Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Wolters Kluwer gondozásában harmadik kiadásban, ugyanakkor nagykommentárként jelentek meg az év elején a polgári törvénykönyv magyarázatai. Szerkesztői – csakúgy, mint a 2014-es első és a 2018-as második kiadásban – Vékás Lajos és Gárdos Péter. Szerzői is ugyanazok a neves jogászok: egyetemi tanárok, bírák és ügyvédek, akik már magának a kódexnek a megalkotásában is jelentős feladatot vállaltak. Az új kiadás teljes körűen feldolgozza a felsőbírósági gyakorlatot is, amely több területen csak az elmúlt néhány évben bontakozott ki. Cikksorozatunk első részében a nagykommentár bevezetőjének egy rövid részletét olvashatják el.
Noha az Európai Unió jogegységesítési törekvései az elmúlt két évtizedben a magánjog területét is elérték, és a nemzeti jogalkotásokat ma már számottevően befolyásolják, úgy tűnik, hogy a magánjogot átfogó jelleggel ma még az unión belül is csak tagállami szinten lehet kodifikálni. Ezt a megállapítást igazolja, hogy Hollandián (1992) kívül Európa több országában, így Litvániában (2001), Romániában (2011) és Csehországban (2014) új polgári törvénykönyvet léptettek hatályba, vagy (mint Lengyelországban és Szlovákiában) ezzel a céllal intenzív kodifikációs tevékenységet folytatnak. Érthető ez annak ellenére, hogy a jogegységesítést csak kis részterületeken szolgáló uniós irányelvek és rendeletek mellett az Európai Unió égisze alatt – jogtudósok közreműködésével – átfogóbb kodifikációs munkálatok is folynak. Ezek legutóbbi eredménye a 2011 októberében közzétett és vitára bocsátott rendelettervezet a közös európai adásvételi jogról (Common European Sales Law, a továbbiakban: CESL).
A Ptk. kódex jellegű törvénymű, és annak előnyeit minél szélesebb körben érvényesüléshez akarja juttatni. Természetesen ez a módszer sem lehet öncélú. A Ptk. ezért számol azzal, hogy a legsikerültebb kodifikáció mellett is maradnak magánjogi szabályok a törvénykönyvön kívül. Ezeknek a normáknak a kódex szubszidiárius jellegű háttér-joganyagát kell, hogy képezze. A külön magánjogi törvények tartalmi összhangját és terminológiai egységét magával a törvénykönyvvel természetesen a legnagyobb mértékben biztosítani kell. Ezért a kódexben alkalmazott fogalmaknak a külön törvényekben is azonos tartalommal kell érvényesülniük.
A Ptk. abból indult ki, hogy a törvénykönyv tartalmi határait elvben addig helyes tágítani, amíg a kodifikáció pozitív hatásai: az egységbe foglalt normák módszerbeli homogenitása, a terminológiai egység, a tömörítés és rövidítés lehetősége stb. megkönnyítik a jogalkalmazást. A szabályok egyazon törvénykönyvbe foglalása csak addig kívánatos és célszerű tehát, amíg az összefoglalandó normák módszerbeli egysége fennáll, és amíg a rendszerbe illesztés a kodifikáció előnyeit: a rendszertani racionalitást, az ökonomikus és ellentmondásmentes törvényszerkesztést, a terminológia biztonságát, a világos és áttekinthető megoldásokat hozza magával.
Mindezeket figyelembe véve a Ptk. a családjog anyagát beépítette a törvénykönyvbe. Az integrálás során ugyanakkor gondoskodott a törvényhozó a családjogi viszonyok sajátosságainak megfelelő kifejezésre juttatásáról. Ennek jele az, hogy a Családjogi Könyv (Ptk. Negyedik Könyv) sajátos, csak e viszonyokra vonatkozó alapelveket fogalmaz meg.
A Ptk. a gazdasági (kereskedelmi) társasági anyagi jogi szabályok integrálása mellett döntött, és azokat az egyes jogi személyekre vonatkozó rendelkezések között, önálló könyvben helyezte el. Ez a megoldás logikusan következik abból a koncepciós kiindulópontból, hogy azokra a jogi személyekre, amelyeknek belső és külső kapcsolatai polgári jogi jogviszonyok keretében bonyolódnak, a törvénykönyv adjon teljes körű szabályozást, mivel a szabályozási tárgy és a szabályozás módszere illeszkedik a kódex jellegéhez. A gazdasági társaságokról szóló szabályoknak az új kódexbe építése több előnnyel jár: bővíthető a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok köre, és így normák ismétlése válik elkerülhetővé. Ezen kívül a Ptk. normáinak háttér-jogszabályi jellege (amit korábban a Gt.-ben külön ki kellett mondani) magától értetődővé válik. Ezek miatt és hasonló kodifikációs előnyök miatt döntött annak idején a svájci, majd az olasz törvényhozó, legutóbb pedig a holland jogalkotó is a társasági jognak a magánjogi kódexben történő elhelyezéséről. Az integráció előnyeihez képest kisebb súllyal esnek latba a szokásosan megfogalmazott ellenérvek: a magánjogi és a közjogi normák vegyülése a gazdasági társaságok szabályozásánál, a Gt. egysége, megszokottsága stb. Ugyancsak a jogi személyekről szóló könyvben ad keretszabályokat a Ptk. a szövetkezetre is, megalapozva ezzel az ágazati szabályozást a főbb (termelő, szolgáltató, hitelintézeti stb. tevékenységet folytató) szövetkezeti típusokra.
Az iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények anyagát a Ptk. – az 1959-es Ptk.-hoz hasonlóan – nem integrálta, noha a szellemi tulajdon jogviszonyaiban keletkező alanyi jogok (és megsértésük szankcióinak többsége) egyértelműen magánjogi jellegűek. A külön törvények jogágazati szempontból vegyes normákat foglalnak magukban, de azokat – jellegük különbözősége ellenére – nem volna szerencsés szétbontani. A Ptk. súlyt helyez ugyanakkor arra, hogy a szellemi alkotások és egyéb szellemi javak védelmének magánjogi természetét a kódex is kifejezze, és ezért megfogalmazza saját szabályainak a külön törvényekhez kapcsolódó háttérnorma-jellegét.
A Ptk. az egyedi munkaszerződések jogi rendezését a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (a továbbiakban: Mt.) hagyta, annak ellenére, hogy a munkaviszonyok speciális rendezésének a Ptk., és azon belül is elsősorban a szerződések általános szabályai képezik a jogi hátterét. A munkaszerződés jogi szabályozásának azonban ma már annyi különleges vonása van, hogy nehéz volna ezt a normarendszert egy polgári törvénykönyvbe integrálni. A munkavállaló fogalmilag „gyengébb fél” jellege például megkülönböztető sajátosságként jelentkezik a szabályozásnál, és – emiatt – az európai közösségi jogi aktusok alakító hatása is sokkal intenzívebb, mint a magánjog egyéb területein. Azokra a munkavégzésre irányuló szerződésekre pedig, amelyek nem esnek a munka törvénykönyvének hatálya alá – a konkrét szolgáltatás jellegétől függően –, a Ptk. megbízási vagy vállalkozási szerződési szabályait lehet megfelelően alkalmazni.
A Ptk. átfogja mind az üzleti világ, vagyis a vagyoni forgalom professzionális szereplőinek magánjogi kapcsolatait, mind a magánszemélyek hasonló viszonyait. Ez mindenekelőtt a szerződési jog szabályozásánál látható. A monista elv elfogadásával a Ptk. úgy alkotta meg a szerződések általános szabályait, hogy azok valamennyi jogalany kapcsolatát képesek legyenek rendezni. Az egyes szerződéstípusok szabályozásánál pedig a törvény mind az üzleti forgalomban, mind a magánszemélyek kapcsolataiban szerepet játszó szerződéstípusokkal szemben a professzionális üzleti élet követelményszintjét támasztja. Kivételes szabályokat a Ptk. csak arra az esetre fogalmaz meg, ha a szerződés fogyasztói szerződésnek minősül, vagyis fogyasztó és vállalkozás között jön létre. A fogyasztó javára külön jogokat megállapító rendelkezéseket tartalmaz a törvény mind a szerződések általános szabályai között (a tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatban, az általános szerződési feltételekre vonatkozó normáknál, a kellékszavatosságnál, az elállási jognál stb.), mind bizonyos szerződéstípusok (zálogszerződés, garancia, kezesség stb.) körében. S végül alacsonyabb helytállási mércét állít fel a kódex ingyenes szerződések esetében.
A Ptk. kereskedelmi jogi alapállását jelzik az új szerződéstípusok. A Ptk. azokra a szerződésekre kíván diszpozitív szabályokat kínálni, amelyek a gyakorlatban kellő mértékben kikristályosodtak, és amelyek nem egyszerűen már meglévő szerződések elemeit vegyítő szerződéstípus-kombinációk, hanem más szerződésektől jól elkülöníthető tartalommal bírnak. Ebben a megközelítésben szabályozza a Ptk. a finanszírozási típusú szerződések között a faktoringot és a pénzügyi lízinget, továbbá azokat a szerződéseket, amelyek a gyártóktól és a szolgáltatások nyújtóitól a végső felhasználókhoz közvetítik az árukat és szolgáltatásokat: a közvetítői szerződést, a forgalmazási szerződést és jogbérleti szerződés elnevezés alatt a franchise-t. Fontos tartalmi többlet a bizalmi vagyonkezelési szerződés is. A választott kodifikációs felfogással áll összhangban a hitel- és számlaszerződések szabályainak átfogó felülvizsgálata és az itt szabályozott szerződéstípusok számának bővítése.
A polgári törvénykönyv – noha nem sarkalatos törvény – nem egy a törvények közül. Kiemelkedő jelentőségét az általa közvetlenül szabályozott életviszonyok fontossága, szerteágazó volta önmagában is mutatja. A kódex hatása ugyanakkor jóval túlmutat a közvetlenül szabályozási körébe vont viszonyokon, kisugárzik valamennyi polgári jogi normával rendezett vagy rendezhető kapcsolatra, éspedig függetlenül attól, hogy az adott norma kifejezetten háttér-jogszabályaként jelöli-e meg a törvénykönyvet vagy sem.
