Végre van egy definíciónk a nyílt forráskódú mesterséges intelligenciára
A kutatók hosszú ideje nem értenek egyet abban, hogy mi minősül nyílt forráskódú mesterséges intelligenciának. Egy befolyásos csoport most felajánlott egy választ.
Karrierutazás jogász diplomával VI. – (Kamarai) Jogtanácsosok legyünk vagy ügyvédek?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az ügyvédi pályát részletező cikkünk, majd az ügyvédjelölti létről szóló interjúnk után egy tevékenységében hasonló, de mégis más lehetőségeket kínáló hivatást, a jogtanácsosi munkát mutatjuk be.
Lassan már két éve alkalmazandó az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.), mely a korábbi szabályozással ellentétben egy jogszabályban tisztázza az ügyvédekre és a kamarai jogtanácsosokra vonatkozó rendelkezéseket.
Megtévesztő lehet, hogy akkor most pontosan ki is a jogtanácsos, illetve milyen feladatokat végezhet?
Először is, jogtanácsos dolgozhat a közigazgatásban is, csak ott nem feltétlen ezzel a munkaköri megnevezéssel fogunk találkozni. Itt legtöbbször ugyanúgy közszolgálati (kormányzati szolgálati) jogviszonyban alkalmazzák az adott személyt, mint a nem jogász végzettségű, vagy jogász végzettségű, de nem szakvizsgázott köztisztviselőket. Előfordulhat munkaviszonyban történő foglalkoztatás is, ebben az esetben a fizetésben való megállapodás sem a szokásos bértábla alapján történik.
Másodszor, és a legtöbben erre gondolnak, amikor a jogtanácsosi életpályát választják, a magánszférában, cégeknél dolgozó jogtanácsosok (népszerűbb elnevezéssel céges/vállalati jogászok) tartoznak ide, akik munkaviszonyban (esetleg megbízásos alapon) végzik a munkájukat.
Az Üttv. hatályba lépésével kétfelé tagozódott a jogtanácsosi hivatás (függetlenül attól, hogy azt a közszférában vagy a magánszférában gyakorolják): innentől kezdve lehet valaki „egyszerű” jogtanácsos, korlátozott feladatokkal, vagy kamarai jogtanácsos, az Üttv.-ben meghatározott tevékenységekre való jogosultsággal.
Mielőtt ezt tovább kifejtenénk, itt kell kitérni a jogi előadók státuszára. A jogi előadók tulajdonképpen a jogtanácsosok „ügyvédjelöltjei”, vagyis olyan jogászok, akik még a jogi szakvizsga előtt állnak, és azt sikeresen teljesítve (és egyéb feltételeknek eleget téve) karrierjük következő lépcsőjeként jogtanácsosi pályára léphetnek. Fontos megjegyezni, hogy ez nemcsak a cégeknél dolgozó „junior” jogász pozíciókra vonatkozik, hanem ugyanúgy a kormányzati/közszolgálati/közalkalmazotti stb. jogviszonyban dolgozó jogi előadókra is. Az Üttv. az ő helyzetükre is kitér, és (az ügyvédjelöltekkel ellentétben) nem kötelezően, de ők is kérelmezhetik az illetékes kamarai nyilvántartásba való felvételüket. A szakvizsga hiányában természetesen önálló jogi munkát nem végezhetnek, így tevékenységüket kamarai jogtanácsos irányítása és ellenőrzése mellett folytathatják.
Értelemszerűen a közigazgatásban karriert befutóknak nem feltétlenül a jogtanácsosi pálya a cél, de a cégeknél sem jellemző, hogy a jogi előadó jellegű munkakörökben dolgozó munkatársak tömegesen jelentkeznének a kamarai nyilvántartásba. Akit viszont nyilvántartanak, annak a képzéséről a területi kamarának gondoskodnia kell.
2018 előtt a jogtanácsosi hivatás az 1983. évi 3. tvr (a továbbiakban: Tvr.) alapján különböző, az adott céghez kapcsolódó jogi tanácsadást, tájékoztatást, okiratszerkesztést, döntések előkészítéséhez és végrehajtásához szükséges jogi feladatokat, és a jogi képviseletet foglalta magában. Mindez elképzelhető akár a vezérigazgató döntéseihez kapcsolódó jogi tanácsadásként, akár compliance feladatok elvégzéseként egy nagy multinacionális vállalatnál, vagy jelentheti a cég jogi osztályának vezetését, adatvédelmi tanácsadást, szerződések összeállítását és ellenőrzését a cég szakmai osztályaival együttműködve stb.
A Tvr.-t hatályon kívül helyezve az új szabályozás a jogtanácsosokat és az ügyvédeket – mint hasonló tevékenységet végzőket – ugyanazon ügyvédi kamarákba tereli. Az Üttv. ezt az új szemléletet támasztja alá azzal is, hogy immár nem az ügyvédekről, hanem az ügyvédi tevékenységről szóló törvényként lett megnevezve. Ez alapján aki továbbra is teljeskörűen kívánja ellátni a fentebb felsorolt jogtanácsosi tevékenységeket, be kell lépnie az illetékes területi ügyvédi kamarába, ahol külön kamarai jogtanácsosi tagozat működik. A szinteket tekintve tehát van az ügyvéd (és ügyvédjelölt), a kamarai jogtanácsos (és jogi előadó), melynek a tevékenysége nem foglalja magában az összes lehetséges ügyvédi tevékenységet, és a kamarán kívüli jogtanácsos, mely a kamarai jogtanácsoshoz képest jóval korlátozottabban, kevesebb feladatot végezve dolgozhat.
Az ügyvéd és a kamarai jogtanácsos között tevékenység szempontjából a legnagyobb különbségek, hogy utóbbi büntetőeljárásban védőként nem járhat el (de jogi személy képviselőjeként igen), valamint (ügyvédi) letétet nem kezelhet, illetve munkáját munkaviszonyban végzi. Fontos változás még, hogy legfeljebb két munkaviszonya (azaz két nem természetes személy „ügyfele”) lehet a kamarai jogtanácsosnak, ügyvédi tevékenység végzésére megbízást nem fogadhat el. De van átjárhatóság az ügyvédek és a kamarai jogtanácsosok között, így aki nem volt ügyvéd, de egy évig kamarai jogtanácsosként joggyakorlatot folytatott, kérelmezheti az ügyvédként való felvételét a kamarába.
A kamarai jogtanácsos, és a nem kamarai tag jogtanácsos közötti különbség: az, aki nem tag, tulajdonképpen csak egyéb jogi tevékenységet, jogi tanácsadást és okiratszerkesztést végezhet, azaz két fontos jogkörre, a jogi képviselet ellátására és okirat ellenjegyzésére nem jogosult. Azoknak, akiknek ilyen jellegű feladataik is voltak, mindenképp kamarai taggá kellett (és kell a jövőben) válniuk. Az Üttv. explicite részletesen csak a kamarai tag jogtanácsosokról szól, ezért mindaz, ami csak a tagoknak megengedett, azt a nem tagok nem végezhetik.
Ezek miatt a korlátozások miatt, és a lehetséges munkaviszonyok számának szűkítése miatt alkotmányjogi panaszt is benyújtottak, azonban az Alkotmánybíróság a 3002/2019. (I.7.) AB határozatával elutasította azt, és kimondta, hogy nem alaptörvény-ellenes, nem sérti a szabad munkavállalást, sem az egyenlő bánásmód követelményét az, hogy kamarai tagsággal kell rendelkeznie azon jogtanácsosoknak, akik jogi képviseletet is ellátnak, okiratot ellenjegyeznek, továbbá az sem, hogy limitálva van az ügyfeleik (azaz munkáltatóik) száma.
A jogtanácsos külföldi megfelelője leginkább az in-house counsel, ami beszédes elnevezés, hiszen mutatja, hogy „házon belüliként” ad tanácsot (és végez jogi munkát) a vállalkozásnak. A különböző országokban eltérő megoldásokkal és szabályokkal találkozhatunk. Az Egyesült Államokban például az egyes államok más feltételeket szabhatnak a jogtanácsosok számára, van, ahol nem elég, hogy az adott állam kamarájának a tagja, hanem államokon átívelő megbízás esetén (mert pl. a vállalkozás több államban is jelen van) a másik érintett államban is licenszt kell igényelni ahhoz, hogy legálisan praktizálhasson. Európában nagyrészt nem kell kamarai tagoknak lenniük a jogtanácsosi munkát végzőknek, és vannak országok, ahol pedig nem is lehetnek kamarai tagok, azaz egyszerre nem végezhetnek ügyvédi munkát és jogtanácsosi munkát (ez a része Magyarországon is így van, választani kell, hogy valaki ügyvéd vagy jogtanácsos kamarai tag). Az angolszász országokban többnyire kötelező az ottani kamara tagjának lenni.
És hogy miért érdemes inkább ezt a pályát választani, mint a szabadabb ügyvédi létet? A jogtanácsosi munka egyfajta biztonságot és stabilitást nyújt azáltal, hogy nem kell saját ügyvédi irodát fenntartani, és ahhoz folyamatosan ügyfeleket szerezni, hanem megvan az állandó egy vagy két ügyfél, vagyis tulajdonképpen munkáltató, akinél megszabott határokon belül lehet végezni a feladatokat, és mivel nem külsősként dolgozik a jogtanácsos, sokkal jobban ismeri és átlátja a belső folyamatokat és a cég érdekeit.
Ezen felül többnyire a heti 40 órás munkaidővel lehet számolni, túlóra nem annyira jellemző, legalábbis az ügyvédi munkatempóhoz képest semmiképp. A munka jellege lehet nagyon általános, de többnyire a társasági joghoz, munkajoghoz kapcsolódó napi feladatokat jelenti, illetve a tanácsadás szempontjából lehet csak nagyon speciális, kis területre fókuszált (pl. adatvédelem).
A fizetési sáv nagyban függ attól, hogy a közigazgatásról vagy a magánszféráról beszélünk. A közszférában a megadott és behatárolt sávokat (lásd a Karrierutazás jogász diplomával III. részét) kell figyelembe venni. A versenyszférában a jogtanácsosi már nem kezdő szint, így magasabb az alapfizetés is, aki pedig senior/vezető jogtanácsosként dolgozik nagy cégnél, az a magas fizetés mellett az egyéb juttatásokkal (magasabb cafetéria, céges autó, bónusz) is számolhat. Végső soron a fizetés kevesebb, mint egy ügyvédi irodánál (hasonló mennyiségű tapasztalattal a senior szintet figyelembe véve az elején még magasabb lehet a juttatás az ügyvédekéhez képest), hiszen a munkabér adott, de kevesebb a túlóra is. A felelősség is jobban megosztott lehet az üzleti döntések szem előtt tartása miatt. Aki a vállalati szektorban, banki, pénzügyi területen képzeli el a pályáját, nem akar sok ügyféllel, vagy nagyon különböző ügyekkel foglalkozni, annak ez a karrier lehet a legmegfelelőbb.