Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, Bereczki Ildikó által írt Gyermeki jogok a szülői felelősségről szóló nemzetközi magánjogi szabályozás perspektívájából című kiadvány gyermekjogi, nemzetközi, valamint európai uniós jogi szempontból is egyaránt rendkívül időszerű. A gyermeki jogok kibontakozását mutatja be és a szülői felelősségről szóló nemzetközi családjogi szabályozásba, illetve ezen keresztül a joggyakorlatba való beintegrálódását járja körül tudományos igénnyel, ugyanakkor gyakorlati megközelítésben – a hazai jogirodalomban hiánypótló jelleggel – átfogó képet nyújtva e komplex témakörről. Az alábbiakban a kiadványnak „A Lisszaboni Szerződés és az Alapjogi Charta” cím alatti magyarázatát olvashatják.
A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés új időszámítást jelez a gyermekek jogai területén. A Lisszaboni Szerződés az Unió általános célkitűzésévé és alapértékévé teszi a gyermeki jogok védelmét, amit az uniós politikák egésze tekintetében érvényre kell juttatni, belső és nemzetközi relációban egyaránt.[1] Ezáltal explicit és számonkérhető kötelezettséget keletkeztet a gyermekjogok tekintetében. Ezen túlmenően az alapvető emberi jogok és szabadságjogok úgyszintén alapelvként jelennek meg,[2] és az állampolgárságra,[3] illetve a diszkiminációmentességre[4] vonatkozó további rendelkezések szintén támogatólag hatnak.
A Lisszaboni Szerződéshez kötődő másik előremutató elem az Alapjogi Charta jogi kötelező erővel való felruházása.[5] A Lisszaboni Szerződés a 2009. december 7-én kihirdetett Alapjogi Chartát beemelte az uniós joganyagba, miáltal a Szerződésekkel azonos rangot kapott. […]
A Lisszaboni Szerződés hozadéka, hogy megalapozza a gyermekek jogainak, legfőbb érdekeinek tiszteletben tartására irányuló kötelezettséget, erre azonban anélkül került sor, hogy általános jellegű jogalkotási hatáskört hozott volna létre e vonatkozásban. Bár a gyermekjogokkal kapcsolatos uniós hatáskör továbbra is korlátozott terjedelmű,[6] egyértelmű fordulópontot jelent, kihatva az uniós jogalkotásra, az uniós politikákra és intézkedésekre.[7] […]
A tagállamok Alapjogi Chartából eredő kötelezettségeinek teljesítését az Európai Bizottság ellenőrzi, ami akár kötelezettségszegési eljárást is vonhat maga után.[8]
Ami az Alapjogi Chartát illeti, a gyermekjogok első részletes, alkotmányos rangú uniós jogi katalógusaként[9] konkrét rendelkezéseket szentel a gyermekek jogainak. Az uniós intézmények és a tagállamok tekintetében egyaránt kötelezettséget hoz létre az abban foglaltak betartására és érvényesítésére. Az Alapjogi Charta preambuluma megerősíti a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból és nemzetközi kötelezettségeiből eredő jogokat, és szimbolikus jellegű az EJEE által garantált emberi jogokra és alapvető szabadságokra való utalás is.[10] Az EJEE-vel való összefüggéseket illetően kiemelendő, hogy az Alapjogi Charta egyértelműen kimondja: az Alapjogi Chartában és az EJEE-ben egyaránt benne foglalt jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azzal, hogy az uniós jog kiterjedtebb védelmet is nyújthat.[11] Ez elvezet ahhoz az értelmezéshez, miszerint az Alapjogi Charta által nyújtott védelem az EJEE által garantálthoz képest nem lehet alacsonyabb szintű – „az uniós jog, illetve az EUB autonómiájának érintése nélkül”.[12]
A tárgykört illetően elsősorban az Alapjogi Charta 24. cikke emelendő ki, amely a következőkben konkretizálja a gyermekek alapvető jogait: „(1) A gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A gyermekek véleményüket szabadon kifejezhetik. Az őket érintő ügyekben véleményüket életkoruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe kell venni. (2) A hatóságok és a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységében a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie. (3) Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve, ha ez az érdekeivel ellentétes.” Emellett az Alapjogi Charta szól az oktatáshoz való jogról,[13] valamint a gyermekek munkáltatás útján való kizsákmányolás elleni védelméről is;[14] ezenkívül számos egyéb szabálya is érinti a gyermekeket.
A gyermekek védelméhez és a róluk való gondoskodáshoz való jog deklarálása mellett az Alapjogi Charta tehát – a Gyermekjogi Egyezményhez hasonlóan – külön rendelkezik a gyermekek szabad véleménynyilvánítási jogáról, véleményük életkoruk és érettségi szintjüknek megfelelő figyelembevételéről, továbbá a szülőkkel való rendszeres kapcsolattartás jogáról, és rögzíti a gyermekek legfőbb érdekeinek elsődlegességét. Az Alapjogi Charta egyébiránt nagyvonalakban átveszi az EJEE-ben felsorolt emberi jogokat is.
A gyermek legfőbb érdekeiről szóló generálklauzula folyományaként az uniós jogi aktusok meghozatala, értelmezése és végrehajtása során egyaránt a gyermek jólétét kell perdöntő tényezőnek tekinteni. Mindezek tükrében az Alapjogi Charta kétségtelenül határkőnek tekinthető a gyermeki jogok uniós szintű védelme területén annyiban, hogy megteremti a védelem jogszabályi alapját és annak uniós szintű kontrollját. […]
Az Alapjogi Charta megszületését megelőzően az EUB az alapjogok védelmét célzó főbb elveket – primér jogforrások hiányában – a tagállamok közös alkotmányos hagyományaira, illetve a nemzetközi egyezményekre építette,[15] míg az Alapjogi Charta immár önálló uniós jogalapként hivatkozható. Az EUB ez idáig viszonylag kevés ügyben ítélkezett kifejezetten gyermekjogokkal kapcsolatban; ezek többnyire az uniós polgárok szabad áramlásával voltak összefüggésben. [16]
Nemzetközi magánjogi kontextusban a gyermekek jogellenes külföldre való elvitele iránti ügyek számos alkalmat adtak a gyermekjogok terén való gondolkodásra. A J. McB kontra L. E. ügyben[17] például az EUB már kifejezetten hivatkozik a gyermek legfőbb érdekeire, mint a Gyermekjogi Egyezmény által inspirált és az Alapjogi Chartába is belefoglalt alapjogra, kimondva, hogy a Brüsszel IIa rendelet szabályait a gyermek alapvető jogainak a tükrében kell értelmezni. A Zarraga-ügyben[18] ugyancsak tetten érhető a legfőbb gyermeki érdek, valamint a gyermek meghallgatáshoz való jogának felhívása, bár vitatott eredménnyel. Fontos intézményi fejleményként utalni szükséges a 2008-ban bevezetett sürgősségi eljárásra is, amely főként a gyermekeket érintő eljárásokban kerül alkalmazásra azzal az indokkal, hogy az időmúlás káros befolyással van a gyermek érdekeire, a szülővel való kapcsolat megszakadásával járhat,[19] a jogellenesen elvitt gyermek hazatérését, illetve reintegrációját megnehezítheti,[20] a gyermek további lelki károsodát okozhatja,[21] és a tisztázatlan jogi helyzet a jogbizonytalanság mielőbbi felszámolását igényli.[22]
[…] Ki kell térni arra is, hogy a Lisszaboni Szerződés előirányozta az Unió csatlakozását az EJEE-hez.[23] Az Európai Unióról szóló szerződés (EUMSZ) 216. cikke lehetővé teszi az Unió nemzetközi egyezményekhez való csatlakozását az uniós jog által lefedett területen. Az EJEE 2004-ben történt módosítása folytán[24] mód nyílik az Unió egyezményhez való csatlakozására. […]Tekintve, hogy az Unió gyermekjogok területén fennálló hatásköre az Alapszerződések által körülhatárolt, és minthogy e terület rendkívül szerteágazó, az uniós hatáskör fennállása és terjedelme továbbra is esetről esetre bírálandó el. […]
A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.
[1] EUSZ 2. és 3. cikk.
[2] EUSZ 21. cikk.
[3] EUMSZ 20. cikk.
[4] EUMSZ 19. cikk.
[5] EUSZ 6. cikk (1) bekezdés.
[6] Lásd EUMSZ 81. és 82. cikk (2) bekezdés.
[7] European Parliament, Directorate – General for Internal Policies: EU Framework of Law for Children’s Rights, 2012. 20., letölthető: http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/note/join/2012/462445/IPOL-LIBE_NT(2012)462445_EN.pdf.
[8] EUMSZ 258. cikk.
[9] Kézikönyv a gyermekjogokra vonatkozó európai jogról 21. o.
[10] Alapjogi Charta (5) pbek.
[11] Alapjogi Charta 52. cikk (3) bekezdés.
[12] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-18/16. K ügy, EU:C:2017:680, 50. o.; Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-180/17. Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie ügy, ECLI:EU:C:2018:775, 31. o.
[13] Alapjogi Charta 14. cikk (2) bekezdés.
[14] Alapjogi Charta 32. cikk.
[15] Blutman László: Az Európai Unió joga a gyakorlatban. Budapest, HVG–ORAC, 2013, 518. o.
[16] Kézikönyv a gyermekjogokra vonatkozó európai jogról, 30. o.; Lásd például Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-413/99. Baumbast és R kontra Secretary of State for the Home Department ügy, ECLI:EU:C:2002:493.; Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-148/02. Carlos Garcia Avello kontra Belgian State ügy, ECLI:EU:C:2003:539.; Európai Unió Bírósága – Bíróság: Chen-ügy; C-310/08. London Borough of Harrow kontra Ninco Hassa Ibrahim and Secretary of State for the Home Department ügy, ECLI:EU:C:2010:80.; Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-480/08. Maria Teixeira kontra London Borough of Lambeth and Secretary of State for the Home Department ügy, ECLI:EU:C:2010:83.
[17] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-400/10. (2010) PPU. J. McB kontra L. E. ügy, ECLI:EU:C:2010:582., 60. o.
[18] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-491/10 PPU. Joseba Andoni Aguirre Zarraga kontra Simone Pelz ügy, ECLI:EU:C:2010:828., 63–68. o.
[19] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-400/10 PPU. J. McB kontra L. E. ügy, ECLI:EU:C:2010:582., 28.; Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-497/10. PPU. Barbara Mercredi kontra Richard Chaffe ügy, ECLI:EU:C:2010:829., 39. o.
[20] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-491/10 PPU. Joseba Andoni Aguirre Zarraga kontra Simone Pelz ügy, ECLI:EU:C:2010:828. 40. o.
[21] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-211/10. PPU. Doris Povse kontra Mauro Alpago ügy, ECLI:EU:C:2010:400., 35. o.
[22] Európai Unió Bírósága – Bíróság: C-403/09. PPU. Jasna Detiček kontra Maurizio Sgueglia ügy, ECLI:EU:C:2009:810., 30. o.
[23] Lisszaboni Szerződés 6. cikk (2) bekezdés.
[24] Lásd az EJEE-hez fűzött 14. Jegyzőkönyv, Convention for the Protection of Human Rights (Protocol No. 14), letölthető: https://www.echr.coe.int/Documents/Library_Collection_P14_ETS194E_ENG.pdf.
