Bővült a kuruzslás tényállása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Évezredekre visszanyúló története miatt a kuruzslás a világ egyik legősibb bűncselekménye. Gyakorisága az idők folyamán mit sem csökkent, hiszen az egészségért való küzdelem egyidős az emberiséggel. Bár a módszerek fejlődnek, az változatlan, hogy az áldozatok villámgyors gyógyulásban vagy valamilyen pozitív esztétikai változásban reménykednek, az elkövetők pedig vonzó csodával kecsegtetik őket. Milyen büntetésre számíthatnak a terheltek és mekkora károkat tudnak okozni – erről dr. Fülöp Ágnes Katalint, a Fővárosi Ítélőtábla büntető ügyszakos bíráját kérdezte az OBH Jogos a kérdés rovatában.

Egészségügyi vállalkozás létrehozása szigorú szabályokhoz kötött. Hogyan lehet mégis hamis orvosi tevékenységbe kezdeni?

Ebben a kérdésben szét kell választani az állami egészségügyi ellátást és a magánszférát. Előbbi esetében a probléma fel sem vetődhet, hiszen meghatározott közigazgatási rendben történik az orvosok kinevezése, alkalmazása. Viszont a magánpraxis más. Gyakran a legalitás látszata téveszti meg az embereket.

Az ügyek egy részében azt látjuk, hogy az elkövetők egy céget hoznak létre, és majd később bővítik a tevékenységi körüket, vagy bár időnként alkalmaznak orvost, a kezeléseket már nem mindig a kijelölt szakember végzi el. Közben kialakíthatnak egy megtévesztő közeget, ami igényes, modern, jól felszerelt egészségügyi központ látszatát kelti.

Tehát a cég a hivatalos dokumentumai szerint az egészségügyi tevékenységet orvos végzi, a valóságban olyan, aki nem rendelkezik erre képesítéssel?

Pontosan. Nekem is volt egy olyan ügyem, amikor a terhelt gazdasági társaság keretében látszólag alkalmazott orvost, a valóságban azonban ő végezte a kezeléseket. Papírjai szerint külföldön szerzett képesítést egy akupunktúrához hasonló eljáráshoz.

Ennek lényege az volt, hogy tűvel juttatott be egy ismeretlen anyagot a páciensei szervezetébe. Probléma akkor adódott, amikor vékonyabb testalkatú hölgy páciensek fordultak hozzá. Kétszer is előfordult, hogy a szúrás légmellet okozott a kliensnek, vagyis a szúrás mélysége miatt kilyukadt az áldozat tüdeje.

Érdekesség, hogy az elkövető két alkalommal is bíróság elé került. Először „csak” kuruzslásért marasztalták el. Azután visszatért a tevékenységhez, amelyet illegálisan, az éjszakai órákban, magánházaknál végzett. Miután egy újabb szerencsétlenség történt, végrehajtandó szabadságvesztést kapott és a bíróság a testi sértés vétségét is megállapította.

Mi az, ami gyanút kelthet a páciensekben? Részükről észlelhető a körültekintés hiánya?

Általában az infrastruktúra, a dolgozók személyes megjelenése és kommunikációja is olyan, mint amit az egészségügyi ellátás keretében a páciensek megszokhattak. Ezekben az esetekben a közigazgatási ellenőrzésnek van szerepe, mivel az egyéntől nem várható el, hogy szűrje az esetleges jogosulatlan tevékenységet.

Viszont, amikor ennek az ellenkezőjével szembesül valaki – olyan környezetben találja magát, ami elmarad a megszokott orvosi szolgáltatások színvonalától, akkor lehet gyanakodni. Kétkedésre adhat okot az is, amikor a szolgáltatást nyújtó álorvos megpróbálja lebeszélni a beteget arról, hogy igénybe vegye az állami egészségügyi szolgáltatásokat. Ugyanez a helyzet, ha az állítólagos doktor a saját tevékenységét mindenek felett állónak, más eljárásoknál hatékonyabbnak tünteti fel.

Előfordulhat olyan eset, amikor a páciens tisztában van azzal, hogy nem igazi orvossal áll szemben?

Szélsőséges helyzetben előfordulhat. Gyógyíthatatlan vagy végstádiumú betegek sokszor utolsó szalmaszálként kapaszkodnak áldoktorok módszereibe. Azt pedig tudjuk, hogy a „csodát” már az ókorban is árulták és akkor is ugyanúgy hittek benne az emberek, mint napjainkban. Sajnos ilyenkor találkozunk azzal, hogy „energia-áramoltatás”, különböző „tisztítóeljárások” látszatával és ígéretével kezelnek nagyon beteg embereket.

Egy-egy ilyen erkölcsileg kiugróan súlyos visszaélés tükröződik a büntetések mértékén?
A jogesettárban is szerepel egy olyan eset, amikor egy kuruzsló egy gyógyíthatatlan rákbetegen valamilyen mentális kezelést alkalmazott, testi tüneteit pedig desztillált vízzel kezelte.

Viszont a bíróság azt állapította meg, hogy ezzel nem rontott a sértett állapotán és a halál bekövetkezésének idejét sem gyorsította. Emiatt nem élet elleni cselekményben, hanem a kuruzslás vétségében állapították meg a vétkes felelősségét.

A büntetőjogi megítélés az adott ügy konkrét adataitól függ. Viszont a morális felelősség talán az ilyen esetekben a legmagasabb, hiszen az elkövetők kiszolgáltatott helyzetben, sokszor megváltozott tudatállapotban lévő emberek helyzetével élnek vissza.

Mi a helyzet akkor, ha javult a betegek állapota?
A szakvéleményekből az derül ki, hogy sokszor a természetes öngyógyulás is szerepet játszik a sikerekben.

A félresikerült kezeléseken túl még hogyan bukhatnak le a kuruzslók?

Leggyakrabban valóban a sértett kliensek bejelentése által, de ennél közvetettebb példa is létezik. Ha egy kuruzsló tevékenysége valamilyen szövődménnyel, műhibával, állapotromlással jár, akkor a beteg gyakran az állami egészségügyi ellátásba, vagy valós magánpraxisba kerül. Ilyenkor egy szakorvos rákérdez a kialakult helyzet hátterére és jelzéssel élhet. Sőt bűncselekmény alapos gyanúja esetén feljelentési kötelezettsége van.

Csalás és kuruzslás: kéz a kézben járnak?

Azt kell, hogy mondjam, tipikusan együtt jár, meg is állapítják a halmazatát a két cselekménynek, és nyilvánvaló, hogy más tévedésbe ejtése- vagy tévedésben tartása jogtalan haszonszerzés végett történik.

Példaként szolgálhatnak azok az esetek, amikor az elkövetők tisztában vannak azzal, hogy a műszerük nem alkalmas gyógyításra.  Egyébként leginkább akkor lehet kuruzslás mellett még csalásról is beszélni, ha az elkövető a környezetét is megtévesztően alakítja ki. Hamisított diplomát helyez ki a falra, doktori címet használ csak azért, hogy megtévessze a hozzá forduló betegeket a tényleges státuszáról és az eljárása hatékonyságáról.

Tavaly év végén törvény is megjelent a kuruzslást illetően, a Büntető Törvénykönyvre vonatkozó rendelkezése 2020. február 15-én lépett hatályba. A sajtóban ezt több helyen úgy kommunikálták, hogy szigorították a kuruzslás tényállását. Valóban erről van szó?

A kuruzslás büntetőjogi megítélése, tehát a büntetése nem lett súlyosabb a korábbiakhoz képest. Viszont kiterjesztette azoknak a tevékenységeknek a körét, amit kuruzslásként kell értékelni. Korábban azokat a tevékenységeket lehetett kuruzslásként értékelni, amelyeket az elkövető rendszeresen vagy ellenszolgáltatás fejében végzett, orvosi gyakorlat körébe tartoztak, ám az elkövetőnek ehhez nem volt meg a szükséges végzettsége.

Ezt a kört szélesítette ki a módosítás és tényállásszerűvé tették azt is, ha valaki jogosulatlanul folytat egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlatot, vagy nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárást.

Mennyivel több ez a korábbihoz képest?

Pszichoterápiás gyakorlatot nem csak orvos folytathat, hanem jogszerűen klinikai szakpszichológus is. Most főként azok a pszichológusok érzik veszélyben a tevékenységük legalitását, akik nem rendelkeztek klinikai szakpszichológusi képesítéssel, de folytattak valamilyen terápiás gyakorlatot.

Büntetőjogászként értem a módosítás logikusságát, hiszen egy ember egészségéhez nem csak a testi, hanem a szellemi, mentális, pszichés egészsége is hozzátartozik. Ezek a terápiák alakítják a mentális egészséget, ezért megfelelő szakképesítést igényelnek. Kicsit visszacsatolva a korábbi példánkhoz: ha egy tűszúrást csak szakképesített orvos ejthet, akkor a lélek tűszúrását is csak szakképesített személy végezheti.

Azt is tudjuk, hogy egy ilyen jogszabály-módosításnak jellemzően valamilyen kriminológiai háttere is van, tehát valamilyen területen elszaporodik a társadalomra veszélyes tevékenység. Alappal feltételezhetjük, hogy ebben az esetben is megvolt az a társadalmi jelenség, amelyet a jogalkotó veszélyesnek ítélt meg és erre reflektálva bővítette a vonatkozó tényállást.

(birosag.hu)

---