkozó utasítást kivéve” mondatrészt az Mt. 2023. január 1-jén hatályba lépett módosítása iktatta be, célja pedig az volt, hogy lehetőséget biztosítsa a munkavállalóknak a rendelkezésre állás megtagadását, ha az írásbeli tájékoztatóban foglaltaktól eltérő naptári napra vagy naptári nap eltérő időszakára osztja be a munkáltató a munkaidőt, vagy ha a munkaidő-beosztásról, illetve annak módosításáról a minimális előzetes értesítési időn kívül tájékoztatta a munkavállalót.

Tehát az Mt. módosított rendelkezése egyértelművé teszi, hogy ha jogellenesen került sor a munkaidő beosztására, amellett, hogy a munkavállaló a munkavégzést megtagadhatja, nem terheli a rendelkezésre állási kötelezettség sem.

Utasítástól eltérés

A munkavállaló a munkáltató utasításától eltérhet, ha ezt a munkáltató károsodástól való megóvása feltétlenül megköveteli és a munkáltató értesítésére nincs mód. Az utasítástól való eltérésről a munkáltatót haladéktalanul tájékoztatni kell.

Az utasítástól eltérésre a fenti két feltétel együttes fennállása esetén van lehetősége a munkavállalónak: (1) ezt a munkáltató károsodástól való megóvása feltétlenül megköveteli és a (2) munkáltató értesítésére nincs mód. A munkavállaló tehát elsődlegesen köteles felhívni a munkáltató figyelmét arra, hogy az utasítás végrehajtása kárt okozhat, ha erre nincs lehetősége, akkor jogosult arra, hogy az utasítástól eltérjen.

A cikk szerzője dr. Fehér Attila ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.

---