Moratórium jön az Airbnb-lakások regisztrációjában
A kereskedelemről szóló törvényt is módosítaná az Egyes pénzügyi és vagyongazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló salátatörvény.
Költségvetési szerv által kötött megbízás is minősíthető munkaviszonynak
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Amennyiben a megbízási jogviszony alapján a munkát végző személynek a tevékenységét alá- fölérendeltségi viszonyban, utasítások szerint, kötelezően megállapított 4 órás rendelkezésre állás és személyes közreműködés mellett kellett elvégeznie, foglalkoztatása ténylegesen munkaviszony keretében valósult meg.
Az alapügy
A felperes és az alperes jogelődje között elsőként 2008. július 1-jén, utolsóként pedig 2010. január 10-én jött létre határozott időre megbízási szerződés. Az alperes 2010. augusztus 11-én rögzítette, hogy a felperes megbízási szerződése 2010. július 19-én közös megegyezés híján, jogi lehetetlenülés miatt megszűnt. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél munkaviszony keretében foglalkoztatták, és ezt a jogviszonyt a munkáltató jogellenesen szüntette meg. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelemben a bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek megfelelő, a jogszabályok szerinti határozat meghozatalát kérte. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A régi Mt. 75/A. § (1)-(2) bekezdései, valamint az együttes irányelv szerinti úgynevezett minősítő jegyek alapján kellett vizsgálni, hogy a felek között ténylegesen megbízási jogviszony vagy munkaviszony jött-e létre. A jogviszony minősítése során annak nem volt kiemelt jelentősége, hogy az alperes költségvetési szervként működik, ahol közalkalmazottak foglalkoztatása történt, hiszen munkaviszony létesítése nem volt kizárt, az csupán a minisztérium engedélyezéséhez volt kötve.
Következetes a Ptk. 207. § (6) bekezdés alapján az ítélkezési gyakorlat, hogy a színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell értékelni. A munkaviszonynak az egyéb jogviszonytól való elhatárolása szempontjából elsődlegesen kellett értékelni a munkavégzés önálló vagy önállótlan, függő jellegét, az alá-, fölérendeltség fennálltát, amely a munkáltató széleskörű (a munkaviszony helyére, idejére, módjára is kiterjedő) utasítási jogában nyilvánul meg.
Lényeges ismérv a munkavégzés rendszeressége és a díjfizetés jellege, továbbá a munkaviszony megállapíthatóságánál a személyes teljesítés kötelezettsége. Jelen esetben a felperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a szerződésben részletezett feladatokat a regionális koordinátor mellett végezte, az ő munkáját segítette, utasításainak, elvárásainak a megbízási szerződésben foglaltaknak megfelelően kellett eljárnia, közöttük tehát alá-, fölérendeltségi viszony volt. A felek által nem volt vitatott, hogy a felperesnek napi 4 órában a munkáltató rendelkezésére kellett állnia, tevékenységét személyesen kellett elvégeznie, annak módjáról nem dönthetett önállóan. A munkavégzés helye is az elvégzendő tevékenységhez igazodott a koordinátor elvárásai, a kiosztott feladatok szerint.
Mindezek ellenkezőjét a perben egyetlen bizonyíték sem támasztotta alá. A szerződéses szabadság a szerződés tartalmának és nem elnevezésének meghatározására terjedt ki. A munkaviszonyra jellemző alá-, fölérendeltség és függőség fennállása esetén a jogviszony nem minősíthető megbízási jogviszonynak, azt a szerződő felek akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól (677.EH).
A felperes munkaköri leírással nem rendelkezett, ez azonban önmagában nem támasztja alá a megbízásos jogviszony fennállását. A felperes részére konkrét rendszeres feladatmeghatározás a jogviszonyt létesítő és azt módosító iratokban történt, tisztában volt az általa ellátandó munkával, amelyet a koordinátor utasításának megfelelően kellett végeznie. A felperes részére a díjazás fizetése nem vitásan havi rendszerességgel történt.
A régi Ptk. 478. § (4) bekezdésére hivatkozás alaptalan, mivel megbízási szerződés esetén is lehetősége lehet a feleknek a díjazás részletekben való megfizetésére. A fizetés ezen formája önmagában nem támasztotta volna alá a munkaviszony fennálltát, de valamennyi bizonyítékkal együttesen értékelve az megállapítást nyert. A perbeli esetben a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelvben rögzített elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket az eljáró bíróságok a bírói gyakorlatnak megfelelően, részleteiben értékeltek, de a bizonyítékokból téves jogi következtetésre jutottak (Pp. 206. §).
Jelen eljárásban a munkaviszony fennállását lehetett megállapítani, míg egyéb kérdésekben (jogviszony megszüntetés jogellenessége, jogkövetkezmények stb.) az eljárás megismétlése szükséges. Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a felperest az alperes munkaviszony keretében foglalkoztatta. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében.