A jogos védelem bírósági gyakorlata
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Saját vagy családtagjaink élete olyan érték, amit minden áron meg szeretnénk védeni. De jogszerűen milyen eszközöket alkalmazhatunk, hogy megelőzzünk egy jogtalan támadást és meddig mehetünk el védekezésünk során a támadóval szemben? A Kúrián joggyakorlat-elemző csoport vizsgálja a jogos védelem gyakorlati kérdéseit, a szakértői grémium a napokban összesíti a vizsgálat eredményeit. A Jogkérdés e heti riportjában az OBH dr. Kónya Istvánnal, a Kúria elnökhelyettesével beszélgetett a jogos védelemről.
Először tisztázzuk a fogalmat, hogy mit is kell jogos védelem alatt érteni.
A jogos védelem büntethetőséget kizáró ok. Az ebben a helyzetben elkövetett cselekmény tehát nem büntetendő, az ugyanis nem veszélyes a társadalomra, nem valósít meg bűncselekményt, maga a jogos védelmi helyzetben kifejtett elhárító tevékenység nélkülözi a jogtalanságot. Ebben az esetben nincs bűnös szándék, a jogtalan támadás ellen védekezőt gondatlanság miatt sem lehet felelősségre vonni.
Maga az alkotmányos szabályozás az élethez való jognak a védelmét írja elő és ennek folytán biztosítja az önvédelem jogát, amelynek büntetőjogi megfelelője a jogos védelem.
Fontos azonban kiemelni, hogy a mindenképp kell lennie jogtalan támadásnak, a kiprovokált támadásnál vagy az elfogadott kihívásnál nem állapítható meg jogos védelem.
Beszélhetünk megelőző jogos védelemről és klasszikus jogos védelemről. Mi a különbség a kettő között?
A megelőző jogos védelem szabályozása szerint nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját vagy mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz nem okozzon sérelmet.
A villanypásztor jó példa erre?
A törvényhozó nem ad felsorolást, de a telepített védelmi eszköz általában statikus eszköz lehet. Ide tartozhat a villanypásztor is, de lehet ez gödör, verem, üvegcserepekkel borított vagy lándzsaszerű kerítés is. A védelmi eszközöket érintő szabályozás ma is folyamatosan formálódik.
A jogos védelemről szóló törvény 2009 óta fokozatosan kiszélesítette a határokat. Mit tehetünk meg e szerint?
2009-ben mondta ki a törvény, hogy akkor sem büntethető a védekező, ha ijedtségében vagy menthető felindulásában túllépi a támadás elhárításához szükséges mértéket. A megtámadottól nem mindig várható az elhárítás szükséges mértékének a felismerése. Az is belekerült a törvénybe, hogy a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. A 2012 évi C. törvény (hatályos Btk.) vezette be az ún. szituációs jogos védelmet. Ez azt jelenti, hogy bizonyos helyzetekben nem kell vizsgálni, hogy szükség volt-e a védekezésre, mert a törvény a személy elleni jogtalan támadás esetén vélelmezi az elhárítás szükségességét. A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna. Ilyen szituációnak számít, ha a támadást éjszaka, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el, és ez nem csak a lakáson belüli támadásra vonatkozik, hanem ha a lakáshoz tartozó bekerített helyre hatolnak be.
Így ide tartozik, ha például éjszaka fekszik valaki az ágyában, bejön a betörő, akit reflexből leüt a kovácsolt vas lámpával, miközben nem tudja, hogy van-e az illetőnél egyáltalán bármilyen fegyver?
A példa magában foglalja az előbb említett szituációt. Ha tehát valaki éjszaka tör másra, akkor már nem kell azt vizsgálni, hogy van-e nála fegyver. Ha ekkor a betörővel szemben a védekező a kovácsoltvas lámpát használja, akkor fel lesz mentve a már említett törvényi vélelem alapján. Mivel a törvény ilyen helyzetben az élet elleni támadást feltételezi, a védekezés szabadsága teljes körű, tehát bármilyen módon és bármilyen eszközzel, akár a jogtalan betolakodó életének kioltásával is el lehet hárítani a támadást. Ez egy sok évtizeddel korábban kialakult gyakorlatban alkalmazott jogelvnek a kodifikálása és törvényerőre emelése. A hatályos büntető törvénykönyv indokolása szerint a jogalkotó tudatosan mellőzte az arányosság fogalmának megjelenítését, tehát a jogos védelemben a védekezés egyetlen kritériuma a szükségesség. Jogtalan támadás és az elhárítás szükségessége – ez az a két feltétel, amely megalapozza a jogos védelmet, emellett lehet még a már említett szituációs jogos védelem.
A megtámadott akár le is lőheti a támadót?
Magyarországon szinte lehetetlen önvédelmi célra jogszerűen lőfegyvert szerezni, de ha kivételesen mégis sikerül, úgy a fegyvert – rigorózus és ellenőrzött szabályozás szerint – elzárva kell tartani. Váratlan támadás esetén e követelmények betartása a védekezés sikerességét hiúsíthatja meg, mert nyilvánvalóan végzetes időveszteséggel járhat, ameddig a megtámadott a szabályosan tartott pisztolyát a lemezkazettából előveszi, az (előírás szerint) elkülönítve tartott lőszereket betárazza, majd fegyverét a támadás elhárítása érdekében végül használja.
A törvény megadja tehát a védekezés jogát az egyénnek, de eszközt nem ad hozzá. Nem vagyunk ugyanis az Egyesült Államokban, a magyar polgár, aki a házában vagy a lakásában nyugovóra tért, nincs felfegyverkezve. Egy bírótársam beszélt nekem arról, hogy korábban egy olyan ügyben kellett ítélkeznie, amelyben egy tanár kényszerült jogos védelmi helyzetbe az őt és családtagjait is megöléssel fenyegető, börtönből szabadult bűnözővel szemben. Utóbbi valóra akarta váltani fenyegetését, és bűntársával együtt félreérthetetlen ölési szándékkal hatolt be a tanár lakásába. A tanár – az éppen az őt és családját már megelőzően ért életveszélyes fenyegetések miatt – engedély nélkül megszerzett pisztolyával az egyik támadót lelőtte, a másik elmenekült.
A bíróság felmentette jogos védelem címén az emberölés vádja alól, viszont lőfegyverrel visszaélés miatt elítélte. Ez a valósággal és a józan ésszel nem fér össze. Ha nem lett volna a megtámadottnak lőfegyvere, őt és családtagjait ölik meg, ezért a szükségszerűen jogosan védekező ember büntetőjogi marasztalása elfogadhatatlan.
Ezek nehezen megítélhető ügyek?
A jogos védelem kétségtelenül nem tartozik az egyszerűen megítélhető jogkérdések közé, bár az esetektől és a tényállástól függ. Itt fontos figyelembe venni, hogy aki mást megtámad vagy más javai ellen tör számíthat arra, hogy védekezni fognak ellene, szembenállással, elhárító magatartással találkozik, amely kockázattal jár, a támadás kockázatát pedig a jogtalan támadónak kell viselnie, és ez a kockázatviselés egészen odáig mehet élet elleni támadás esetén, hogy ő maga lesz az, aki majd elveszti az életet.
Van, ami túlmegy a jogos védelem határán? Ide sorolható a közelmúltban a közvéleményt foglalkoztató eset, ahol a tulajdonos megmérgezte a borát, mert azt mindig ellopták, majd meghalt a tolvaj?
Le nem zárt vita tárgyát képezi, hogy meddig lehet elmenni a javaink védelme érdekében, tehát mi az, amit meg lehet tenni megelőző jogos védelemként. A példaként említett kihelyezett mérgezett bor esete nem felel meg a törvény által megjelölt telepített eszköz fogalmának, ugyanis az az élet kioltására nem lehet alkalmas.
Így ebben az esetben az élet kioltására alkalmassága folytán a megelőző jogos védelem nem volt megállapítható, ezért felmentő ítélet nem is születhetett.
Van-e azzal kapcsolatban tapasztalat, hogy visszaélnek ezzel a lehetőséggel, hogy valaki tettét jogos védelemnek akarja álcázni?
Természetesen sokan hivatkoznak rá azok is, akiket nem illetett meg. A bíróság ezt vizsgálja és gyakran megállapítja, hogy valójában nem volt jogos védelmi helyzet, mert az elkövető fellépését jogtalan támadás nem előzte meg.
Esetleg egy ügyet szeretne még kiemelni?
Emlékezetes eset, amelyben egy nőt raboltak ki egy közlekedési lámpánál, betörték az autó szélvédőjét és úgy vették el a táskáját. Itt emberükre találtak, mert a megtámadott utánuk eredt és visszavette a táskáját, közben azonban az egyik támadó elesett motorjával és meghalt a balesetben. Itt a javak védelme érdekében gyakorolta a sértett a jogos védelmet, ami magában hordozza azt is, hogy forró nyomon üldözőbe veszi a tetten ért tolvajt. A hölgy mégis évekig együtt ült a vádlottak padján az őt kirablóval. Végül a Kúria állapította meg a jogos védelmet és mentette fel a megtámadott nőt.
(birosag.hu)
