A semmisség vizsgálata kölcsön megfizetése iránti perben

Szerző: Mátyás Ferenc
Dátum: 2018. augusztus 31.
Címkék: , , , , , , ,
Rovat: ,
Ami a tényállást illeti, a baráti viszonyban lévő felek közös vállalkozásba kívántak kezdeni. A tevékenységhez kiszemelt ingatlan tulajdonjogát a nem magyar állampolgárságú felperes nem szerezhette meg, így az ingatlant az alperes vásárolta meg 30 000 000 forint vételáron, amelyet a felperes biztosított a részére. Az ezt biztosító kölcsönszerződés szerint az összeget a felperes határozatlan idejű, kamatmentes kölcsönként biztosította az alperesnek, amelyet a megvásárolt ingatlanra bejegyzett jelzálogjoggal biztosítottak. Az alperes a felszólítástól számított 90 napon belül volt köteles a kölcsön visszafizetésére.…

Ami a tényállást illeti, a baráti viszonyban lévő felek közös vállalkozásba kívántak kezdeni. A tevékenységhez kiszemelt ingatlan tulajdonjogát a nem magyar állampolgárságú felperes nem szerezhette meg, így az ingatlant az alperes vásárolta meg 30 000 000 forint vételáron, amelyet a felperes biztosított a részére. Az ezt biztosító kölcsönszerződés szerint az összeget a felperes határozatlan idejű, kamatmentes kölcsönként biztosította az alperesnek, amelyet a megvásárolt ingatlanra bejegyzett jelzálogjoggal biztosítottak. Az alperes a felszólítástól számított 90 napon belül volt köteles a kölcsön visszafizetésére. A felek viszonya megromlott, a vállalkozás is meghiúsult, ennek ellenére újabb megállapodást kötöttek, amelyben túl azon, hogy megerősítették az eddigieket, a szerződést kiegészítették azzal, hogy az ingatlant az alperes csak a felperes előzetes hozzájárulásával idegenítheti el, a felperest illeti meg a föld után a haszonbérleti díj, de ő köteles a helyi adó megfizetésére. Megállapodtak abban is, hogy eladáskor a 30 000 000 forint feletti többletárbevétel 50%-a az alperest illetheti meg. Az ingatlant az alperes használta és szedte hasznait. A felperes 2013. novemberében mondta fel a kölcsönszerződést és felhívta az alperest a kölcsön visszafizetésére, aki ennek nem tett eleget.

A felperes keresetében 30 000 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, aki azzal védekezett, hogy a kölcsönszerződés színlelt volt, az ingatlan tulajdonjogát a felperes akarta megszerezni, az alperes csak “strómanként” a felperes szándéka szerint és a megbízása alapján járt el az ügyben.

Az első- és másodfokú eljárás

Az elsőfokú bíróság a kereseti összeg megfizetésére kötelezte az alperest. A színleltségre alapított érvénytelenségi kifogással kapcsolatban kiemelte, hogy színleltség akkor állapítható meg, ha a színlelés az ügyleti akaratot érinti és valamennyi szerződő fél részéről fennállt. Figyelembe véve, hogy a felek a kölcsönszerződést megerősítették és kiegészítették, a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek nem színlelték a szerződéskötési szándékot. Különösen annak fényében találta ezt fontosnak, hogy annak megkötésekor a felek viszonya már megromlott és a tervezett beruházás is meghiúsult. Megállapította továbbá, hogy az ingatlan megvásárlásához szükséges vételárat a felperes bocsátotta az alperes rendelkezésére, mivel annak tulajdonjogát külföldiként nem szerezhette meg és az alperes valóban a felperes megbízása alapján járt el az ügyben, mindez azonban nem jelentette azt, hogy a felek ne állapodhattak volna meg egymás között a vételárként átadott összeg sorsáról. Az alperes az okiratban vállalta a pénzösszeg visszafizetését és az éppen arra az esetre jött létre, ha a felperes nem szerezheti meg az ingatlan tulajdoni hányadát, illetve ha az ingatlanon a beruházás nem valósulhat meg.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Kiemelte, hogy a föld használója az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint az alperes volt, aki azt ténylegesen is maga hasznosította bérbeadás útján. Az alperes hivatkozásával szemben tehát az ingatlan feletti rendelkezési jog nem illette meg a felperest, azzal az alperes sajátjaként rendelkezett. Nem jött létre a felek között olyan megállapodás, amelynek a leplezése indokolt lett volna a perbeli kölcsönszerződéssel. A kölcsönszerződés valóban azt a célt szolgálta, hogy az ingatlan tulajdonjogát egy későbbi vállalkozás céljára megszerezzék, de ennek megfelelően tükrözte a felek akaratát, így az nem semmis. A felek megállapodása arra irányult, hogy az alperes a földterületet a felperes által erre a célra kölcsönadott pénzből maga vásárolja meg. Mindezt később szerződésben meg is erősítették, ami egyébként tartozáselismerő nyilatkozatot is magában foglalt. Az alperesnek tehát ezen okirattal szemben kellett volna bizonyítania azt, hogy a tartozása nem áll fenn, bírói úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen, erre azonban nem került sor. A felperes a szerződés alapján egyoldalú nyilatkozatával lejárttá tehette a pénzkövetelést, így helytállóan került sor az alperes marasztalására. Hangsúlyozta továbbá, hogy az alperes csak a fellebbezésében hivatkozott az ingatlanra a perben nem álló eladóval kötött csere és adásvételi szerződések érvénytelenségére, ami azonban már nem volt ebben az eljárásban értékelhető. A hivatkozást megalapozó tények, bizonyítékok hiányában a szerződések semmisségét a bíróság hivatalból sem észlelhette.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes felülvizsgálati kérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatására és a kereset elutasítására irányult.

A Kúria megállapításai

A Kúria nem találta megalapozottnak a felülvizsgálati kérelmet. A másodfokhoz hasonlóan kiemelte, hogy az elsőfokú eljárás során az alperes nem hivatkozott arra, hogy az ingatlanra az általa az eladóval megkötött csere és adásvételi szerződések érvénytelenek lennének. Nem sértettek így jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor erre való hivatkozás hiányában az alperes előadását nem értékelték úgy, mintha erre is hivatkozott volna. A semmisség megállapíthatósága érdekében a bíróság hivatalból bizonyítást sem folytathat le, így a bíróság hivatalból csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján, tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget észlelheti.

Meglátása szerint az eljárt bíróságok helyesen vonták le azt a következtetést, hogy a felek szándéka arra irányult, hogy a felperes egy határozatlan idejű, kamatmentes kölcsönként biztosítsa az alperes részére az ingatlan megvásárlásához szükséges vételárat. Mindennek az oka valóban az volt, hogy a felperes nem vásárolhatott Magyarországon ilyen jellegű ingatlant, de éppen ezért állapodtak meg abban, hogy az alperes fogja megvásárolni a közös vállalkozás színteréül kinézett ingatlant, míg a felperes kölcsönt nyújt neki. Az adásvételi szerződés az alperes és az eladó között jött létre és ennek alapján az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel az ingatlan az alperes szerezte meg. Ingatlan­adásvételi szerződés esetében az ingatlan vevőjének a személye nem színlelhető, hiszen annak érvényességéhez írásbeli adásvételi szerződés létrejötte, a tulajdonjog átszállásához pedig a tulajdonos ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése szükséges. Az ingatlan tulajdonjogát az alperes szerezte meg, az pedig, hogy a feleket egyébként milyen szándék vezette arra, hogy éppen az adott személy legyen a tulajdonszerző, magának az adásvételi szerződésnek az érvényessége szempontjából közömbös. Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a szerződés nem volt színlelt, jogszabály megkerülésére irányuló, vagy jogszabályba ütköző, azt pedig az alperes nem tudta igazolni, hogy az ügyletkötés során csak a felperes megbízottjaként, vagy ún. “strómanként” járt volna el.

Ráadásul a felperes az ún. “zsebszerződéses” esetekkel szemben nem lépett az ingatlan birtokába, azzal nem rendelkezett, azt nem hasznosította és nem is kívánta sosem hasznosítani, a szerződések ilyen célt nem szolgáltak. Erre már csak az utóbb megkötött megállapodás adott volna lehetőséget neki, de az is csak azért, mert a tervezett vállalkozás meghiúsult, az ingatlant a felek nem tudták eladni, a tulajdonjogot a felperes továbbra sem szerezhette meg és az alperes pedig nem fizette vissza a vételárra kapott pénzt. A szerződéssel csak biztosítékot kívántak adni a felperesnek a kamatmentes kölcsöne fedezetére. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. VI. 20.711/2017.) a Kúriai Döntések 2018/8. számában 229. szám alatt jelent meg.

Kapcsolódó cikkek:


Az ügyvédek véleménynyilvánítási joga
2018. augusztus 17.

Az ügyvédek véleménynyilvánítási joga

Az ügyvéddel szembeni elvárás hivatásának gyakorlásakor, hogy más hatóságok tagjainak adja meg a kellő megbecsülést és tiszteletet, amelyet saját hivatásával szemben is elvár. Az ügyvédi tevékenység ellátása során ezért az ügyvédnek a véleménynyilvánítási joga korlátozott, e korlátozás a szakma sajátosságaiból eredően az erkölcsök, mások jó hírneve vagy jogai védelmének fenntartása érdekében szükséges és indokolt.