A Kúria találkozása Meseországgal
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Erőteljes, túlzó szélsőséges vélemény kifejtése esetén a jogi személy jóhírneve megsértésének megítélésénél a kifogásolt közlés tényleges tartalmát nem önmagában, a szövegkörnyezetből kiragadva, hanem a nyilatkozat többi részével együtt vizsgálva, a közlés lényegi mondanivalóját szem előtt tartva és az átlagolvasó értelmezését is figyelembe véve szükséges meghatározni. A vélemény tartalma és annak helyes vagy helytelen volta a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jog megsértése iránti igényt nem alapozza meg – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, az alperes internetes oldalon megjelent cikkben a szerző a felperes által kiadott könyv megjelenéséhez kapcsolódóan ismertette egy lapban a homoszexualitás genetikai hátterét feltáró kutatás eredményét, majd ennek megállapításaira hivatkozással arról írt, hogy „a homoszexualitás komplex jelenség, az a (negatív) környezeti hatások és a genetikai okok – és a kettő közül az előbbi a döntő! – bonyolult összjátékaként alakul ki. Mivel pedig a gyermekek nincsenek abban a helyzetben, hogy képesek legyenek a negatív környezeti hatások kivédésére, a társadalom és a politika, a kormány és a törvényhozás feladata, hogy elérje: hagyják békén a gyerekeinket azok, akik meg akarják akadályozni az alapismeretek, a biztonságot adó egyértelműségek erős bevésését”. Ezt követően fejti ki, hogy a könyvet a pedofíliához, az alperest pedig egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélnünk, és a jobboldali-konzervatív véleményközegnek ezt kell képviselnie.
A felperes szerint az alperes ezzel az összehasonlítással megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperes megfelelő elégtételadásra és 1 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését.
Az alperes szerint a tudományos alapokra helyezett véleménycikkben kifogásolt közlést közérdeklődére számot tartó témában tette, ezért a felperest fokozott tűrési kötelezettség terheli. Véleménye szerint a sérelmezett közléssel a szerző a véleménynyilvánítás szabadságának védelme alatt álló értékítéletet fogalmazott meg, az nem sérti a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát.
Az első- és a másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság megállapította a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogának megsértését. A bíróság az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) AB határozatára utalva kiemelte: a közügyek megvitatása körében elhangzó véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyek státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit. A közügyekkel összefüggésben megfogalmazott, közhatalmat gyakorló személyre vagy közszereplőre vonatkozó, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás főszabály szerint nem lehet alapja a polgári jogi felelősségre vonásnak. Mindez azonban nem jár az érintettek emberi méltósága, magánélete és jóhírneve védelmének kiüresedésével.
Úgy ítélte meg, mivel a társadalmilag kialakult közfelfogás nem tesz különbséget a pedofil hajlam és annak megvalósítása között, ezért a jogsértés alkalmas a felperes társadalmi megítélésének negatív megváltoztatására. A felperesnek és kiadványának a pedofíliához hasonlítása olyan súlyosan sértő, indokolatlanul bántó, dehonesztáló, minden alapot nélkülöző vélemény, amelyet a felperesnek nem kell eltűrnie. Kiemelte, hogy a felperes által kiadott könyv a társadalmi jelenségek feldolgozásával, annak a gyermekek részére történő bemutatásával foglalkozik, célja a világ sokszínűségének bemutatása, az elfogadásra nevelés, amely végső soron mások emberi méltóságának tiszteletben tartását jelenti, amelyet az Alaptörvény és a polgári jog is kifejezetten véd. Sem a könyvben, sem a felperes tevékenységében nem merült fel a pedofília jelensége, a felperes nem tett olyan utalást, hogy helyeselné vagy legitimálná a gyermekekkel folytatott szexuális aktust. A felperes tevékenységének ezzel ellentétes a célja: a társadalmi kirekesztés ellen lép fel, a kisebbségekkel, a hátrányos helyzetű csoportokkal szembeni elfogadás növelése érdekében adta ki a könyvet.
Emiatt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:45. § (2) bekezdése és a 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította a felperes jóhírnévhez fűződő joga megsértését, és az alperest elégtétel adására, valamint sérelemdíj megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és elutasította a keresetet. Kiemelte, hogy a jóhírnévhez való jog megsértése tényekhez kapcsolódó magatartással valósulhat meg. A joggyakorlat alapján a jogsértő cselekmény megvalósulhat úgy is, hogy az látszólag véleménynyilvánítást fejez ki, azonban valójában annak alapjául szolgáló tény fennállására is utal, és így értékítéletté válik [3165/2021. (IV. 30.) AB határozat]. A másodfokú bíróság szerint a cikk teljes tartalmát, a sérelmezett közlések közvetlen szövegkörnyezetét vizsgálva a kifogásolt közlés arról mond véleményt, hogyan kell a felperes kiadványáról és a tevékenységéről vélekedni, azt milyen más tevékenységhez hasonlóan kell megítélni. A szerző ennek körében teszi meg a sérelmezett összehasonlítást, amely szintén értékítéletnek minősül. Kiemelte: a jogsértés megítélése körében is érvényesül a közügyek szabad folyásának elsőbbsége. A felperes közéleti szereplőnek minősül, ezért a tevékenységét, megnyilvánulásait ért kritikai észrevételek, véleménynyilvánítások vonatkozásában fokozott tűrési kötelezettség terheli a Ptk. 2:44. § (1) bekezdése folytán.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának jogértelmezésére utalva hangsúlyozta, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak azokra az „információk”-ra vagy „eszmék”-re alkalmazandó, amelyek kedvező fogadtatásúak, vagy amelyeket ártalmatlannak, illetve közömbösnek tartanak, hanem azokra is, amelyek sértenek, megütközést keltenek vagy felkavarnak; ezek a pluralizmus, a tolerancia és a nyitottság követelményei, amelyek nélkül nem létezik egy demokratikus társadalom.
A másodfokú bíróság szerint a sérelmezett kifejezések közérdekű ügyben kifejtett, jelentős társadalmi vitát kiváltó témakörhöz kapcsolódó értékítéletet fejeznek ki. Ez az értékítélet ugyan kétségtelenül túlzó és provokatív módon megfogalmazott, azonban a cikk szövegkörnyezetéből kitűnik, hogy milyen logika mentén, milyen célkitűzések, milyen indokok alapján került sor a szerző által ennek az álláspontnak a megfogalmazására. A közlés célja nem a felperes lejáratása, nem a védett tulajdonsággal rendelkező tagjaival szembeni támadás volt, hanem figyelemfelhívás annak igazolására, miért szükséges a társadalmi, kormányzati fellépés a gyermekek beavatkozásmentes pszichoszexuális fejlődésének a biztosítása érdekében. Azt pedig, hogy az értékítélet helytálló-e, jó-e vagy rossz-e, a bíróság nem vizsgálhatja. A véleménynyilvánítás szabadsága kiterjed arra is, hogy a közlő megossza másokkal a túlzó, felfokozott, meghökkentő, provokatív véleményét, az értékítélet helyállóságát vagy helytelenségét pedig a bíróságok semmilyen módon nem vizsgálják.
A cikk a mesekönyv és a pedofília között annyiban von párhuzamot, hogy mindkét esetben gyerekek kerülhetnek veszélybe. A szerző nem azt állítja tényként, hogy a felperes vagy a tagjai nem ítélik el a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményeket és azt sem, hogy a kiskorúakkal szemben szexuális visszaélést tanúsítanak vagy ilyet támogatnak. A sérelmezett közlések olyan értékítéletek, amelyek a közügyekben való megszólalás keretében, egy közéleti szereplő tevékenységéről kerültek kifejtésre.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes szerint a másodfokú mindenféle ténybeli alap nélkül állapította meg, hogy a cikk tudományos levezetést tartalmaz. A felperes a pedofiliát mentális zavarnak tartja, megvalósítása esetén a társadalom minden tagjához hasonlóan elítéli. A cikkben közölt párhuzamnak nincs a józan ész szerint semmiféle távoli vagy hipotetikus ténybeli alapja. Önmagában az, hogy a pszichoszexuális neveléssel kapcsolatban eltérő értékítéletek léteznek társadalomban és erről közéleti vita folyik, nem tágítja az ebben résztvevő személy tűrőképességét olyan mértékűvé, hogy ténybeli alap nélkül a társadalmi megvetés által övezett pedofíliával vonják párhuzamba, a tevékenységét, kiadványát ehhez hasonló megítélésűnek titulálják.
A felperes szerint a kifogásolt közlés súlyosan megbélyegző, gyűlöletkeltő, alkalmas a felperes szexuális kisebbségvédő tevékenysége folytán kialakult pozitív társadalmi megítélésének a rombolására, ezáltal a felperes jóhírnévének a megsértésére. A szerző ugyanis éppen azt a homofób toposzt erősíti, hogy a nem heteroszexuális emberek pedofilok. Az EJEB Vejdeland and Others v. Sweden ügyben hozott ítéletben megállapította, hogy a homoszexualitással kapcsolatos kijelentések súlyos és előítéletet ébresztő állítások, még akkor is, ha nem tekinthetők direkt felhívásnak gyűlöletből fakadó cselekmények elkövetésére. A szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés ugyanolyan súlyos, mint a fajon, származáson vagy bőrszínen alapuló diszkrimináció. A meghökkentő, túlzó kifejezések használata is csak indokolt esetben akceptálható az EJEB gyakorlatában, ezért közszereplőként sem terheli a sérelmezett kijelentésem miatt korlátlan tűrési kötelezettség. Úgy ítélte meg, hogy az LMBTQ jogvédő felperest egy ártatlan kiadvány miatt pedofil szervezethez hasonlítani ok nélkül ugyanígy jogsértő, mint ahogy konkrét tény és érv nélkül jóhírnevet sértő lenne azt állítani, hogy a Római Katolikus Egyház pedofil szervezet és hogy az egyházi álláspontja pedofil lenne.
A Kúria megállapításai
Az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánításhoz való jog tekintetében – a jóhírnév sérelmének megítéléséhez kapcsolódóan is – megállapította a bírói mérlegeléshez szükséges alkotmányos szempontrendszert: a véleményt kifejező nyilvános közlés közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e; a nyilvános közléssel érintett személy közszereplői minőségben jelenik-e meg; a közlés tényállítást vagy értékítéletet foglal-e magában és sérti-e az érintett személy emberi méltóságát vagy jóhírnevét (becsületét). (3145/2018. (V. 7.) AB határozat). Mindezek mérlegeléséhez az Alkotmánybíróság meghatározta az alkotmányos alapelveket (13/2014. (IV. 18.) AB határozat). Kimondta, hogy azt is vizsgálni kell, hogy a közlés nem lépte-e túl a véleménynyilvánítás megengedett határát, mivel a véleményszabadság már nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső közlésekkel szemben, amelyek célja a puszta megalázás, illetve a bántó vagy sértő kifejezések használata vagy más jogsérelem okozása (3329/2017. (XII. 8.) AB határozat).
A pusztán sértegető gyalázkodásra az Alaptörvény IX. cikke nem ad szabadságot: a „csak és kizárólag az érintett személy lejáratására irányuló, egyfajta szitokszóként megjelenő forma nem tartozik a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlásának alkotmányosan védett körébe. Azokban az esetekben ugyanakkor, amikor a közlés a sértett – személyét kétségkívül sértő, de – magatartásának közösségi hatására vonatkozó utalás volt, az Alkotmánybíróság a közlést az Alaptörvény IX. cikkének védelmi körébe vonta. Ha egy közlés nem öncélú gyalázkodás, hanem egy közéleti kérdés megvitatása, akkor „a sértő, erős kifejezések (adott esetben a trágár kifejezések is) a védelmi körbe tartoznak, a véleménynyilvánítás korlátját ez esetben csak az emberi méltóság érinthetetlen magva jelenti. Míg az értékítéletet megjelenítő vélemények nagyobb toleranciát követelnek, addig a tényeket állító, avagy híresztelő kifejezések esetében fokozottabb gondosság követelhető meg (13/2014. (IV. 18.) AB határozat).
A Kúria emlékeztetett arra, hogy az EJEB is számos döntésében vizsgálta a véleménynyilvánítás szabadságát és általános jelleggel rögzítette a közérdeklődésre számot tartó témák és a véleménynyilvánítás szabadságába való beavatkozás szükségességének megítélése során figyelembe veendő szempontokat, kiemelve: a véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik nélkülözhetetlen alappillére, fejlődésének és minden egyes személy önkiteljesedésének alapfeltétele; a véleménynyilvánítás szabadsága nemcsak az elfogadott vagy ártalmatlannak, illetve jelentéktelennek tekintett információkra vagy eszmékre vonatkozik, hanem valamennyi olyan információra és eszmére is, amelyek támadóak, sokkolóak vagy zavaróak. Ilyenek a pluralizmus, a tolerancia és a felvilágosultság, amelyek nélkül nem létezik demokratikus társadalom. E szabadság alól vannak kivételek, amelyeket azonban szigorúan kell értelmezni, és a korlátozások szükségességét meggyőzően alá kell támasztani. Nem állnak védelem alatt azok a közlések, amelyek szándékosan és súlyosan megzavarják a közrendet és nyilvános erőszakra szólítanak fel.
A Kúria megállapította, hogy a felperes közszereplő, a szerző a sérelmezett közlést közéleti vitában, a közügyek szabad vitatása körében fogalmazta meg. A felperes egyesület a kifejezetten óvodás és kisiskolás korú gyermekek szexuális érzékenyítését célzó mesekönyv kiadásával olyan közügyben, közérdeklődésre számot tartó kérdésben nyilvánult meg, amely széleskörű társadalmi vitát váltott ki, a kérdésben közéleti és hétköznapi emberek is megnyilvánultak. Mindezekre tekintettel ebben a közéleti kérdésben a véleménynyilvánítás határai is tágabbak, a felperes tűrési kötelezettsége is nagyobb az átlagnál.
A cikkben írtak a Kúria megítélése szerint értékítéletet tartalmazó véleménynyilvánításnak minősülnek, azok nem tényállítások, ezért a kifogásolt közlések jogsértő jellegének megítélésénél azt szükséges vizsgálni, hogy azok az olvasók számára ténylegesen milyen tartalmat hordoznak; a kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a cikk egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is.
A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a sérelmezett közlés a cikk tartalma alapján, azt szövegösszefüggésében értékelve, a szerző személyes meggyőződését közlő olyan megszólalás (értékítélet), amelyre függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő, kiterjed a véleménynyilvánítás szabadsága a közügyek szabad folyásának biztosítása érdekében. A Kúria szerint a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a szerző nem azt állította, hogy a felperes pedofíl szervezet, és nem tett olyan kijelentést sem, hogy a könyv a pedofíliát népszerűsíti. A felperes állításával szemben nem buzdít a homoszexuálisokkal, leszbikusokkal szembeni gyűlöletre, nem uszít az LMBTQ közösségekkel szembeni gyűlöletre, nem ítéli el a felperes által képviselt értékeket.
A közlés nem öncélú gyalázkodás, nem követeli a könyv betiltását. A szerző a könyv kiadásának tényére és a kérdéssel kapcsolatos tudományos kutatás eredményére alapítottan fogalmaz meg éles hangvételű kritikát a könyv gyermekek személyiségfejlődésére kifejtett hatásáról. A vélemény lényege tehát az, hogy a könyvben olvasható mesékkel történő érzékenyítés az érintett korosztályra nézve ugyanolyan nem kívánatos és veszélyes, mint a társadalom által elítélt pedofília. Ezzel a cikk szerzője egy közéleti megnyilvánulással kapcsolatban nyilvánította ki erőteljes módon megfogalmazott, elítélő értékítéletét, amely a véleménynyilvánítás szabadságát élvezi.
A Kúria szerint a felperes arra helytállóan hivatkozott, hogy a jogi személyek jóhírnevének megítélése körében is jelentősége van a társadalmi megítélésük során róluk kialakult képnek, amely az egyediségüket is jelzi harmadik személyek felé. A jóhírnév a jogi személyiség lényegét adó alkotóelemnek minősül, és mint ilyen részesül a személyiségi jogvédelemben. Önmagában azonban az a körülmény, hogy a felperes jogi személyként az őt érintő közlések tartalmát magára nézve sérelmesnek tartja, nem teszi megállapíthatóvá a személyét érintő jogsérelem bekövetkezését. A Kúria szerint a szerző a felperes által sérelmezett értékítéletével a társadalmat is megosztó közéleti vitához kapcsolódó következtetéseit fogalmazta meg, amely akkor is a véleményszabadság oltalma alatt áll, ha az általa tudományosnak minősített cikket nem pontosan vagy nem helytállóan értékelte. A vélemény tartalma és annak helyes vagy helytelen volta a személyiségvédelmi igényt nem alapozza meg. Az értékítéletet és személyes meggyőződést közvetítő vélemények mindaddig, amíg összefüggésben állnak a közügyekkel, attól függetlenül élvezik a véleményszabadság alkotmányos oltalmát, hogy helyes vagy helytelen, tetsző vagy nem tetsző, egyes megítélések szerint értékes vagy éppen értéktelen gondolatot tartalmaznak. A sérelmezett közlés szövegkörnyezetére figyelemmel a Kúria úgy látta, a kijelentések a felperessel szembeni öncélú támadásként nem azonosíthatóak, ebből következően pedig ultima ratio-ként bármely szankció alkalmazása a szólás szabadságának szükségtelen és aránytalan korlátozását jelentené. Így a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv.IV.20.448/2022/16.) a Kúriai Döntések 2023/1. számában 11. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 2:44. § (1) bekezdés, 2:45. § (2) bekezdés; Alaptörvény IX. Cikk (1)-(2) bekezdés.
