Az EUB döntését követi a Kúria a devizahiteles perekben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria az előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel felfüggesztett ügyben a Bíróság ítéletében megadott szempontok alapján hozza majd meg a döntését.

1. Az Európai Unió Bírósága az elmúlt hetekben három olyan ügyben (C-621/17., C-34/18. és a C-260/18. sz. ügyek) is határozatot hozott, amelyek tárgya kapcsolódik a Kúriának a fogyasztói kölcsönszerződésekkel kapcsolatos gyakorlatához. Két ügyben magyar bíróságok, egyben egy lengyel bíróság kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást. A Kúria munkatársai előzetesen megvizsgálták, hogy a szóban forgó ítéletekből a magyar joggyakorlatra vonatkozóan milyen következtetések adódnak; e kérdéskört részletesen a Kúria Elnöke által felállított Konzultációs Testület október végi ülésén kerül majd megvitatásra.

2. A C-260/18. számú, ún. Dziubak-ügyben a bíróság a lengyel bíró által felvetett két konkrét rendezési megoldásról foglalt állást az Európai Unió Bírósága.

Hangsúlyozni kell, hogy a lengyel jogban nem szerepel az átváltási árfolyam meghatározására vonatkozó, a régi Ptk. 231. §-ának (2) bekezdésében foglalt, 1960. január 1-je óta a magyar jog részét képező diszpozitív szabályhoz hasonló rendelkezés, miszerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. A lengyel bíró ezért a lengyel jog alapján nem tudta alkalmazni a C-26/13. számú, ún. Kásler-ügyben az Európai Unió Bírósága által is jóváhagyott lehetőséget.

A magyar ügyekre tehát – a lengyel és a magyar jog eltérő tartalma miatt – nem irányadók az ítéletben az árfolyamrés és az árfolyamkockázat tisztességtelenségének orvoslása körében kifejtettek. A jelen ítélet semmiképpen sem tekinthető olyannak, mint amelyben az EUB a Kásler-ügyben elfogadott megoldást elvetné, és ez által a Kúria 2/2014. PJE határozatának 3. pontjában kifejtetteket, vagy az erre épülő devizahiteles törvényekben meghatározott elszámolási mechanizmust az uniós jogba ütközőnek minősítette volna. Ez a döntés ezért a magyar fogyasztók számára új igényérvényesítési lehetőséget, jogilag megalapozott igényeket nem keletkeztet; az árfolyamrés kérdését a 2/2014. PJE határozat 3. pontja és a Dh2.tv. szerinti elszámolás végérvényesen elrendezte, és jelen ítélet sem ad alapot más következtetésre.

A jelen ügyben a Bíróság valójában azt mondta ki, hogy a nemzeti jogra tartozó kérdés, hogy a szerződés fennmaradhat-e, ha a tisztességtelen feltétel elhagyása folytán a szerződés nem teljesíthető, és nincs olyan diszpozitív vagy a felek megállapodása alapján alkalmazandó törvényi szabály, amellyel az helyettesíthető lenne. Elutasította ugyanakkor azt a lehetőséget, hogy a bíróság a szerződést ilyen esetben a szerződési jog általános elveiből, a méltányosságból és a szokásos üzleti gyakorlatból kikövetkeztethető kikötéssel egészítse ki.

Az ítélet egyértelműen tisztázza azt, hogy a fogyasztót megillető többletvédelem a fogyasztó számára csak lehetőség, így a fogyasztó – a bíróságtól származó, pontos és világos tájékoztatást követően – választása szerint 1.) kérheti, hogy a bíróság hagyja figyelmen kívül a szerződési feltétel tisztességtelenségét, és a szerződés eredeti tartalma szerint bírálja el az ügyet; 2.) kérheti, hogy a bíróság állapítsa meg a tisztességtelenséget, és annak további jogkövetkezményeit alkalmazza akkor is, ha az rá nézve hátrányos. Ilyen kérelem hiányában a bíróság a tisztességtelenséget hivatalból köteles figyelembe venni, és az érvénytelenség további jogkövetkezményeinek alkalmazása körében olyan megoldást alkalmazni, amely a fogyasztóra – figyelembe véve az elbíráláskori helyzetét – nem hátrányosabb, mint a szerződés változatlan tartalommal való fenntartása.

3. A C-34/18. sz., ún. Lovasné-ügyben a magyar bíróság a banki nyilvántartások alapulvételét előíró szerződési kikötésekkel kapcsolatos kúriai gyakorlat helyességére kérdezett rá.

Az Európai Bíróság – értelmezve a 93/13/EGK Irányelv Mellékletének 1. pontjának m) és q) alpontját – a nemzeti bíróság hatáskörébe utalta annak eldöntését, hogy a támadott szerződési kikötés az ott tilalmazott szerződési kikötések körébe esik-e.

A Kúria e vizsgálatot az EBH 2018.G.1. számú ügyben a Bíróság által adott szempontokkal összhangban elvégezte, és arra a következtetésre jutott, hogy a támadott kikötés nem tartozik e körbe. Így erre az ítéletre tekintettel a Kúria ítélkezési gyakorlatának megváltoztatására nincs szükség.

4. A C-621/17. sz., ún. Kiss-ügyben a Kúria fordult a Bírósághoz egy kezelési költség és a folyósítási jutalék kikötésének tisztességtelenségével kapcsolatos ügyben.

A Bíróság e körben kimondta, hogy az egyes többlet-fizetési kötelezettség fejében a bank által teljesített szolgáltatásokat nem kell tételesen szerepeltetni a szerződésben, azok jellegének azonban olyan módon ki kell tűnnie a szerződésből, hogy vizsgálhatónak legyen:

1.) van-e a folyósítási jutalék és a kezelési költség mögött valamilyen szolgáltatás;

2.) ezek a szolgáltatások (jellegükből adódóan) észszerűen a kölcsön kezelése vagy folyósítása körébe tartozó szolgáltatások közé tartoznak-e (gazdaságilag vagy jogilag indokolható-e az igénybevételük);

3.) e szolgáltatások fejében megállapított költség vagy jutalék nem aránytalan-e a kölcsönösszeghez képest.

(kuria-birosag.hu)

---