A küldetés céljában való egyetértés a legfontosabb – Konferenciát tartottak a jogászképzés jövőjéről
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Február 14. idén nem csak a szerelmesekről szólt, az ELSA Hungary a Magyar Országos Közjegyzői Kamara támogatásával konferenciát szervezett aznapra a jogászképzés jövőjéről. Munkatársaink ott voltak az eseményen, melyről beszámolónkat olvashatják.
Népes sokaság gyűlt össze február 14-én, pénteken reggel a Közjegyzők Házában, ahol az ELSA Hungary szervezésében, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara támogatásával szervezték meg a Konferencia a jogászképzés jövőjéről című egész napos tanácskozást.
Az első programpontban dr. Bóka János, az Igazságügy Minisztérium európai uniós és nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős államtitkára egy kötetlen hangvételű beszélgetésben engedett bepillantást saját egyetemi éveibe. Kiemelte, hogy a jogászképzés szereplőinek elsődlegesen a folyamat céljában kell konszenzusra jutniuk. Az államtitkár kitért arra, hogy álláspontja szerint milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy mai jogásznak, milyen konkrét innovációs tendenciák áramlanak be a jogi piacra, emellett a beszélgetés érintette a mesterséges intelligencia és az igazságszolgáltatás kapcsolatát is.
(Dr. Bóka Jánosnak szűkebb körben is volt lehetőségünk feltenni néhány kérdést, vele készült interjúnkat hamarosan olvashatják a Jogászvilág oldalán!)
Az ezt követő kerekasztal-beszélgetésen joghallgatók, illetve fiatal jogászok osztották meg véleményüket a hallgatósággal olyan fontos és érdekfeszítő témákban, mint a jogi automatizáció térnyerése, az egyetemi tanulmányokon kívüli önképzési lehetőségek, illetve a munkahelykeresés különféle, számukra lényeges szempontjai.
Az ebédszünetet követő, hasonló keretek között zajló diskurzus szereplői a másik oldal, a munkáltatók (bank, ügyvédi iroda, állami szféra, közjegyzői szervezet) képviselői voltak, akik értekeztek a joghallgatókat manapság érő elvárásokról, összevetve mindezt a 20-30 évvel ezelőttiekkel, továbbá megvitatták az elméleti és gyakorlati tudás fontossága közti különbségeket.
A panelek végén a kérdések kerültek reflektorfénybe, melyeket a közönség mobiltelefonos applikáció segítségével küldhetett be a szervezőknek.
Örömteli volt látni, ahogy az eseményen kialakult, a témáról folytatott színvonalas információcsere a résztvevőket partnerekké emelte, s a konferencia remélhetőleg még sok hasonló rendezvény előszobája lehet a későbbiekben.
