Római gladiátorokkal a turizmusért

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Hazánk akár már 2014-ben beadhatja pályázatát arra, hogy a Római Birodalom országunkon át futó határvonala, a római limes, tornyokkal, erődökkel és egyéb építményekkel együtt az UNESCO világörökség részévé váljon.

A Római Birodalom egykor 5500 km hosszú határai mentén minden limes-szakasznak megvannak a maga sajátosságai, Nagy- Britanniában például a Hadrianus-fal, Szíriában a sivatag. Az oltalom alá helyezett hazai romok bemutatásánál ezért alapvető fontosságú, hogy Pannonia számára is egyedi arculatot találjunk. Ez lehet az első folyami határvonalú tartomány, amely negyedikként csatlakozik a Római Birodalom határai című UNESCO Világörökségi helyszínsorozathoz. Az eddigi három: Antonius-fal, Hadrianus- fal és a Raetiai Limes.

A Hadrianus-fal 1987 óta az UNESCO Világörökség része. Közvetlen térségében közel egymillió ember él, működtetésében kétezer vállalkozás érdekelt, a fal körzetében 2010-ben már 1,2 millió látogatót és 3,7 millió vendégéjszakát regisztráltak, az árbevétel pedig eléri a 100 milliárd forintot. Ilyen fi gyelemre méltó számokat és összegeket remélnek a szakértők attól, ha hazánk beadja a kérelmet és megfelelően felkészül a megnövekedett turizmus fogadására. Mi lehetnénk az első Dunai szakaszával nevező ország, amely ma is Európa legnagyobb szállítási és turisztikai útvonala, így itt lehet a legautentikusabban bemutatni például a római folyami határvédelmet.
Az ötletgazda dr. Visy Zsolt régészprofesszor, a turisztikai-gazdasági jelentőség felismerése mögött pedig Hirschberg Attila vegyész áll, a Magyar Limes Szövetség ügyvezető elnöke. „Úgy kezdődött, hogy Dunakeszin, a családi házunkat akartam megépíteni 2002-ben, amikor is az alapok ásása során egy római kori erődbe botlottunk. Kicsit meglepődtünk, de amikor kiderült, hogy ókortörténeti jelentőségű leletről van szó, akkor fi nanszíroztam a teljes feltárást. Így az erőd hihetetlen épségű déli szárnya mellett, 2009 óta a Magyar Nemzeti Múzeummal közös állandó kiállítás látható a házunk aljában, egy majdnem 300 négyzetméteres térben” – meséli Hirschberg Attila. A különleges leletre a National Geographic című nemzetközi kiadvány is felfigyelt, s bár a ház- és múzeum-„tulajdonos” jó ideig kerülte a nyilvánosságot, a szakma rábeszélésére a 2007 decemberi lapszámban mégis szerepelt. A kiállítást azóta több mint 30 ezren látták. „Az ismertség hatalom, azóta már minden televíziós csatornán szerepeltem és mindezt arra szeretném felhasználni, hogy mindenkiben tudatosítsam: a sok éve elkezdett munkánkkal az idegenforgalmat újra be lehetne indítani hazánkban. S hogy mindezt miért és hogyan képzelik?
Hirschberg Attila magyarázata szerint a rendszerváltás előtt jelentős tömegeket megmozgató beutazó-turizmus volt hazánkban, például amíg a kelet- és nyugatnémetek nálunk találkoztak. Ahogyan azonban ez megszűnt, működő koncepció hiányában Magyarország vonzereje is elveszett. A német újraegyesítésnek, a nosztalgiának hála a volt keletnémetek még kitartottak mellettünk egy darabig. A rendszerváltás után 1998-ra az ipar újra strukturálódott és a turisztikában is tapasztalható volt egy fokozatos javulás 2000-ig. Ám 2002-től napjainkig a gazdaság szinte minden területén, így az idegenforgalomban is jelentősek a válság tünetei. „A külföldi turizmus csak átgondolt, minőségi, a valóságot figyelembe vevő koncepcióval, a meglevő és a tervezett turisztikai attrakciók összekapcsolásával növelhető, például egy tematikus út kialakításával. Ehhez megvan minden adottságunk, s ha az UNESCO a világörökség részévé teszi a hazai limes-szakaszt, akkor ki kell használnunk az ezzel szerzett népszerűséget. Adnunk kell valamit az ideérkező turistáknak. A világörökség csak márkanév: tartalommal kell megtölteni” – vallja a szakember.

A 417 km hosszú dunai útvonalat 128 Duna melletti település alkotja, közöttük 15 nagyobb város és Budapest, valamint további 100-150 település a közelben. A Ripa Pannonica in Hungary (RPH) UNESCO Világörökségi nevezési dokumentációját 2011 decemberében be is mutatták az akkori Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezetőjének, Réthelyi Miklósnak. A kidolgozott koncepció szerint össze kell fogniuk a világörökségi helyszínné nevezendő településeknek és egy gazdasági érdekközösséget kell kialakítaniuk. Hirschberg Attila és munkatársai végigjárták az összes érintett települést, az évekig tartó munkában segítettek az állami nevezésben is, és így alkották meg a teljes magyarországi szakaszon egy gazdaságilag, turisztikailag alkalmas, helyszínekre lebontott útvonal tervét. Mindez tartalmazza a képzést, az oktatást, a turisztikai szakemberek bevonását, útikönyvek, kiadványok elkészítését is. A tervek alapján a minisztérium a Magyar Limes Szövetséget kinevezte a Duna menti nemzetközi UNESCO Világörökség „Római birodalom határai Program” projektgazdájának. „Össze kell fognia a gazdasági szereplőknek, az idegenforgalmi szférától a politikáig, ugyanis mindenki érintett. Most már „csak” 300-500 millió forint és kb. féléves munka hiányzik a projektnevezés beadásához, ekkora összeget kellene kapnia a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal utódjaként a minisztérium alatti szervként működő Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási központnak” – magyarázza Hirschberg. A kérelmet egyébként csak minden év januárájában lehet beadni az UNESCO-nak. „Egyelőre még optimisták vagyunk, mert van esélyt arra, hogy 2014 januárjában mindez megvalósuljon és akkor 2-3 éven belül meglesz a világörökségi cím” – így a szakember. Ám addigra konkrétumokkal, egy megfelelően megtervezett tematikus útvonallal kell fogadni a várhatóan milliós nagyságrendű turistát.

(Képek: http://www.ripapannonica.hu)

„Rekonstrukciókkal római falvakat, táborokat lehetne építeni, akár nyaralási-szállodai alternatíva ajánlásaként. Látványos attrakciókat lehetne szervezni a közönség bevonásával. Számíthatunk a Gladiátor című fi lm népszerűségére, annak az első jelenetei a valóságban valahol a mai Magyarország és Szlovákia területén játszódtak. Akkor a birodalom egyik legnagyobb csapatösszevonása Brigetiónál volt, amelyet ma (Ószőnynek) Komáromnak hívunk. Tehát be lehetne mutatni egy klasszikus római katonai tábort, a tábori életet, az I-V. századi római fegyverzetet és taktikát, valamint ugyanígy a szomszédos barbárokét is. Egy eljátszott összecsapás után akár a korabeli orvostudományt és a katonai kórházakat is fel lehetne építeni. Az őrtornyok láncolatát például a Dunakanyarban lehetne prezentálni. Aquincumban lehetne gladiátorjátékokat rendezni, mivel a magyar limes-szakasz mentén csak itt maradtak fent amfiteátrumok. Római kirakodó vásár, piac is létrehozható. Az érdeklődők elkészíthetnék saját római amfórájukat, fibulájukat. A programok zárására akár egy római esküvő is rendezhető, a hozzá kapcsolódó mulatozással” – sorolja egy szuszra a konkrét, már írásban is meglévő terveket.
S ha már itt vannak turisták, valószínűleg a tengeren túlról is, a római UNESCO világörökségi helyszínek mellett más korokból származó emlékeket, érdekességeket is be lehet mutatni a közeli városokban. Ehhez attrakciók, kerékpáros-, lovas-, vízi-, gyógy-, gasztro- és falusi turizmus-helyszínek is kapcsolódhatnak. Így például Győr, Komárom, Esztergom, ahol a Bazilika és a történelmi belváros, valamint a Duna Múzeum érdekes, de Mohács, Gemenc, Visegrád, Szentendre, Vác, Dunakeszi is szóba jöhet Budapestre tartva. Dunaújvárosban pedig akár egy történelmi „retróváros” is kialakítható, odaszállítva az összes Volgát, Trabantot és Polski Fiatot.
„A fő problémánk az érdektelenség, pedig szinte semmilyen más gazdasági esélyük nincs a településeknek, mégis az eddigi felkérésekre a települések csupán 15 százaléka jelzett vissza. Holott Magyarország – a szakértők szerint – turisztikai történetének eddigi legnagyobb lehetősége ez, amely megvalósulása három éven belül várható. A projekt méreténél fogva hazánk egyik legnagyobb munkahelyteremtő képességével rendelkezik. A válságra a megoldás csak a pénzkeresés, a gazdaság élénkítése lehet, de úgy tűnik, ezért tenni szinte senki sem akar. Ezen kell változtatnunk, mert a turisták nemsokára itt vannak, s több mint egymillió magyar életterében hozhatnak jelentős, pozitív változást” – véli Hirschberg Attila.

---