Az ítélet kiegészítése
Az ítélet kiegészítésének hivatalból csak akkor van helye, ha a bíróság érdemi döntésében nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a jogszabály értelmében hivatalból kötelező – a Kúria eseti döntése.
A munkakör megszűnés, mint felmondási ok
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A felmondás, mint egyoldalú írásbeli jognyilatkozat közöltnek minősül, ha az irat átadása annak tartalma megismerését biztosító módon történik. A közlés megtörténtét, illetve a közlés hatályosulását nem érinti, ha a felmondásban foglaltakat a címzett nem fogadja el, a jognyilatkozatot nem írja alá, az iratot nem viszi magával
Az alapügy
A Kúria elé került egyik ügyben a felperes 2015. október 26-án létesített munkaviszonyt az alperessel. A felperes munkaviszonyát az alperes a 2017. február 1-jén kelt felmondásával szüntette meg a lezajlott átszervezésre, a munkakör megszüntetésére figyelemmel.
A felperes keresetében a munkaviszony helyreállítása mellett annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, és az alperes elmaradt jövedelem címén kártérítésként 22.723.533 forintot és 2018. július 1-jétől havi 1.401.392 forintot fizessen részére. Másodlagosan elmaradt jövedelem címén kártérítésként 10.745.054 forintot igényelt. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest prémium fizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az Mt. 24. § (1) bekezdésébe ütköző módon, jogellenesen szüntette meg az alperes a felperes jogviszonyát és kötelezze az alperest elmaradt jövedelem megfizetésére. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A jelen perben is irányadó tényállás szerint 2017. február 3-án a munkáltató a felperes részére felajánlotta a közös megegyezés lehetőségét azzal, hogy megegyezés hiányában felmondással fog élni. Mindkét megszüntetési módról szóló okiratot az alperes írásba foglalta, és azokat – a felperes által sem vitatottan – a részére átadta. A felperes az iratok átolvasása után döntött úgy, hogy a közös megegyezés számára elfogadhatatlan. Ekkor már tisztában volt a munkáltató jogviszony megszüntetésre irányuló egyértelmű akaratával, és tudta, hogy a jogviszony felmondással fog megszűnni az írásba foglalt és általa megismert indokok alapján.
A felmondásra irányuló egyoldalú jognyilatkozat a közléssel hatályosul (Mt. 15. § (4) bekezdés). Az Mt. 24. § (1) bekezdése értelmében pedig a közlés azzal következik be, hogy az írásba foglalt jognyilatkozatot a címzettnek (vagy más átvételre jogosult személynek) átadják, vagy az elektronikus dokumentum részükre hozzáférhetővé válik. Az átadás megtörténtét, illetve a közlés hatályosulását nem érinti, hogy az egyoldalú jognyilatkozatot, illetve annak tartalmát a címzett nem fogadja el, a jognyilatkozatot nem írja alá, és emiatt hiúsul meg annak fizikai elvitele.
A felmondás a közléssel – vagyis amikor a felperes az átadott irat tartalmát elolvasással megismerte – hatályosult (közöltté vált). Ez következik a Ptk. 6:5. § (1) bekezdéséből (Mfv.I.10.323/2017/8. [48]).
Így nincs jelentősége jelen per eldöntése szempontjából, hogy a felmondó irat elvitele is megtörtént-e. A felperes azzal, hogy a felmondást nem írta alá, az alperes pedig azzal, hogy ennek hiányában azt elvitelre nem adta át, együttműködési kötelezettségét sértette meg (Mt. 6. §), ez azonban a felmondás közlésének megtörténtét nem érinti. A munkáltató az írásba foglalt felmondását a felperesnek elolvasásra átadta, ezzel és a felperes választása folytán (mivel a közös megegyezést nem fogadta el) ez a jognyilatkozat hatályosult.
Erre tekintettel alaptalanul hivatkozik a felperes arra, hogy a munkáltatói felmondás közlése nem felelt meg az egyoldalú, írásbeli jognyilatkozat közlésére irányadó Mt. 24. §. (1) bekezdés rendelkezéseinek. Nincs jelentősége a felperes felülvizsgálati érvelésének, miszerint a munkavállalónak nem volt kötelezettsége gondolkodási idő nélkül határozni a jogviszony megszüntetés módját illetően. Az alperes a jogviszony megszüntetés körében döntött, a munkavállalónak csak felajánlotta a közös megegyezés lehetőségét is. Azzal, hogy erre vonatkozóan nem biztosított további határidőt, nem követett el jogszabálysértést. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet indokolásbeli módosítással hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
A második ügy
Ami a tényállást illeti, a felperes 2012. március 13-tól állt az alperes alkalmazásában, munkaviszonyát az alperes 2015. április 1-jén kelt felmondásával szüntette meg. Ennek indokolása szerint „a vállalatvezetés hatékonyságnövelés és költségmegtakarítás céljából átvizsgálta a vállalat egészét, ennek eredményeképpen a vállalat költség- és gazdasági racionalizálást hajt végre. Az intézkedések következtében a munkaköre megszűnik”.
A felperes 2015. január 19-én üzemi balesetet szenvedett, betegállománya alatt 2015 februárjában az alperes mást is felvett a munkakörébe. A felperes keresetében a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként kártérítést, és túlmunka megfizetését kérte. Továbbá 6 hónap korkedvezményt biztosító járulék befizetésére, a 2014. évi 13. havi bérének megtérítésére, 5 nap pótszabadsága megtérítésére, valamint sérelemdíjra is igényt tartott. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér jogcímén kártérítést, 13. havi elmaradt munkabért, továbbá váltsa meg pótszabadságát. Megállapította, hogy a felperes 2012. július 1-től 2012. december 31-éig korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott az alperesnél.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. A felmentés jogellenességének jogkövetkezményei körében a keresetet elutasította. Az utólagos járulékfizetésre kötelezés iránti kereset tárgyában a pert megszüntette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a 13. havi munkabérre, a korkedvezményes munkakörrel kapcsolatos rendelkezésre, valamint az alperesnek a 2012. évre járó pótszabadság megváltására történő kötelezést tartalmazó rendelkezések kivételével a hatályon kívül helyezését kérte vagylagos kérelmekként előterjesztett felülvizsgálati igénye alapján.
A Kúria döntése
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként kizárólag a Pp. 206. §-át, 221. §-át, valamint az Alaptörvény rendelkezéseit jelölte meg, konkrét anyagi jogszabálysértésre nem hivatkozott. Kizárólag a rendeltetésellenes joggyakorlás körében utalt a bizonyítékok kirívóan téves, illetve hiányos értékelésére, amelyek alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelemmel érdemben foglalkozhatott.
A következetes ítélkezési gyakorlat értelmében a Pp. 206. § (1) bekezdésére való hivatkozás kizárólag abban az esetben eredményezheti a felülvizsgálati kérelem alaposságát, amennyiben a jogerős ítéletben megállapítható tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség (BH2012. 173.).
A másodfokú bíróságnak a rendeltetésellenes joggyakorlás körében kifejtett előadása a Pp. 206. §-ban foglaltakba ütköző volt. Peradat, hogy a felperes és az utasítási jogkörrel rendelkező közvetlen felettese között a viszony elmérgesedett, közöttük több alkalommal került sor szóváltásra. A felperes 2014. évben egyedül nem részesült bérrendezésben, aminek konkrét oka a perben nem nyert igazolást, hátterében a felperes nem cáfolt állítása szerint a közvetlen felettese állt. A közvetlen felettese a tágabb értelemben vett munkáltatói jogkörgyakorló volt (utasításadási jog), ennek ellenére a törvényszék nem vizsgálta és értékelte, hogy a felperes által állított és véleménye szerint hátrányos megkülönböztetést eredményező intézkedés indítványozása tőle származott-e és ha igen, az milyen módon történt. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta egyebek mellett a tanú azon nyilatkozatát, hogy a közvetlen felettes részéről elhangzott, miszerint a felperes „ha nem csinálja a rá kiosztott feladatokat vagy nem fogja be a száját, akkor a jogviszonya megszüntetésre kerül”.
A megismételt eljárásban fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell és ennek konkrét indokát is adni, hogy a felperes által az elsőfokú bíróság szerint bizonyított azon körülmények, amelyek a rendeltetésellenes joggyakorlást igazolták, megvalósultak-e. Értékelni kell, hogy a közvetlen felettessel – aki utasítási és ellenőrzési joggal rendelkezett – való kapcsolata megromlása hozzájárult-e a felperes jogviszonyának megszüntetéséhez, a munkáltatói jogkör gyakorlója értesült-e a jogviszony megszűnésekor felperes és felettese viszonyáról, ez közrehatott-e intézkedésében, illetve hogy a létszámcsökkentéssel indokolt felmondás rendeltetésszerű volt-e.
A fentiek értékelését követően juthat a másodfokú bíróság érdemben helyes következtetésre. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét (13. havi bér, 5 nap pótszabadság) nem érintette, a rendeltetésellenes joggyakorlás körében előterjesztett keresetet elutasító döntést hatályon kívül helyezte, e körben a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította, egyebekben (a sérelemdíj, túlmunka, kártérítés iránti igényt elutasító döntést) a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.