Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A közúti közlekedési törvény a közlekedés biztonságát veszélyeztető növényzettel kapcsolatos szabályozást kiemelte a helyi közügyek köréből, ami az önkormányzati rendeletalkotást a növényzet közlekedésbiztonsági szempontú eltávolítása tekintetében kizárja – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, az indítványozó törvényességi felhívással élt az érintett önkormányzat felé, mivel a közösségi együttélési rendelete a közösségi együttélés alapvető szabályaiba ütköző magatartásnak minősítette, ha valaki nem gondoskodik arról, hogy az ingatlanán, valamint az ingatlana telekhatárától az úttestig terjedő közterületen telepített fás szárú növény (a fák kivételével) magassága az útkereszteződésektől, illetve a gyalogátkelőhelyektől számított 7 méteren belül ne haladja meg a 80 centiméteres magasságot. Az indítványozó szerint a rendelkezés túlmutat a jogalkotási felhatalmazáson. Kiemelte, hogy a vitatott előírás olyan közlekedésbiztonsági szempontokat vet fel, amely a közúti közlekedési törvény végrehajtási rendelete (MT rendelet) alapján a közlekedési hatóság intézkedési körébe tartozik, ebből következően túllép az önkormányzati jogalkotó számára megadott kereteken és indokolatlanul párhuzamos szabályozást eredményez. Az MT rendelet szerint a közlekedési hatóság a közlekedés biztonságát veszélyeztető helyzet megszüntetése érdekében – a közút kezelőjének kérelmére – az útkereszteződés beláthatóságát akadályozó fa, illetve egyéb növényzet eltávolítását rendelheti el.
Az önkormányzat a törvényességi felhívásban foglaltakkal nem értett egyet. Úgy vélték, az önkormányzati rendelet a biztonságos közlekedés érdekében született, és az nem zárja ki az MT rendelet alkalmazását, annak rendelkezéseivel nem áll ellentétben.
Az indítvány tartalma
Az indítványozó a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását kezdeményezte. Álláspontja szerint a magasabb szintű jogszabályok, így a hulladéktörvény a közterületek tisztántartásával kapcsolatos rendelkezések előírását teszik lehetővé az önkormányzatok számára. Kifejti továbbá, hogy az indítványozó önkormányzati rendelet tárgyi rendelkezésében megfogalmazott kötelezettség, amely a fák kivételével a fás szárú növények bizonyos magasságban történő tartására, maximálisan megengedett magasságának meghatározására irányul, túlmutat a tisztántartás fogalmán, melynek előírásával az önkormányzat túllépte a rendeletalkotási felhatalmazás keretét. Az önkormányzat nyilatkozata szerint a szóban forgó rendelkezést a biztonságos közlekedés érdekében hozta meg, amely intézkedés megtétele azonban az MT rendelet értelmében a közlekedési hatóság feladatkörébe tartozik.
Az önkormányzat szerint a rendelete a biztonságos közlekedés érdekében határozza meg a fás szárú növények megengedett magasságát az útkereszteződések, gyalogátkelőhelyek környezetében, a vitatott rendelkezés megalkotására nem a hulladéktörvény, hanem az önkormányzati törvény közösségi együttélés alapvető szabályai tartalmának és elmulasztásuk jogkövetkezményeinek meghatározására feljogosító rendelkezése. Utalt a Kúria korábbi döntésére is, mely kimondja, hogy mivel az önkormányzati törvény nem határozza meg a közösségi együttélés alapvető szabályainak megalkotására vonatkozó felhatalmazás kereteit, az önkormányzat rendeletalkotási szabadsága e tárgyban viszonylag nagy. Hivatkozott továbbá arra is, hogy önmagában véve az, hogy a társadalmi viszonyok meghatározott körét országos érvényű jogszabály a szabályozási körébe vonta, nem akadálya az önkormányzati rendeletalkotásnak.
A Kúria Önkormányzati Tanácsának megállapításai
A Kúria szerint nem ellentétes az Alaptörvénnyel, ha az Országgyűlés rendeletalkotásra adott felhatalmazása általános, azaz csak a rendeletalkotás tárgykörét határozza meg, feltéve, hogy abból a szabályozással érintett alapvető jogok korlátozására irányuló törvényalkotói akarat kiderül. Ha azonban az Országgyűlés pontosan körülírt jogalkotási felhatalmazást adott, azzal kizárta az önkormányzat jogalkotási autonómiáját e körben. Az önkormányzati rendeletalkotásra adott alaptörvényi és törvényi felhatalmazás a helyi közügyek körében egy-egy, tipikusan önkormányzati léptékű feladat vagy közszolgáltatás ellátását hivatott biztosítani. Az ennél általánosabb, közvetlenül alapjogokat érintő, illetve korlátozó helyi önkormányzati rendeletben történő szabályozás ugyanis oda vezetne, hogy egyes alapjogok gyakorlása önkormányzatonként eltérő feltételek mellett valósulhatna meg. Ez jelen ügyre nézve azt jelenti, hogy bár egy társadalmi viszony országos szabályozás körébe vonása önmagában valóban nem feltétlenül lenne akadálya az önkormányzati szabályozásnak, azonban az MT rendelet a közlekedés biztonságát nem csak általában vonta országos szabályozás körébe, hanem a közlekedés biztonságát veszélyeztető növényzettel kapcsolatos hatáskört országosan egységesen a közlekedési hatósághoz telepítette.
Az MT rendeletben biztosított hatáskör gyakorlására vonatkozó párhuzamos szabályt a helyi önkormányzatok az önkormányzati törvény közösségi együttéléssel kapcsolatban kapott általános felhatalmazás alapján nem, hanem csak konkrét felhatalmazás alapján alkothatnának. A Kúria ezért a közúti közlekedési törvényt úgy értelmezte, hogy az a közlekedés biztonságát veszélyeztető növényzettel kapcsolatos szabályozást kiemelte a helyi közügyek köréből, ami az önkormányzati rendeletalkotást a növényzet közlekedésbiztonsági szempontú eltávolítása tekintetében kizárja. A közlekedés biztonságát veszélyeztető növényzettel kapcsolatos hatáskört szintén e törvényben kapott felhatalmazás alapján kijelölt közlekedési hatóság az MT rendelet alapján gyakorolja. Mindezekből következően az önkormányzati rendelet szerinti közösségi magatartási szabály előírása nem jelenti egyúttal – a helyi szabályozás indokául szolgáló – a közlekedés biztonságát veszélyeztető helyzet megszüntetését, mert annak a megítélése, hogy a biztonságos közlekedéshez a növényzet milyen magasságban tartása szükséges, a közlekedési hatóság hatáskörébe tartozik.
Mindezek alapján az önkormányzati rendelet indítványozó által megjelölt része ellentétes az MT rendelettel, ezért jogszabálysértő.
Az ismertetett döntés (Kúria Köf.5024/2020.) a Kúriai Döntések 2021/1. számában 33. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 1988. évi I. törvény, 2012. évi CLXXXV. törvény 88. § (4) bekezdés c) pont, 30/1988. (IV. 21.) MT rendelet 32. § (3) bekezdés.
