AB: különbség van a vallási közösség kritizálása és a vallás kigúnyolása között


Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek találta és megsemmisítette a Kúria és a Fővárosi Törvényszék katolikus közösség megsértése tárgyában hozott ítéleteit. A döntéshez párhuzamos indokolást csatoltak Czine Ágnes, Pokol Béla, Horváth Attila, Salamon László és Szívós Mária.


1. Az alapügy

Az indítványozók egy 2016-ban megtartott, a teljes lengyel abortusztilalmat támogató lengyel katolikus egyházi állásfoglalás elleni tüntetésen előadott performansz miatt indítottak eljárást. Keresetükben azt kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a személyiségük lényeges vonásának minősülő katolikus vallási közösséghez tartozáson keresztül az alperesek megsértették az emberi méltóságukat és a vallás szabad gyakorlásához való jogukat azzal, hogy – később az interneten közzétett – előadásuk keretében egyikük áldoztatást imitálva egy „abortusztabletta” feliratú zacskóból fehér tablettát helyezett a másik két alperes nyelvére a „Krisztus teste” kijelentés kíséretében.

A Fővárosi Törvényszék a keresetet elutasította. A felperesek fellebbezése nyomán eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperesek emberi méltóságát és vallásszabadsághoz fűződő jogát. Az alperesek felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítéletében a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A Kúria indokolásában arra hivatkozott, hogy a művi terhességmegszakítás engedélyezése körüli társadalmi vitában a véleményét határozottan kinyilvánító egyház, annak tagjai, és az adott vallási közösséghez tartozó hívők is a közszereplőkhöz hasonlóan, szélesebb körben kötelesek a markáns kritikát is tűrni. Az indítványozók álláspontja szerint azonban ez az ítélet sérti az emberi méltósághoz való jogukat, a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlására vonatkozó alkotmányos korlátozást, és a tisztességes eljáráshoz való jogot.

A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság szerint a bírói döntést érdemben befolyásoló és egyben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek minősült az ügyben annak az eldöntése, hogy a vallási közösséghez tartozó személyek a vallási közösségüket sértő véleménynyilvánítást milyen mértékben kötelesek eltűrni.

Az Alkotmánybíróság felidézte, hogy az Alaptörvény IX. cikk (4) és (5) bekezdésének hatályos szövegét Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása állapította meg. Ennek indokolása kifejti, hogy „[a] Javaslat alaptörvényi szinten kívánja rögzíteni, hogy a véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja lehet az emberi méltóság, másrészt meg kívánja teremteni az alkotmányos alapjait annak, hogy a közösségek méltóságának megsértése esetén polgári jogi eszközökkel lehessen szankcionálni a gyűlölködő megnyilvánulások bizonyos eseteit.” Ehhez kapcsolódik a Ptk. 2:54. § (5) bekezdése, amely szerint „[a] közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni.”

Az Alkotmánybíróság értékelése szerint feltétlenül „súlyosan sértő”-nek illetve „kifejezésmódjában indokolatlanul bántó”-nak minősíthető a közlés, ha a közösség tagjai emberi méltóságának korlátozhatatlan magját sérti, illetve ha egyébként öncélúan a közösség, illetve tagjai méltóságának a megsértésére irányul. Ugyanakkor további vizsgálatot igényel azonban, hogy milyen esetben minősül „kifejezésmódjában indokolatlanul bántó”-nak egy olyan vélemény, amely kifejtésének célja valamely közügy megvitatása

Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott ítéletek elismerték, hogy az indítványozókat vallási közösségükön keresztül sérelem érte, ugyanakkor a sértő közlést alkotmányosan védett véleménynyilvánításnak fogadták el, anélkül, hogy a konkrétan sérelmezett magatartás véleménytartalmát és a közügy megvitatásához való hozzájárulását megvizsgálták volna. Ebből ugyanakkor az következik, hogy az eljáró bíróságok nem vizsgál(hat)ták meg kellő körültekintéssel azt sem, hogy a vitatott közlés nem az érintett közösség megsértésére irányult-e.

Az elsőfokú bíróság és a Kúria ítélete az alperesek teljes előadását egységesen közügy megvitatásaként értékelte, a sérelmezett magatartás véleménytartalmát külön nem vizsgálta. Az AB megítélése szerint ugyan egy vitatott közlés értékelésénél támpontot nyújt annak kontextusa, azonban egy egyébként sértő vagy bántó kifejezés használatát nem teszi jogszerűvé annak egy társadalmi vita keretében történő közlése, ha értékelhető véleményt nem hordoz, vagy ha a vitába következetesen nem illeszkedik. Ilyen esetekben felmerül annak lehetősége, hogy a közlés valójában az érintett közösség méltóságának a megsértésére irányul, amit az Alaptörvény kifejezetten tilt; de ilyen irányultság megállapításának hiányában is indokolatlanul bántónak minősíthető. Az Alkotmánybíróság megjegyezte továbbá azt is, hogy az Otto-Preminger-Institut kontra Ausztria ügyben – ahogyan azt a Kúria is idézte – az Emberi Jogok Európai Bírósága a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásánál megkövetelte, hogy „amennyire lehetséges elkerüljék az olyan kifejezéseket, amelyek szükségtelenül támadóak és nem járulnak hozzá a közügyek szabad megvitatásához”, mindazonáltal a támadott bírósági ítéletek ezeknek a kritériumoknak a teljesülését a lényegileg sérelmezett magatartás vonatkozásában nem vizsgálták meg.

Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a támadott döntések alaptörvény-ellenesek, így azokat megsemmisítette. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy hatáskörének korlátjai miatt döntésében nem arról foglalt állást, hogy az ügyben az indítványozók által kifogásolt konkrét cselekmény súlyosan sértette vagy indokolatlanul bántotta-e a katolikus vallási közösséget, és ezen keresztül az indítványozók emberi méltóságát, mert ezeknek a kérdéseknek a megítélése az ismételten eljáró bíróságok feladata lesz. Külön kiemelte továbbá azt, hogy ha egy intézményesült vallási közösség egy közéleti kérdésben megnyilvánul, akkor a vallási közösség véleménye is vitatható, sőt alkotmányosan védett az is, ha a kritika a gúny formáját ölti. Különbséget kell azonban tenni a vallási közösség kritizálása és magának a vallásnak a kigúnyolása között. A vallási hitelvet, vallási jelképet, vallásos cselekményt vagy szertartást kigúnyoló véleménynyilvánítás a vallási közösség, illetve annak tagjai méltóságának védelme érdekében korlátozható az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdése alapján.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Szalay Péter volt.




Kapcsolódó cikkek

2021. november 26.

E-roller közterületi bérbeadásának korlátozása közösségi együttélésre hivatkozással

Önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes. Az azonos vagy hasonló életviszonyokra vonatkozó szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. A szabályozás horizontális széttagolása ugyancsak ellentétes a jogalkotási törvénnyel. A normavilágosság követelményébe beletartozik továbbá, hogy a rendelet szabályozástechnikailag se legyen hibás – a Kúria eseti döntése.