Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Amióta a koronavírus-járvány miatt Magyarországon is széles körben elterjedt az otthoni munkavégzés, sorra merülnek fel olyan munkaügyi kérdések, amelyeket a jelenleg hatályban lévő magyar jogszabályok ellentmondásosan vagy egyáltalán nem tárgyalnak – derül ki a Kapolyi Ügyvédi Iroda közleményéből.
A közel két éve tartó világjárvány miatt hazánkban is kiemelt figyelem kíséri az otthoni munkavégzést érintő jogszabályok és bírói gyakorlat alakulását, ugyanakkor itthon eddig nem volt precedensértékű ügy, és a jogalkotók sem határozták még meg teljes részletességgel az otthoni munkavégzésre vonatkozó munkaügyi szabályokat – hívja fel a figyelmet Dr. Horváth Gábor, a Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje.
A hazai jogi környezet elemzésére jó alkalmat teremt egy híressé vált németországi eset és az ahhoz kapcsolódó ítélet. 2018-ban csigolyatörést szenvedett egy home office-ban dolgozó munkavállaló, amikor a lakásán belül a dolgozószobájába menet leesett a csigalépcsőn. A német bíróság munkabalesetnek nyilvánította az ügyet, mert mint megállapították, a munkavállaló csak azért lépett a lépcsőre, hogy megkezdje aznapi munkáját. Ahogy arra dr. Bánki Zoltán, a Kapolyi Ügyvédi Iroda ügyvédje rámutat, a német szabályok home office esetében a balesetbiztosítást arra is kiterjesztik, ha a mosdóba vagy a konyhába megyünk (hasonlóan, mint egy irodaházban tennénk).
Magyarországon nincs arra vonatkozó egyértelmű szabály, hogy munkavállaló lakóhelye vagy annak egy része munkahelynek minősül-e: a kérdést minisztériumi tájékoztató, valamint a munkavédelemről szóló törvény egymásnak olykor ellentmondó tartalma alapján lehet megpróbálni tisztázni. Bár a veszélyhelyzet idején törvényi erőre emelkedtek olyan intézkedések, amelyek a távmunka feltételeit igyekeztek megkönnyíteni, és amelyek értelmében a munkavégzés helye a munkavédelmi előírások betartásával szabadon megválasztható, ez a törvényi módosítás egyelőre nem lépett hatályba. Dr. Horváth Gábor szerint több jogszabály áttekintése alapján távmunkavégzés esetén a tipikus esetben a dolgozószoba, a nappali, a hálószoba, az étkező vagy éppen a konyha teljes területe minősülhet munkahelynek, és várhatóan nem fogják a jogalkalmazók az egész lakást munkahelynek tekinteni. Ennek alapján nálunk tehát jelenleg kevés esély lenne a németországi ítéletre. A szakértő ugyanakkor fontosnak tartja, hogy hosszú távon – akár említett külföldi, precedensértékű ügyek vizsgálatával – egységesebb hazai szabályozás alakuljon ki a home office területén.
Függetlenül attól azonban, hogy történik-e jogszabálymódosítás, a vállalati gyakorlatban a home office-ra vonatkozó szabályzatokat mindenképpen hozzá kell igazítani a helyzethez: egyértelmű jogi szabályozás hiányában például annak kimondásával, hogy a munkavállalónak nem az egész otthona minősül munkahelynek, hanem csak a munkáltató által munkavédelmi szempontból minősített egyetlen helyiség – hangsúlyozza a Kapolyi Ügyvédi Iroda szenior ügyvédje. Erre azért is szükség lehet, mert ilyen kizárás mellett egyértelműbbé válik, hogy meddig terjed a munkáltató felelőssége, ha home office munkahelyen következik be a baleset, valamint, hogy a munkavállaló mikor lehet jogosult a társadalombiztosítás keretei között működő balesetbiztosítás ellátásaira.
A munkahely meghatározására olyan esetekben is fontos lenne kiszámítható és betartható szabályokat hozni, amikor a home office-ban történő munkavégzés nem minősül távmunkavégzésnek. Dr. Bánki Zoltán szerint itt arra is ki kellene térni, hogy amennyiben a munkavállaló nem az otthonában, hanem például közösségi térben vagy irodában (coworking, kávézó) végzi a munkáját, akkor az ilyen közösségi tér vagy iroda vajon munkahelynek minősül-e? Mindezekhez képest pedig azt is fontos lenne meghatározni, hogy meddig terjed a munkáltató munkakörülmények ellenőrzésére vonatkozó kötelezettsége, illetve, hogy meddig terjed a munkáltató ellenőrzési joga.
(Jogászvilág)
