Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalkor hatályos jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül – a Kúria eseti döntése. Ami a tényállást illeti, a felperes főállású egyéni vállalkozóként folytatott jogi ügyvédi tevékenységét - tagsági viszonya érintetlenül hagyása mellett - 2016. június 30. napjától, határozatlan időre szüneteltette. 2016. december 30-án benyújtott kérelme alapján, kérelmének megfelelően egyéni vállalkozói adószáma 2016. június 30. napi időponttal megszüntetésre került. A felperes 2016. október 14-én álláskeresőként történő nyilvántartásba…
A bíróság a közigazgatási határozatot – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a meghozatalkor hatályos jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperes főállású egyéni vállalkozóként folytatott jogi ügyvédi tevékenységét – tagsági viszonya érintetlenül hagyása mellett – 2016. június 30. napjától, határozatlan időre szüneteltette. 2016. december 30-án benyújtott kérelme alapján, kérelmének megfelelően egyéni vállalkozói adószáma 2016. június 30. napi időponttal megszüntetésre került.
A felperes 2016. október 14-én álláskeresőként történő nyilvántartásba vétel iránti kérelmet nyújtott be, amint mind az első, mind a másodfokú hatóság elutasított. Döntésükben arra hivatkoztak, hogy az ügyvéd egyéni vállalkozónak, az ügyvédi tevékenység szüneteltetése pedig keresőtevékenységnek minősül, ezért a felperes álláskeresőként való nyilvántartásba vételéhez az ügyvédi tevékenységét meg kell szüntetnie.
A felperes álláspontja szerint megfelelt a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény feltételeinek ezért az álláskeresőkénti nyilvántartásba vételének nem volt akadálya. Keresetében azt kérte a bíróágtól, hogy vegyék álláskeresőként nyilvántartásba, és kötelezzék az alperest a közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetésére. Úgy ítélte meg, 2016. július 1-től az adószáma NAV általi törlésének napjától sem egyéni vállalkozónak, sem egyéni ügyvédnek nem volt tekinthető, ezért az alperes elutasító határozata jogsértő. Az alperes a keresőtevékenység fogalmát is jogsértően értelmezte.
Az alperes érvelése szerint az ügyvédi tevékenység szüneteltetését az egyéni vállalkozó tevékenysége szüneteltetésével azonosan kell értelmezni, azaz a felperes mindaddig, amíg az ügyvédi tevékenységét nem szünteti meg nem vehető álláskeresőként nyilvántartásba.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság eljárása
A bíróság a keresetet elutasító döntésében úgy fogalmazott, hogy a foglalkoztatási törvény speciális jogszabály az ügyvédi törvényhez képest, mely utóbbi általános szabályaival szemben a felperes álláskeresési nyilvántartásba vétel iránti kérelme elbírálásakor a foglalkoztatási törvény szabályait kellett alkalmazni.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes álláspontja szerint nem minősült egyéni vállalkozónak, a NAV az adószámát megszüntette, ezért az álláskeresők nyilvántartásába szerepelnie kellett volna. A felperesre, mint az ügyvédi tevékenységét szüneteltető igénylőre alkalmazandó a társadalombiztosítása törvény azon rendelkezése, amely a biztosítás szünetelését rendeli el az ügyvédi tevékenység szünetelésének ideje alatt [8. § e) pont].
Az alperes érvelése szerint az ügyvédi törvény hatálya alá tartozó ügyvéd egyéni vállalkozónak minősül. Az egyéni vállalkozókról szóló törvény alapján a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó álláskeresőként nyilvántartásba nem vehető. Az ügyvédi törvény rendelkezéseiből sem lehet levezetni, hogy az ügyvédi tevékenység szüneteltetése – az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésével azonosan – ne minősülne keresőtevékenységnek. A felperes az ügyvédi tevékenysége megszüntetéséig álláskeresőként nem vehető nyilvántartásba.
A Kúria megállapításai
A Kúria hangsúlyozta, az álláskeresési ellátást álláskereső személy számára biztosítanak a jogszabályok. A jogvita alapját az képezte, hogy a tevékenységét szüneteltető ügyvéd álláskereső személynek minősül-e, s mint ilyen személyt az állami foglalkoztatási szervnek álláskeresőként nyilvántartásba kell, hogy vegye. Azt a személyt lehet álláskeresőként nyilvántartásba venni, aki a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, és oktatási intézmény nappali tagozatán nem folytat tanulmányokat, és öregségi nyugdíjra nem jogosult, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban nem részesül és az alkalmi foglalkoztatásnak minősülő munkaviszony és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony kivételével munkaviszonyban nem áll, és egyéb keresőtevékenységet sem folytat, valamint elhelyezkedése érdekében az állami foglalkoztatási szervvel együttműködik. Ezen felül kötelezettséget vállal arra, hogy az állami foglalkoztatási szervvel együttműködik.
A törvény szerint keresőtevékenység minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár, továbbá keresőtevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt is, aki külön törvény szerint egyéni vállalkozónak minősül. A társadalombiztosítási törvény az ügyvédi törvény hatálya alá tartozó ügyvédeket az egyéni vállalkozónak minősülő személyek között sorolja fel. A foglalkoztatási törvény alapján álláskeresőként történő nyilvántartásba vételre jogosultság szempontjából az ügyvédi törvény hatálya alá tartozó ügyvédek sem esnek kedvezőbb megítélés alá, mint az egyéni vállalkozónak minősülő személyek. A Kúria több korábbi határozatában is akképp foglalt állást, hogy a foglalkoztatási törvény vonatkozásában az az egyéni vállalkozó, aki e státusszal rendelkezik – függetlenül a tevékenysége szüneteltetésétől -, keresőtevékenységet folytatónak kell tekinteni.
Az Alkotmánybíróság a 25/2016. (XII. 21.) AB határozatában rögzítette, hogy „mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség áll fenn amiatt, hogy az Országgyűlés az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése alatt az önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség esetére a támogatásra jogosultságot nem szabályozta”. Az Alkotmánybíróság az Országgyűlést 2017. június 30. napjáig bezárólag hívta fel jogalkotói feladata teljesítésére. A Kúria hangsúlyozta, az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet megállapító határozatára sem a közigazgatási, sem a bírósági eljárásban közvetlenül érvényesíthető jogosultság nem alapítható. A jogalkotó ennek eleget téve 2019. január 1. napjától hatályos szabállyal rendelkezett arról, hogy „nem kell kereső tevékenységet folytató személynek tekinteni az egyéni vállalkozónak minősülő személyt arra az időtartamra, amely alatt tevékenységét a jogszabályban meghatározott módon szünetelteti.” Az eljáró hatóságok határozataikat 2016. november 4., illetve 2016. december 21. napján hozták meg, az ezen időpontokban hatályos jogszabályok alapján. A bíróság a közigazgatási határozatot – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a meghozatalakor hatályos jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül, ezért a 2019. január 1. napjától hatályos jogszabályi rendelkezés alkalmazására nem volt lehetőség.
Mindezek alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Mfv.III.10.323/2018.) a Kúriai Döntések 2019/8. számában 254. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 1952. évi III. törvény 339/A. §
