A sérelemdíj összegének meghatározása
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A sérelemdíj egyik funkciója az okozott hátrány kompenzációjaként a jogsértő és a személyiségi jogában sértett személy relációjában kifejezett anyagi kárpótlás, másrészről a magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. Ez utóbbi funkció esetében a sérelemdíj fizetésre kötelezett vagyoni viszonyai a sérelemdíj összegének mérlegeléssel történő meghatározása körében figyelembe vehetők – a Kúria eseti döntése. Ami a tényállást illeti, a peres felek házastársak voltak, a válást követően négy közös gyermeküket az alperesénél helyezte el a bíróság a felperes kapcsolattartásra való feljogosítása…
A sérelemdíj egyik funkciója az okozott hátrány kompenzációjaként a jogsértő és a személyiségi jogában sértett személy relációjában kifejezett anyagi kárpótlás, másrészről a magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. Ez utóbbi funkció esetében a sérelemdíj fizetésre kötelezett vagyoni viszonyai a sérelemdíj összegének mérlegeléssel történő meghatározása körében figyelembe vehetők – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a peres felek házastársak voltak, a válást követően négy közös gyermeküket az alperesénél helyezte el a bíróság a felperes kapcsolattartásra való feljogosítása mellett. A felek közötti megromlott viszony a válást követően sem változott. Az egyik gyermek 15 évesen elhunyt, temetéséről a felperes csak azt követően szerzett tudomást.
A felperes kegyeleti jogának megsértésére hivatkozva kérte az alperest 1 400 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezni.
Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperest 700 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte. A Ptk. 2:50. § (1) bekezdése szerint meghalt ember emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó vagy az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Az ítélet indokolása szerint e rendelkezés alapján érvényesíthető kegyeleti jog körébe tartozik a hozzátartozó értesítése a halál bekövetkezéséről, a temetés helyéről és időpontjáról. Az alperes, mint a gyermeket nevelő, gondozó, és a halál tényéről közvetlenül tudomást szerző szülő kötelessége volt az elhunyt gyermek édesapja, a felperes részére az értesítés küldése. Ennek elmulasztásával az alperes a felperes kegyeleti jogát sértette meg. A bíróság a sérelemdíj megfizetése iránti keresetet alaposnak tartva megállapította, hogy az alperes az értesítési kötelezettsége körében nem az adott helyzetben elvárható módon járt el, ezért a felelősség alól kimenteni magát nem tudta. A sérelemdíj mértékének meghatározásakor a bíróság mérlegelve a körülményeket, a jogsértés súlya körében értékelte, hogy a felperes egyik legközelebbi hozzátartozójának, a gyermekének a temetésén nem vehetett részt. A jogsértés felperesre gyakorolt hatása tekintetében vette figyelembe azt, hogy a felperes a gyermekével 14 éve ténylegesen nem tartott kapcsolatot. Az értékelés körébe vonta a bíróság azt is, hogy a felperes kegyeleti jogai csak részben sérültek, azt a továbbiakban is gyakorolhatja. A sérelemdíj összegének meghatározása során a büntetési funkció körében értékelhetőnek tartotta a jogsértő vagyoni viszonyainak figyelembevételét.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az alperes az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A Kúria megállapításai
A Kúria szerint a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a közös gyermek elhalálozásáról az értesítést elmulasztó alperes megsértette a felperes kegyeleti jogát. A sérelemdíj fizetési kötelezettség körében a felróhatóság alól a kimentésre önmagában nem alkalmas a gyermek hirtelen elvesztésével elszenvedett lelki megrázkódtatás. A sérelemdíj összege mindig az eset összes körülményének vizsgálatával (különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására), a jogsértéssel közvetlenül okozott hátrány mibenlétének figyelembevételével határozható meg. A felperes az értesítés elmulasztása miatt, az elhunyt gyermekének a temetési szertartásán nem vehetett részt, amely a köztudomás szerint is elfogadhatóan, nehezíti a halál tényének realizálását és az ún. „gyászmunkát”. A közeli hozzátartozó halálának feldolgozása, a gyász egyénenként változó időtartamú, akár évekig is elhúzódó folyamat lehet, amelynek csupán egy, kétségtelenül jelentős mozzanata a temetési szertartás. Ezért a Kúria is úgy ítélte meg, hogy a felperes kegyeleti jogai csak részben sérültek, a felperes kegyeleti jogait a továbbiakban gyakorolhatja.
A sérelemdíjnak, mint szankciónak azonban, a másodfokú bíróság megállapításával szemben, nem szerepe a jogsértő cselekmény társadalmi elítélésének kifejezésre juttatása. A sérelemdíj egyik funkciója az okozott hátrány kompenzációjaként a jogsértő és a személyiségi jogában sértett személy viszonyában kifejezett anyagi kárpótlás, másrészről a magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében.
A Kúria az adott esetben a másodfokú bíróság megítélésétől eltérően, a sérelemdíj büntető funkciója körében az alperes anyagi körülményeit figyelembe vehetőnek tartotta és jelentős hangsúlyt fektetett arra, hogy a jogerős ítéletben az alperes terhére megállapított magas összegű sérelemdíj megfizetése lényegében a felperes által fizetendő tartásdíj időszakos (több hónapon át tartó) elvonásának felel meg. Mindezek alapján a Kúria az eset körülményeinek mérlegelése alapján úgy ítélte meg, hogy 200 000 forint összegű sérelemdíj alkalmas és elégséges a személyiségi jogsértéssel okozott hátrány kompenzálására.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. IV. 20.464/2018.) a Kúriai Döntések 2019/10. számában 268. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 2:52. §.
