Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Kivételesen kerülhet sor az eljárás felfüggesztésére, amennyiben a közigazgatási ügyben eljáró bíróság az ügy összes körülményének figyelembevétele alapján úgy ítéli meg, hogy az ugyanabból vagy – ténybeli és jogi okból – összefüggő jogviszonyból indult büntetőeljárásban beszerzett bizonyítékok felhasználása a közigazgatási jogvitában szükséges és a közigazgatási ügyben eljáró bíróság kizárólag a büntető ügyben eljáró bíróság döntése alapján győződhet meg a bizonyítékok beszerzésének jogszerűségéről.
A közigazgatási perek gyakorlatában rendszeresen felmerülő kérdés az ugyanabból vagy – ténybeli és jogi alapon – összefüggő jogviszonyból indult büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékok felhasználása és ezzel összefüggésben az eljárás felfüggesztése. A bírói gyakorlat e kérdésekben nem egységes, korábban ilyen tartalmú jogegységet biztosító eszköz nem került alkalmazásra.
A közigazgatási peres eljárás és a büntetőeljárás – akár azonos történeti tényállás esetén is – eltérést mutatnak az alkalmazandó jog dogmatikája, az eljárás célja, alanya, tárgya, és az elbírálandó tényállási elemek tekintetében. Az ugyanabból vagy – ténybeli és jogi alapon – összefüggő jogviszonyból fakadóan indult párhuzamos eljárásokban is a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság eltérő jogi keretek között vizsgálja ugyanazon cselekménysorozatot és a közigazgatási jogi tényállási elemek bizonyítottsága esetén tesz megállapítást a közigazgatási felelősség kérdésében. E lényeges jogi eltérésekre való tekintettel a bizonyítékok azonossága esetén is a közigazgatási, illetve büntetőjogi felelősség kérdésében a közigazgatási-, illetve büntetőeljárások eltérő megállapításokat eredményezhetnek, ezért főszabály szerint nem szükséges a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságoknak bevárni a büntetőeljárás lezárását.
A közigazgatási bíróságok a büntetőeljárásban beszerzett bizonyítékokat a közigazgatási határozat bírói felülvizsgálata körében kizárólag jogi/tartalmi megfelelőségi szempontból vizsgálják, hogy azok okszerűen alkalmasak-e az alperesi határozat jogszerűségének megalapozására. Attól függetlenül, hogy ezek a bizonyítékok mely eljárásban lettek beszerezve – a párhuzamosan folyó büntetőeljárásban, avagy a közigazgatási perben –, azok önálló értékelésre alkalmasak lehetnek, így nem szükséges a közigazgatási eljárásnak a büntetőeljárás lezárásáig történő felfüggesztése.
Mindezen okokból kifolyólag a közigazgatási perben is felhasználható, de a büntetőeljárásban beszerzett bizonyítékok felhasználása önmagában nem ad alapot a közigazgatási per felfüggesztésére. Amennyiben mégis elengedhetetlen a büntető eljárás bizonyítékainak felhasználása, de a bizonyítékok beszerzésének jogszerűsége kapcsán további eljárásjogi aggályok merülnek fel, kivételesen sor kerülhet a per tárgyalásának felfüggesztésére abban az esetben, amennyiben a közigazgatási bíróság úgy ítéli meg, hogy a bizonyíték beszerzésének jogi minősítéséhez szükséges a büntetőeljárás jogerős befejezése.
A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. §-ának bekezdései szabályozzák a bizonyítási eljárási szabályokat, rögzítve, hogy a bizonyításra a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni a Kp. ezen fejezetében foglalt eltérésekkel. A jogszabályhely (4) bekezdése rögzíti, miszerint a megelőző eljárás idején fennálló, de a megelőző eljárásban nem értékelt tényre, körülményre a felperes vagy az érdekelt akkor hivatkozhat, ha azt a megelőző eljárásban a közigazgatási szerv arra való hivatkozása ellenére nem vette figyelembe, azt önhibáján kívül nem ismerte, illetve arra önhibáján kívül nem hivatkozott.
Az Európai Bíróság C-419/14. számú ítélete alkalmazza – azonban nem idézi – az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény 8. Cikkét, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 7., 8., 41., 48. és 52. Cikkeit, amelyek szempontjából elemzi a bizonyítékok közigazgatási eljárásban történő felhasználhatóságát. Az ítélet rámutatott arra, hogy a bizonyítékok megítélése szempontjából fontos jelentősége van a titkos információgyűjtés során begyűjtött bizonyítékok jogszerűségi felülvizsgálatának, azaz annak, hogy azok ilyen irányú vizsgálatát, mely bíróság, milyen eljárási rezsim alatt végezheti el. Az ítélet megállapítása szerint a titkos információgyűjtés során beszerzett bizonyítékok jogszerűségi felülvizsgálatát törvényi felhatalmazás alapján csak a büntető bíróság végezheti, ilyen jogosultsága a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságoknak nincs, így a közigazgatási bíróság nem foglalhat állást érdemben a büntetőeljárásban foganatosított eljárási cselekmények jogszerűsége kérdésében.
A titkos adatgyűjtéssel kapcsolatban az Európai Unió Bírósága a C-419/14. számú ítélete kifejtette, miszerint az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének, az EUMSZ 325. cikknek és a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 2. cikkének, 250. cikke (1) bekezdésének és 273. cikkének alkalmazásában azzal nem ellentétes, ha az adóhatóság egy párhuzamosan folyó és még le nem zárt büntetőeljárás keretében (…) folytatott titkos adatgyűjtés során, például távközlési rendszerek útján való kommunikáció lehallgatásával és elektronikus levelek lefoglalásával beszerzett bizonyítékokat használhat fel, feltéve hogy e bizonyítékoknak az említett büntetőeljárás keretében való beszerzése és azoknak a közigazgatási eljárás keretében való felhasználása nem sérti az uniós jog által biztosított jogokat.
A magyar büntetőeljárás szabályai szerint a titkos információgyűjtés tekintetében a bizonyíték beszerzésének jogszerűsége tárgyában a büntetőeljárásban való felhasználhatóságról való döntést megelőzően is több bírói döntésre kerül sor, amelyek célja a beszerzés jogszerűségének biztosítása. Ennek megfelelően tehát, amennyiben a közigazgatási jogvitában a felperes a titkos információszerzéssel beszerzett bizonyítékok körében azok beszerzésének jogszerűségét vitatja, és a büntetőbíróság az Alapjogi Charta 52. Cikkének (1) bekezdésének megfelelő, nemzeti szabályozásban szereplő szempontok alapján dönt, úgy a közigazgatási bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy rendelkezésre állnak-e azok a bírói döntések, amelyek a beszerzés jogszerűségét hivatottak igazolni.
