Egyre több felelősségi szabály gátolja a cégekkel való „trükközést”

Egy gazdasági társaságnál előfordulhatnak átmeneti pénzügyi nehézségek, de van, hogy a tevékenység a tartozások halmozása nélkül már egyáltalán nem folytatható. Milyen eljárást lehet, vagy kell ilyenkor kezdeményezni, miként kell teljesíteni a hitelezőknek és hogyan lehet jogszerűen időt nyerni a talpra álláshoz? Az OBH Jogos a kérdés rovata ezen héten dr. Hunyady Mariannt, a Fővárosi Ítélőtábla tanácselnökét kérdezte

Milyen esetekben kerülhet sor egy gazdasági társaság végelszámolására, illetve felszámolására, mi a kettő közti különbség? 

Végelszámolásra akkor kerül sor, ha a társaság vezető szerve elhatározza a társaság jogutód nélküli megszűnését, és úgy értékeli, hogy a meglévő vagyona elegendő lesz a hitelezői igények kielégítésére, tehát úgy tud megszűnni, hogy nem marad fenn tartozása. De van, hogy a végelszámolás során derül ki, hogy mégsem igaz ez az elgondolás és a vagyona erre még sem elég, ilyenkor a végelszámolónak felszámolást kell kezdeményeznie, így a végelszámolási eljárás felszámolási eljárásba fordul át. A felszámolási eljárás lényege ezért a végelszámolással szemben az, hogy itt már látható, hogy a cég fizetésképtelen és ezért nem tudja majd valamennyi tartozását kiegyenlíteni.

Ezeket az eljárásokat ki kezdeményezheti?

Végelszámolás kezdeményezéséről az adós társaság legfőbb szerve dönt, felszámolásnál pedig a csődtörvény több pontba szedve határozza meg, hogy ezt ki és mely esetekben kezdeményezheti. Kérheti például az adós maga, vagy az a hitelező is, akinek lejárt és ki nem egyenlített követelése van az adóssal szemben. Hivatalból is indulhat felszámolási eljárás, ha például a bíróság a csődeljárást megszünteti és az felszámolásba fordul át, de kezdeményezheti a felszámolási eljárás lefolytatását a cégbíróság is, valamint a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján is indulhat felszámolási eljárás az esetben, ha a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírság behajtása érdekében lefolytatott végrehajtás nem vezetett eredményre. Leggyakoribb hitelezője a felszámolási eljárásoknak az adóhatóság. E hatóság általában akkor indít felszámolási eljárást, ha a tartozása iránt az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelenül zárult.

Említésre került a csődeljárás, ennek mi a lényege?

A csődeljárás esetén az adós a hitelezőivel való egyezségkötés érdekében fizetési haladékot kap. A csődeljárásnak a célja a reorganizáció, a gazdálkodó szervezet megmentése. Sok esetben erre szükség is van például, ha építkezéseknél előre nem látott határidőcsúszások vannak. Az eljárás kezdeményezéséről az adós vezető szerve dönt, majd az adósnak be kell nyújtania a csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet a bírósághoz. Ha a bíróság azt megfelelőnek találja, elrendeli a csődeljárást. Ebben az eljárásban vagyonfelügyelőt rendel ki a bíróság. A fizetési haladék ideje alatt kell csődegyezséget kötnie az adósnak az eljárásba bejelentkezett hitelezőivel. A moratórium a közzétételt követő 120 napot követő 2. munkanap 0 órájáig tart, de meghosszabbítható, annak teljes időtartama azonban a meghosszabbítással együtt sem haladhatja meg a csődeljárás kezdő időpontjától számított 365 napot. A csődeljárásban az adós ún. reorganizációs programot is készít, ez egy gazdasági terv, az adós társaság tevékenységének tovább folytatásához szükséges intézkedéseket rögzíti. Az egyezségben a hitelezők engedményeket tehetnek, az egyezségkötés feltételeit a csődtörvény részletesen körül írja. Ha az egyezség nem jön létre a hitelezőkkel, akkor a csődeljárás felszámolásba fordul át. Sok esetben azonban eredményes a csődeljárás és a társaság visszavezethető a gazdasági életbe.

Visszatérve a felszámolási eljáráshoz, mikor beszélhetünk jogi értelemben fizetésképtelenségről?

Jogi értelemben fizetésképtelenségről csak attól az időponttól beszélhetünk, amikor a bíróság a fizetésképtelenséget jogerősen megállapítja, és megtörténik ennek a végzésnek a Cégközlönyben történő közzététele. A közzététel időpontja a felszámolás kezdő időpontja is egyben, azért is fontos, hogy fizetésképtelenségről csak mindezek után beszéljünk, mert a közzététel előtt a hitelező még az adós hozzájárulása nélkül is elállhat a kérelemtől, vagy ha az adós közben teljesít, akkor kérelem nélkül is meg lehet szüntetni az eljárást.

Leggyakoribb esetként említhetők azok a fizetésképtelenségi kérelmek, amikor egy hitelezőnek szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert követelése van az adóssal szemben. Akkor tekinthető egy tartozás nem vitatottnak, ha a teljesítési határidő lejártát követő 20 napon túl a hitelező fizetési felszólítást küld az adós társaságnak, de az ennek ellenére nem teljesít, és a fizetési felszólítást megelőzően sem teszi a hitelező követelését vitássá. Másik leggyakrabban előforduló eset, ha jogerős fizetési meghagyás vagy jogerős bírósági határozat áll a hitelező rendelkezésére és letelt az abban foglalt teljesítési határidő. Ezekben az esetekben már nem is merül fel a vitatás kérdése, e kérelmek is gyakran vezetnek a fizetésképtelenség megállapításához.

Mi a főbb szerepe a felszámolási eljárásban a felszámolónak?

A felszámolás elrendelése után a társaság tulajdonosai korábbi, a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályban meghatározott jogaikat már nem gyakorolhatják, a felszámoló veszi át az irányítást a cég felett abban az értelemben, hogy a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A felszámolót a bíróság elektronikus úton a felszámolók névjegyzékéből gyakorlatilag automatizmus útján rendeli a soron következő ügyhöz. Miután a bíróság kirendelte a felszámolót, az adós társaság vezető tisztségviselőjének meghatározott határidőn belül át kell adnia az iratokat és az adós vagyonát a felszámolónak. A felszámoló a hitelezői igényeket nyilvántartásba veszi és besorolja, majd a vitatott hitelezői igényeket előterjeszti a bíróságnak elbírálásra. A felszámoló legfőbb feladata a vagyon értékesítése és a követelések behajtása, ugyanis az adós meglévő és az értékesítésből, valamint a követelések behajtásból befolyó pénzeszközeiből elégíti ki a hitelezői igényeket. A felszámoló köteles továbbá évente közbenső mérleget, majd két év elteltével zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot készíteni. Ez utóbbiakból derül ki véglegesen, hogy melyik hitelező, milyen mértékben jut hozzá a követeléséhez.

Szó volt a besorolásról, mit jelent ez?

A besorolás arra ad választ, hogy milyen sorrendben kell az adós vagyonából a hitelezői követeléseket kielégíteni. A felszámolási költségek, valamint a jelzálogjoggal biztosított követelések előrébb állnak a sorrendben. A hitelezők követeléseit csak a besorolás szerinti sorrendben lehet kielégíteni. Ha a hitelezők nem értenek egyet ezzel a besorolással, akkor a felszámolónak ezt az intézkedését kifogással támadhatják. Egyik hitelező a másik hitelező besorolását is támadhatja kifogás útján, ha a bíróság a kifogásnak helyt ad, akkor a felszámolót a megfelelő besorolásra utasíthatja.

Melyek a felszámolással kapcsolatban a főbb bírósági feladatok?

A bíróság fontos szerepet játszik a felszámolási eljárás lebonyolításában, a feladatát a csődtörvény részletesen szabályozza. Többek között rászoríthatja az eljárásban részt vevő feleket a kötelezettségeik teljesítésére, így pl: szankcionálhatja az ügyvezetőt, ha nem tesz eleget az irat-és vagyonátadási kötelezettségének, felhívhatja a felszámolót a közbenső mérleg, vagy a zárómérleg előterjesztésére, ha ez a törvényben megszabott határidőn belül részükről elmarad. Elbírálja a felszámoló intézkedése vagy mulasztása ellen előterjeszthető kifogásokat, szükség esetén a felszámolót ennek alapján a megfelelő intézkedés megtételére kötelezheti. Gyakori eset, hogy a hitelezők a felszámolónak róják fel, hogy nem indított pert a követelések érvényesítése érdekében, tudni kell azonban, hogy a bírói gyakorlat szerint a felszámoló per indítására nem kötelezhető.

A bíróság elbírálja továbbá a felszámoló által előterjesztett vitatott hitelezői igényeket is, továbbá jóváhagyja a közbenső mérleget, valamint dönt a felszámoló által előterjesztett záródokumentumok alapján az adós megszüntetéséről.

Mi a helyzet akkor, ha fizetésképtelen gazdálkodó szervezet „eltűnik”?

Eltűnt céggel szemben is indulhat felszámolási eljárás. Erre akkor derül fény, ha a bíróság megkísérli az előterjesztett felszámolási kérelem kézbesítését, és látható, hogy a határozat kézbesítése sikertelen. A kézbesítési szabályok, ezen belül is az úgynevezett kézbesítési fikció lehetőséget ad a fizetésképtelenség megállapítására, és a felszámolás elrendelésére akkor is, ha az adós nem található a székhelyén és a társaság vezető tisztségviselője sem érthető el. Irathiány, illetve technikai lebonyolíthatatlanság esetén, vagy ha a vagyon még a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, akkor egyszerűsített felszámolási eljárás lefolytatásának van helye. Ez esetben is befejeződik az eljárás, és ilyenkor is indíthatók felelősségi perek.

Milyen felelőssége lehet a vezető tisztségviselőnek?

Ha a végelszámolás alatt álló cég felszámolás alá kerül és megállapítható, hogy a végelszámoló alapos ok nélkül késlekedett a felszámolási eljárás kezdeményezésével, vagy nem tett meg mindent a hitelezők veszteségeinek csökkentése, illetve a környezeti károk mérséklése a kár mentesítés érdekében, vagy egyes hitelezőket mások rovására előnyben részesített, úgy a bíróság a felszámolók vagy a hitelezők keresetére arra kötelezheti a végelszámolót, hogy a cég vagyonához a károkozás összege mértékéhez igazodó tőke-hozzájárulást teljesítsen és ez esetben a díja is – részben vagy egészben – megvonható.

A vezető tisztségviselő felelősségének a megállapítására pedig akkor van lehetőség, ha a vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem a hitelezők érdekeinek a figyelembevételével látta el a feladatát és ezzel okozati összefüggésben az adós vagyona csökkent vagy a hitelezők követeléseinek a teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. Az ilyen pereket általában a felszámolási eljárás alatt indítják meg a hitelezők vagy a felszámoló.

Tipikusan mi az a magatartás, amivel az ügyvezető ezt meg tudja valósítani? 

Itt azt a példát tudom említeni, ha egy vezető tisztségviselő látja, hogy nem tudja kielégíteni a tartozásait, akkor nem teljesíti a felszámolási eljárás kezdeményezése iránti kötelezettségét, hanem a saját érdekeit előtérbe helyezve a még meglévő vagyon kimentésére helyezi a hangsúlyt, nem valós jogcímeken. Például, ha az adós társaságnak kölcsönt nyújt az adós tagja, ezt az adós még a felszámolási eljárást megelőzően esedékesség előtt kiegyenlíti, vagy átadja a vagyont olyan tartozásra hivatkozással ami nem létezik, illetve más, a saját érdekkörébe tartozó társaságba viszi át a vagyont. Nyilván ennek a „lepapírozása” elképzelhető, de valójában, amikor ilyen ügyleteket megtámadnak, akkor ezek a perek gyakran eredményre is vezetnek és kiderülnek a csalárd ügyletek, és az adósi vagyon visszaszerezhető.

Mi a helyzet azokkal az esetekkel amikor már egy bedőlőben lévő cégnél hirtelen megváltozik a tulajdonos vagy cégvezető személye? Hallani, hogy gyakran olyasvalaki váltja a korábbi vezetőt, akinek egyáltalán nincs vagyona? Ez jellemző még ma is?

Sajnos több ügyben látható, hogy ilyen módon is próbálnak szabadulni a kötelezettségek alól az adósok. Ügyvezetőváltást hajtanak végre, eladják a vagyont, de erre is vannak már bírósági döntések, amik kimondták, hogy ez hitelezői érdeket sértő magatartás. De így nehéz kibújni a felelősség alól, mert ezeket a felelősséget megállapító pereket olyan ügyvezetőkkel szemben is meg lehet indítani, akik a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 évben a társaság vezető tisztségviselői voltak.

A Ptk. azt is kimondja, hogy ha a jogi személy tagja vagy alapítója korlátolt felelősségével visszaélt, és emiatt a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések maradtak fenn, e tartozásokért a tag vagy az alapító korlátlanul köteles helytállni. Hasonló például, hogy a minősített többséggel rendelkező tag is köteles helytállni, feltéve, hogy a jogutód nélküli megszűnésre a minősített többséggel rendelkezett tag hátrányos üzletpolitikája miatt került sor.

Összességében tehát elmondható, hogy ma már olyan összetett és sokrétű felelősségi szabályok vannak, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy az ilyen tisztességtelenül eljáró vezetőknek vagy akár a tagoknak a felelőssége is megállapítható legyen.

Ez a hátrányos üzletpolitika megvalósulhat az által is, hogy az adós tartozik, de még vállal teljesítési kötelezettségeket? 

Lehet, de a tartósan hátrányos üzletpolitikának huzamosabb ideig fennálló magatartásban vagy mulasztásban kell megnyilvánulnia, egyszeri cselekvés vagy mulasztás a tartósan hátrányos üzletpolitikát nem valósítja meg. Például az osztalék kifizetése, a céltartalékképzés elmulasztása egyszeri cselekvés, így nem meríti ki a tartósan hátrányos üzletpolitika fogalmát.

Én azt tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy amikor a vezető tisztségviselő számára nyilvánvalóvá válik a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete, úgy maga kezdeményezze a felszámolási eljárást, vagy ha erre lehetőséget lát a csődeljárását, és ne a vagyon kimentésén munkálkodjon a hitelezők érdekeit sértő módon, mert ez utóbbi esetben a már említett felelősségi szabályok miatt akár a magánvagyonával is helyt kell állnia, és adott esetben büntetőjogi értelemben is felelősségre vonható.

(birosag.hu)

Kapcsolódó cikkek:


Külföldi cégrészesedés: a tranzakciók nagy része érintett lehet
2020. május 29.

2020. május 26-án a Kormány elfogadta a 227/2020. (V.25.) sz. Kormányendeletet, ami 2020. december 31. napjáig új hatósági bejelentési kötelezettséget határozott meg az úgynevezett stratégiai társaságokban történő bizonyos részesedés és egyéb jogosultság szerzésére vonatkozó, illetve egyéb, külföldi vagy külföldi hátterű cégek által megvalósított tranzakciókkal kapcsolatban, hívja fel a figyelmet a Baker Mckenzie budapesti irodájának társasági jog és vállalatfelvásárlási csoportja.