Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A kérelmező azt állította, hogy két parlamenti képviselő ügyvédként nagy összegű szerződéseket kötött a választókerületükben működő állami cégekkel,
Az alapügy
A felperes, Monica Luisa Macovei román állampolgár, 1959-ben született és Bukarestben él.
Macovei volt igazságügyi miniszterként és európai parlementi képviselőként 2009. szeptember 7-én két újság közölte a Demokrata Liberális Párt nyári táborában elmondott beszédét, amelyben két másik politikust bírált.
Macovei szerint két szociáldemokrata szenátor ügyvédekként több millió eurós megbízási szerződést kötöttek a választókerületekben működő állami társaságokkal, amelyeket Macovei a politikai befolyásból eredő tipikus korrupciónak nevezett.
Az egyik cikkben azt is megjegyezte, hogy nem lenne szabad egyidejűleg ügyvédként tevékenykedni, ha valaki a parlament tagja, és ennek érdekében törvényt kellene módosítani.
Az egyik érintett kártérítési keresetet indított Macovei ellen, azzal érvelve, hogy Macovei nyilatkozata megsértette a jó hírnevét a nyilvánosság, valamint szakmai és politikai partnerei előtt.
Az elsőfokú bíróság elutasította keresetét, megállapítva, hogy a Macovei nyilatkozata belefért a véleménynyilvánítás szabadságába. A fellebbezés során a bukaresti fellebbviteli bíróság helyt adott a jó hírnév megsértése miatt indított keresetnek és kötelezte Macoveit mintegy 2300 eurós kártérítés megfizetésére és az ítélet saját költségén, az országos lapokban való közzétételére.
2013 novemberében a Legfelsőbb Bíróság elutasította mind Macovei, mind D.Ş jogorvoslati kérelmét.
Megállapította többek között, hogy a kérelmező valótlan állítást tett, amikor D.Ş-t korrupcióval vádolta.
A bíróság szerint Macovei túllépte az elfogadható kritika korlátait, még akkor is, ha a politikusoknak az átlagosnál nagyobb mértékben kell tűrniük a kritikát.
A bíróság szerint a kártérítés összege nem kellő visszatartó erő Macovei számára, ezzel szemben az ítélet közzététele az lehet.
Az EJEB döntése
Az EJEB úgy ítélte meg, hogy a kérelmezővel szemben hozott ítélet beavatkozásnak minősült
az EJEE 10. cikke által védett véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogába, majd megvizsgálta, hogy a beavatkozás „szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban”, amely a beavatkozás megfelelő indoka lehet.
Az EJEB ítélkezési gyakorlatára hivatkozva megállapította, hogy az állítások olyan értékítéletek, amelyeket bizonyítékok nem támasztanak alá és amelyek tényeket közölnek.
Mivel a kérelmező kijelentései a D.Ş politikai magatartására és nem a személyes életére vonatkoztak, ezért az EJEB megállapította, hogy a román bíróságoknak csak nagyon korlátozott mérlegelési mozgásterük volt, amikor a beavatkozás szükségességét értékelték.
Az EJEB észlelte, hogy a különböző bíróságok eltérő következtetésekre jutottak: az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kérelmező észrevételei célzások voltak, míg a fellebbviteli bíróságok azt valótlan tényállításnak minősítették.
Az EJEB azonban nem osztotta a fellebbviteli bíróságok ezen megállapítását.
Megállapította, hogy a kérelmező nyilatkozataiban keverednek az értékítéletek és a
a ténymegállapítások. A kérelmező a két politikus magatartását példaként a politikai befolyással elkövetett korrupcióra, és kezdeményezte egy olyan jogszabály elfogadását, amely összeférhetetlenné teszi a parlamenti munkát az ügyvédi tevékenység egyidejű gyakorlásával.
Az EJEB-nek azt kellett eldöntenie, hogy a kérelmező kijelentéseinek volt-e megfelelő ténybeli alapja és a kijelentések arányosak-e a kérelmező állításainak jellegével és mértékével.
Az EJEB szerint néhány állítás nem volt kellően megalapozott, mint például az, hogy D.Ş. a választókörzetében ügyvédként rendszeresen nagy összegű szerződéseket kötött állami tulajdonú társaságokkal, miközben parlamenti képviselő volt. Valójában nem volt ilyen információ a kérelmező beadványaiban.
Nyilatkozatai azonban általános jellegűek voltak, mind D.Ş-re, mind V. P-re vonatkoztak, és azokat
a politikai korrupció szemléltetésére hozta fel. A célja nem a két politikus korrupcióval való megvádolása volt.
A rendelkezésre álló információk szerint V.P. parlamenti képviselő és D.Ş. ügyvédi irodájának munkatársa is volt, amikor megbízási szerződéseket kötött a választókerületében az állami tulajdonú társaságokkal.
Az EJEB szerint az állítások, és különösen a használt kifejezések, talán nem voltak megfelelőek és kissé eltúlzottnak tekinthetők.
A körülményekre tekintettel az EJEB úgy ítélte meg, hogy a nyilatkozatok nem minősülnek D.S. elleni személyes támadásnak.
Valójában a politikai beavatkozás gyakran áthatolt D. S. személyes szférába, amely a politika velejárója és az közügyek szabad vitatásának része, amelyek a demokratikus társadalom alapját képezi.
A kártérítés nagysága és az ítélet közzétételéért fizetendő összeg kellő visszatartó erővel bírt, így a kérelmező nem tudta gyakorolni a véleménynyilvánítás szabadságát.
Az EJEB szerint a legfelsőbb bíróság nem vette figyelembe a kérelmező nyilatkozatainak általános jellegét, a kérelmező által alkalmazott kontextust jellegét.
A nemzeti bíróságok nem tudtak megfelelő egyensúlyt találni a szóban forgó érdekek és a kijelentések között fennálló „sürgető társadalmi igényt”.
A kérelmező kártérítésre kötelezése és az ítélet közzététele olyan beavatkozás volt, amely nem szükséges egy demokratikus társadalomban, amellyel Románia megsértette a kérelmező véleménynyilvánításhoz fűződő jogát.
(hudoc.echr.coe.int)
