Ruszofóbiával bővül az orosz btk.
Az orosz hatóságok a ruszofóbia-tétellel bővítenék a Büntető törvénykönyvet. Az ezzel kapcsolatos törvénymódosítási tervezet már el is készült.
A munkaköri kötelezettség súlyos gondatlan megszegése
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A több évtizedes tapasztalattal és vezetői gyakorlattal rendelkező műszaki vezető, aki könnyelműen bízva a kivitelezőkben, a leadott igények valóságának ellenőrzése nélkül többletköltséget okoz, munkaköri kötelezettségét jelentős mértékben, súlyosan gondatlanul megszegi.
Az alapügy
A felperes 1975. október 2-ától állt az alperesnél és jogelődjénél közalkalmazotti jogviszonyban. 2015. szeptember 18-án az alperes rendkívüli felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát.
A felperes keresetében a rendkívüli felmentés jogellenességének megállapítását, továbbá kártérítés, és végkielégítés megfizetését kérte. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság rész- közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, valamint kötelezte az alperest végkielégítés felperesnek történő megfizetésére, míg az igényelt kártérítés összegének megállapítására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése
A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A perben nem volt vitatott a felperes által ellátott munkakör, a munkaköri leírásában rögzített feladatok, a 2014-ben és 2015-ben elvégzett festési munkálatok, melyhez hozzátartozott a kaparás, glettelés, valamint a vakolatszilárdító mélyalapozás, a fűtéscsövek, radiátorok festése, nyílászárók mázolása.
Mindkét bíróság megállapította, hogy a felperes a munkaköri leírásban foglalt feladatok egy részének nem teljes körűen tett eleget. Az eltérés az első- és a másodfokú bíróság között abban volt, hogy a felperes cselekménye súlyosan gondatlannak minősült-e, és ez megalapozza-e a rendkívüli felmentését. A bizonyítékokból megállapítható volt, hogy 2015-ben olyan munkálatok elvégzése történt, amelyek a 2014-ben elvégzett karbantartás után nem voltak indokoltak.
Az intézményvezetők által leadott megrendelés alapján a felperes feladata volt, hogy felmérje az épületek állapotát, az ahhoz tartozó valós igényeket, és a vállalkozókkal kötött keretszerződésen belül megállapodjon a szükséges karbantartási munkálatokról.
A felperes azonban ezt „automatikusan” tette, az igényeket nem vizsgálta felül, így vezetői tevékenységéből származó munkaköri kötelezettségeit megszegte. A rendkívüli felmentés indoka volt, hogy a felperes nem ellenőrizte a festési igényeket, továbbá nem ellenőrizte azt, hogy ténylegesen milyen munka elvégzése vált szükségessé, és ezzel kárt okozott.
Bizonyítást nyert, hogy a több évtizedes tapasztalattal és vezetői gyakorlattal rendelkező felperes ténylegesen nem ellenőrizte a festési igényeket a megrendelést megelőzően, ezért olyan többletmunkák elvégzésére is sor került, amelyeket semmilyen körülmény nem indokolt. Könnyelműen megbízott a kivitelezőkben, nagy mértékben figyelmetlen volt, ezért a tényleges munkák elvégzése során eltúlzott glettelési, kaparási munkálatok, valamint a közbeszerzési kiírásban nem szereplő vakolatszilárdító mélyalapozás történtek.
A felperes ezáltal az osztályvezetői tevékenységből származó kötelezettségeit (Mt. 52. § (1) bekezdés d) pontja) súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte, és ezen indok megalapozta az alperes intézkedését.
A következetes bírói gyakorlat értelmében a több indokot tartalmazó munkáltatói intézkedés vonatkozásában egy indok valósága és okszerűsége is elégséges az intézkedés jogszerűségéhez (EBH2018.M.18.).
A másodfokú határozat nem felelt meg a Pp. 206. §-ban, illetve a Kjt. 33/A. § (1) bekezdés a) b) pontjában foglaltaknak, ezért a Kúria a törvényszék rész-, közbenső ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.