Vitatott szerződés felszámolási eljárásban

A hitelezők leggyakrabban arra figyelemmel kérik az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését, hogy az adós a szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette (csődtörvény – Cstv. – 27. § (2) bekezdés a) pont).

A hitelező kérelmére indult felszámolási eljárásban az adós fizetésképtelenségét megállapító és erre tekintettel felszámolását elrendelő végzés ellen fellebbezésnek van helye.

Kérdésként merül fel, hogy az adós a fellebbezésben alappal hivatkozhat-e arra, hogy a hitelező által az adóssal szemben támasztott, szerződésen alapuló követelés nem létezik, érvénytelen szerződésből ered, illetve megszűnt. A bíróság oldaláról megközelítve a problémát arra kell választ találni, vajon az eljárásban vizsgálható-e az adósnak a felszámolási kérelem alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségére, megszűnésére hivatkozással előadott kifogása.

A felszámolási eljárásban mint nemperes eljárásban a bíróság kizárólag a fizetésképtelenség megállapításához szükséges feltételek fennállását vizsgálhatja meg, ez azonban nem feltétlenül zárja ki annak a körülménynek a vizsgálatát, hogy a hitelező és az adós közötti szerződés egyáltalán létrejött-e vagy érvényes-e. Nem vitásan a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott feltételek között szerepel az is, hogy a hitelező követelésének szerződésből kell erednie, ebből következően pedig elméletileg vizsgálható lenne az is, hogy a felek között létező és érvényes szerződéses jogviszony áll-e fenn.

A Kúria az egyik eseti döntésében a tárgybéli kérdéssel kapcsolatban arra a jogi következtetésre jutott, hogy az adós a vele szemben támasztott, szerződésen alapuló követelés megszűnésére, illetve egyenesen a szerződés nem létezésére vagy érvénytelenségére hivatkozik, ezeket a kifogásait az adósnak legkésőbb a követelés vitatása körében a hitelezővel közölnie kell. Vitatás alatt azt kell érteni, hogy az adós vagy a hitelező vele szemben támasztott követelésének a jogalapját teszi kérdésessé (nem létezik a szerződés, érvénytelen vagy megszűnt), vagy azt, hogy az adós a követelés összegével nem ért egyet (esetleg annak teljesítését állítja).

A Kúria azt is hangsúlyozta, hogy a vitatást az adósnak a Cstv. 27. § (1) bekezdés a) pontja, illetve (3) bekezdése alapján még a hitelező Cstv. szerinti fizetési felszólítását megelőzően kell közölnie a hitelezővel. Ha ezt az adós elmulasztja, akkor vagy haladékot kér tartozásának a kiegyenlítésére és kifizeti a hitelező által igényelt összeget – amit majd egy külön polgári peres eljárásban a hitelezőtől visszakövetelhet, ha álláspontja szerint a követelés a fenti okok miatt vele szemben nem is állt fenn –, vagy az elmulasztott vitatás alapján kifizetett összeget szintén peres eljárásban visszaköveteli a hitelezőtől.

A fentiekre figyelemmel az adós fizetésképtelenségét megállapító, és erre tekintettel az adós felszámolást elrendelő végzés elleni fellebbezésben az adós nem hivatkozhat alappal arra, hogy a követelés alapjául szolgáló szerződés létre sem jött vagy érvénytelen, ugyanis ennek kifogásolására az adósnak legkésőbb a hitelező Cstv. szerinti fizetési felszólítását megelőzően lett volna lehetősége.

Ha pedig az adós a fent hivatkozott megfelelő határidőben közölte a hitelezővel, hogy álláspontja szerint a szerződés érvénytelen, megszűnt vagy nem is létezett, a hitelezőnek nem lesz alapja felszámolási eljárást kezdeményezni (mivel adós lényegében a követelés fennállásának jogalapját a számára előírt határidőn belül vitatta), és a felek peres eljárásban tudják a jogvitát eldönteni.

A cikk szerzője dr. Bihary Ákos senior partner ügyvéd és dr. Mudri Sándor alkalmazott ügyvéd. Az Ecovis Hungary Legal a Jogászvilág.hu szakmai partnere.