Moratórium jön az Airbnb-lakások regisztrációjában
A kereskedelemről szóló törvényt is módosítaná az Egyes pénzügyi és vagyongazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló salátatörvény.
Az összbüntetési ítélet nem ügydöntő határozat
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Amennyiben a bíróság az összbüntetési ítéletben a feltételes szabadságra bocsátásról – az alapítéletek helyes rendelkezései ellenére – törvénysértően rendelkezett, annak kiküszöbölése érdekében nem egyszerűsített felülvizsgálatnak, hanem összbüntetési eljárás ismételt lefolytatásának van helye.
A legfőbb ügyész a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés c) pontjának felhatalmazása alapján eljárva jogegységi eljárást kezdeményezett az összbüntetési ítélet feltételes szabadsággal kapcsolatos törvénysértő rendelkezése esetén követendő eljárás tekintetében. Indítványában arra hivatkozott, hogy az ítélkezési gyakorlat a feltett kérdés tekintetében megosztott.
Ennek igazolásául az alábbi bírósági határozatokra hivatkozott:
A legfőbb ügyész az eltérő gyakorlatok közül a Kúria Bt.II.414/2019/5. számú ítéletében kifejtett álláspontot tartotta helyesnek, mely az összbüntetési ítéletben lévő feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos törvénysértő rendelkezés korrigálását a Be. 840. §-a szerinti utólagos összbüntetési eljárás keretében tartja elvégezhetőnek.
Egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra abban az esetben van lehetőség, amikor az összbüntetésbe foglalt alapítélet tartalmaz törvénysértő rendelkezést. A Be. 671. §-ából következően ugyanis ennek az eljárási formának csak alapügyben hozott határozat ellen van helye.
A jelen szabályozás szerint tehát a bíróság vagy összbüntetésbe foglalja az alapítéleteket a törvénysértő alapítéleti rendelkezés szerint, és az egyszerűsített felülvizsgálat után a Be. 840. §-a szerinti eljárást folytatja le az összbüntetési határozat törvényessé tétele érdekében, vagy előbb egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban kiküszöbölteti az alapítéleti törvénysértést és utána foglal összbüntetésbe.
A 2018. július 1. napján hatályba lépett és jelenleg is hatályos Be. az eljárás jogerős befejezése után lefolytatható, nem a büntetőjogi főkérdések (a bűnösség és a büntetés) revíziójára irányuló eljárásokat a vázolt jelentős különbség mentén két csoportba osztotta.
Ennek során létrehozta az ún. egyszerűsített felülvizsgálati eljárást (Be. XCIV. Fejezet), melynek alapja az, hogy a bíróság az alapügyben meghozott jogerős ügydöntő határozata valamely felsorolt járulékos jellegű kérdésben hiányos vagy törvénysértő. Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor az anyagi jogerő áttörésére, csupán korrekció útján a másodlagos kérdések törvényességének biztosítására, az anyagi jogerő tiszteletben tartása mellett. A törvény az egyértelműség kedvéért tételesen felsorolja, hogy mely kérdések képezhetik az eljárás tárgyát.
Amellett azonban, hogy a törvény a korábbi különleges eljárások közül a jogorvoslati rendeltetésű eljárásokat egyszerűsített felülvizsgálatként strukturálta át, különleges eljárásokként fenntartotta az anyagi jogi intézményekhez kapcsolódó szükségszerű eljárásokat.
Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás és a különleges eljárás között a legfontosabb jogi különbségek az alábbiak.
Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás során az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követő egy hónapon belül a jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság, egyébként az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság jár el. Az összbüntetésbe foglalásra irányuló különleges eljárásban – így annak megismétlése során is – a legutóbb befejezett ügyben eljárt elsőfokú bíróság jár el, ha az eljárásokat azonos hatáskörű bíróságok folytatták, egyébként a magasabb hatáskörű elsőfokú bíróság jár el.
További különbség, hogy az összbüntetésbe foglalásra irányuló eljárásban (annak megismétlése esetén is) a bíróság az ügyiratok alapján hozza meg a határozatát, ellenben az egyszerűsített felülvizsgálat során – a hatályos szabályozás szerint – a terhelt meghallgatása nem mellőzhető, ha a bíróság a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosításáról rendelkezik.
Megjegyzi a Kúria, hogy ez az eltérés a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó egyszerűsített felülvizsgálati eljárás és a különleges eljárás között 2021. január 1. napjával elenyészik, mert a 2020. évi XLIII. törvény 233. §-ával módosított Be. 673. § (6) bekezdés a) pontja ekkortól a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés egyszerűsített felülvizsgálatban való módosítása során a terhelt meghallgatásának kötelezettségét már csak az életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság kapcsán írja elő.
További eltérés az egyszerűsített felülvizsgálat és a különleges eljárás között, hogy különleges eljárás lefolytatására – időhatártól függetlenül – mindaddig lehetőség van, amíg annak oka fennáll. Ugyanakkor a terhelt, a vagyoni érdekelt vagy az egyéb érdekelt hátrányára egyszerűsített felülvizsgálati eljárásra indítvány az ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthető elő, illetve a terhelt, a vagyoni érdekelt vagy az egyéb érdekelt hátrányára egyszerűsített felülvizsgálati eljárás hivatalból is csak az ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül indítható. Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárást a megindításától számított hat hónapon belül le kell folytatni, ezt követően – a törvényben meghatározottak kivételével – nem hozható a terheltre vagy az egyéb érdekeltre hátrányosabb döntés.
A Kúria döntése
A Be. 671. §-a szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának akkor van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett az ott meghatározott kérdésekben. E törvényhely tehát a bíróság alapügyben tett rendelkezését határozza meg az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyaként, és nem tartalmazza kifejezetten a „jogerős ügydöntő határozatával” kitételt. A törvény e szakaszához fűzött miniszteri indokolás már azt rögzíti, miszerint az egyszerűsített felülvizsgálat alapja, hogy a bíróság az alapügyben meghozott jogerős ügydöntő határozata valamely felsorolt járulékos jellegű kérdésben hiányos vagy törvénysértő.
A törvény tehát az egyszerűsített felülvizsgálatot csak a jogerős, ügydöntő határozatok bizonyos járulékos kérdései tekintetében teszi lehetővé.
Kétségtelen, hogy a Be. 449. § (2) bekezdése szerint az ítélet mindig ügydöntő határozat. A Be. 456-459. §-aiban foglalt szabályozás ugyancsak nem hagy kétséget afelől, hogy a törvény rendszerében csak az ügydöntő határozat „képes” jogerőre. Az sem kérdőjelezhető meg, hogy a jogalkotó szerint az összbüntetési ítélet is jogerőre emelkedhet, miután a Be. a 840. §-ában azt a fordulatot használja, hogy „ha az összbüntetési eljárás jogerős befejezését követően megállapítja”.
Az összbüntetésre irányuló eljárásban az összbüntetésbe foglalásról a bíróság – a Be. 839. § (5) bekezdése alapján – ítélettel határoz, és az összbüntetési ítélet jogerőre képes. Ennek ellenére következetes azonban a Kúria gyakorlata abban, hogy az összbüntetési ítélet nem ügydöntő határozat. A Be. 456. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról. Ügydöntőnek tehát azok a határozatok tekintendők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a vádról határoz, az ügy érdemében hoz mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést (EBH 2004.1016.). A Be. 839. §-ában szabályozott összbüntetési eljárás különleges eljárás. Különleges eljárásban a bíróság nem a vádról, nem a terhelt büntetőjogi felelősségéről, nem a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról, azaz nem a büntetőjogi főkérdésekről dönt.
Az összbüntetésbe foglalás során ugyanis a bíróság nem a vádról határoz, hanem az alapügyekben hozott ügydöntő határozatokkal kiszabott szabadságvesztéseket egységesíti. Az ügydöntő jelleg hiánya azt eredményezi, hogy az összbüntetési ítélet törvénysértő rendelkezése ellen egyszerűsített felülvizsgálat nem vehető igénybe, arra csak abban az esetben van lehetőség, amikor az összbüntetésbe foglalt alapítélet tartalmaz törvénysértő rendelkezést.
A jelen szabályozás szerint tehát a bíróság az összbüntetési eljárásban az alapítélet törvénysértő rendelkezését nem orvosolhatja. Ekként ilyen esetben az összbüntetésbe foglalást csak az alapítéletek (esetlegesen téves) rendelkezéseinek alapulvételével lehet elvégezni, majd az alapügy(ek)ben lefolytatott egyszerűsített felülvizsgálat után kell a Be. 840. §-a alapján, a Be. 839. §-a szerinti eljárást ismét lefolytatni az összbüntetési határozat törvényessé tétele érdekében. Ha pedig valamely alapítélet törvénysértő rendelkezését az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban a Be. 672. § (4) bekezdése szerinti határidő túllépése miatt már nem lehet korrigálni, az eredeti törvénysértő rendelkezést figyelembe véve kell az összbüntetésről dönteni.
Más a helyzet azonban akkor, amikor törvényes alapítéleteket összbüntetésbe foglaló ítélet tartalmaz törvénysértő rendelkezést.
A Be. 840. §-ában írt hiányos vagy törvénysértő „összbüntetésbe foglalás” alatt mindazt érteni kell, amit az összbüntetési ítélet rendelkező része tartalmazhat: így az összbüntetésbe foglalható ügydöntő határozatok körét, az összbüntetés tartamát, a végrehajtási fokozatot, a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját, végül a visszaesői minőséget. A megszorító értelmezésnek nincs törvényi alapja.
Ekként a Be. 840. §-a alapján megismételt, a Be. 839. §-a szerinti különleges eljárásban nincs meghatározva, hogy a terhelt terhére meddig lehet korrigálni a járulékos rendelkezéseket, ezért ebben az eljárásban az egyszerűsített felülvizsgálat esetében meghatározott határidő nélkül lehet módosítani a törvénysértő összbüntetési ítéletet. Ezzel a terhelt garanciális jogai nem sérülnek, mert az alapítélet téves rendelkezései – a korábban írtak szerint – csak egyszerűsített felülvizsgálatban, az arra meghatározott határidő letelte előtt helyesbíthetők; időhatár nélküli korrekció a terhelt terhére csak az alapítéletek helyes rendelkezései esetén, az összbüntetési ítéletben – azaz nem a büntetés kiszabása, hanem azok egységesítése során – elvétett rendelkezés kapcsán lehetséges.