Súlyosan gondatlan magatartás, mint a biztosítót mentesítő ok


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az életbiztosítási szerződés biztosítottja – a biztosító mentesülését eredményező – súlyosan gondatlan magatartást tanúsít, ha a veszélyhelyzetet maga idézi elő úgy, hogy az adott körülmények között számolnia kell a halálos eredmény kockázatával, de a következményekkel szemben nem készül fel semmilyen védekezésre – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes lánya (biztosított) életbiztosítási szerződést kötött az alperessel. A biztosítási szerződések kedvezményezettje a felperes lett. A biztosított 2015. június 21-én a gyalogosok részére kijelölt, labirint korláttal ellátott vasúti átkelőhelynél a növényzetnek támasztotta a kerékpárját és elindult az átjárón, amikor a vonat 21 óra 37 perckor elütötte, és a helyszínen életét vesztette. Az alperes az életbiztosítási szerződés általános feltételei alapján teljesített, azonban a kiegészítő (baleseti halál) biztosítási feltételek szerinti teljesítést megtagadta, arra hivatkozva, hogy szándékosan vagy súlyosan gondatlanul a biztosított maga okozta a halálát.

A felperes az életbiztosítási szerződések kiegészítő (baleseti halál) módozatának biztosítási összege megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az első- és másodfokú eljárás

A bíróság a kereset szerint marasztalta az alperest. Rámutatott, hogy súlyos fokú gondatlanságnak az minősül, ha a biztosított magatartása szinte biztosan halálos végkimenetelű, vagyis adott reakciója mellett a baleset elkerülésére nincs esély. A vonat szabályosan és a néhány nappal korábban bevezetett nyári menetrend szerint pontosan közlekedett. A biztosított megszegte a KRESZ szabályát, mely szerint vasúti pályán (vasúti átjárón vagy más kiépített átkelőhelyen) a gyalogos csak akkor haladhat át, ha meggyőződött arról, hogy vasúti jármű nem közeledik, nem haladhat át a gyalogos, ha a jelzőberendezés a továbbhaladás tilalmát jelzi. A vonat sebességét és távolságát, valamint az ezáltal kialakult veszélyhelyzetet felmérhette, ezért legkésőbb a terelőkorlát sínek felé eső síkjában meg kellett volna állnia. Minthogy nem állt meg, 1,6-2,7 másodperc észlelési-cselekvési késedelem állapítható meg a terhére. Az irányítókorláttól az elütési pontig megtett útra (3,2 méter) tekintettel további 1,8 métert kellett volna megtennie ahhoz, hogy a túloldali terelőkorlátot elérje. Ha a rendelkezésére állt 1,6 másodperc alatt fut, nem 3,2 métert, hanem 5 métert tett volna meg, és így a balesetet elkerülhette volna.

Mindezek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a biztosított rosszul mérte fel a vonat távolságát vagy sebességét, vagy későn döntött az áthaladás mellett. Gondatlansága (megállás helyett áthaladás cselekvési késedelemmel vagy rossz következtetés levonásával) nem minősíthető súlyosnak, ezért az alperes a kiegészítő biztosítások alapján is teljesítésre köteles.

A másodfokú bíróság megváltoztatta az ítéletet és a keresetet elutasította. Meglátása szerit a súlyos gondatlanság fogalmát sem az akkor hatályos Ptk., sem a perbeli biztosítási szerződési feltételek nem határozzák meg, ezért csak a baleset összes körülményét mérlegelve foglalható állás abban a kérdésben, hogy a biztosított magatartása súlyosan gondatlannak minősíthető-e. Súlyos gondatlanság általában akkor áll fenn, ha a gondosságnak olyan feltűnő elhanyagolása állapítható meg, amely már közel áll a szándékosság szintjéhez. Továbbá a súlyosan gondatlan magatartásokat a felelőtlenség, az esetleges hátrányos következmények iránti nagyfokú közömbösség jellemzi.

Kiemelte, hogy a gyalogosnak az irányító korláton belül haladva több méter távolságot kell megtennie, ez pedig időt és lehetőségük van, hogy mindkét irányba eltekintsenek, ezáltal lassan és kellő körültekintéssel, valamint a KRESZ szabályainak megfelelően haladjanak át a vasúti pályán. A középső irányító korlát megkerülése után, az elütési ponttól 5,7 méter távolságra, a közeledő vonattal szembefordulva már jól látható volt a 61-102 méter távolságban lévő vonat kivilágított három lámpája. Amikor a biztosított a vágányhoz legközelebb eső korlát síkjába ért, a vonat 34-57 méter távolságra volt. Ekkor már feltűnően, nem csak balra tekintve, hanem a vasúti pályára merőlegesen nézve is észlelnie kellett a szerelvényt, mert annak jelzőlámpái megvilágították a lába előtti útszakaszt, és egyre erősödött a környezeti zajszintet meghaladó hangja is. Innen az elütési pontig 3,2 métert tett meg, sietős léptekkel, amely 2 m/s sebességnek felel meg, vagyis a korlát síkjából kilépés után 1,6 másodperccel ütötte el a vonat.

A bíróság szerint ezért az adott esetben egy átlagos érzékelésű és figyelmű személy a vonat sebességét és távolságát, az ezáltal kialakult veszélyhelyzetet felmérhette, ezért legkésőbb a korlát sínek felé eső síkjában meg kellett volna állnia. A biztonságos áthaladása nem múlhatott azon a körülményen, hogy gyors futással átér-e a vonat előtt a másik oldalra. Ilyen mértékű kockázatvállalása mellett alappal nem bízhatott abban, hogy a közlekedő vonat által előidézett veszélyhelyzetben átér a szerelvény előtt. Semmi nem kényszerítette a vasúti pályán való haladéktalan, az érkező vonat ellenére történő átkelésre. A biztosított azon magatartása, hogy az adott körülmények között a továbbhaladás mellett döntött, a gondosság és a kellő körültekintés olyan mértékű hiányára utal, amely már eléri a súlyos gondatlanság szintjét. Az alperes ezért í bíróság szerint mentesül a szerződésből eredő szolgáltatási kötelezettsége alól.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes szerint a döntés sérti a régi Ptk. azon szabályát, hogy a biztosító akkor mentesül fizetési kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen a biztosított, illetőleg a szerződő fél szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozta [556. § (1) bekezdés a) pont, de hasonló szabályt tartalmaz az új Ptk. 6:464. § (1) bekezdés a) pontja is].

A Kúria megállapításai

A Kúria felhívta a figyelmet, hogy a biztosító két konjunktív feltétel – a biztosított, illetőleg a szerződő fél jogellenes, valamint szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása – bizonyítása esetén mentesül a fizetési kötelezettsége alól. A mentesülés körében a károkozás szándékossága vagy súlyosan gondatlan volta szubjektív elem, amely a biztosított, illetőleg a szerződő fél aktuális tudati-akarati állapota alapján ítélhető meg.

A súlyos gondatlanság általában akkor állapítható meg, ha a gondosságnak az elhanyagolása olyan feltűnő mértékű, hogy súrolja a szándékosság, az eredmény kívánásának határát. A súlyos gondatlan magatartásokat a felelőtlenség, az esetleges hátrányos következmények iránti nagyfokú közömbösség jellemzi. A másodfokúhoz hasonlóan a Kúria is kiemelte, hogy az adott esetben a biztosítottnak az irányító korláton belül haladva volt ideje és lehetősége észlelni a vonat közeledését. Amikor a vágányhoz legközelebb eső korlát síkjába ért, nemcsak balra tekintve, hanem a vasúti pályára merőlegesen nézve is észlelhette a szerelvényt, amely már annyira közel volt hozzá, hogy jelzőlámpái megvilágították a lába előtti útszakaszt. A közelébe ért vonat konkrét távolságát és sebességét a biztosított nem tudhatta, így pontosan nem állapíthatta meg, hogy az mikorra ér az átkelőhelyhez, emiatt nem lehetett biztos abban, hogy lesz elegendő ideje előtte átkelni. Számolnia kellett az elütés halálos kimenetelű kockázatával. A vasúti pályán ezt felvállalva, az átkeléshez szükséges idővel nem törődve haladt át. Az adott helyzetben általa felvállalt kockázat olyan nagyfokú volt, amelyre tekintettel a magatartása súlyosan gondatlannak minősül. Gondatlanságának mértékét nem csökkenti, hogy futva átért volna a vonat előtt. Ez esetben ugyanis csak a véletlennek lett volna köszönhető a halálos eredmény elkerülése, mert nem tudhatta másodpercre pontosan, hogy mennyi ideje van átérni a túlsó oldalra. A saját észlelési és cselekvési késedelme lehetőségével és annak halálos következményével tisztában kellett lennie. A veszélyhelyzetet egymaga idézte elő, a következményeivel szemben nem készült fel semmilyen védekezésre.

A Kúria mindezek alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 21.994/2018/4.) a Kúriai Döntések 2021/2. számában 39. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 1959. évi IV. tv. 556. § (1) bekezdés, 2013. évi V. törvény 6:464. § (1) bekezdés a) pont.

Kép forrása: itt.


Kapcsolódó cikkek

2021. február 19.

Előreláthatóság a deliktuális kárfelelősségnél

Deliktuális kárfelelősségnél az előreláthatóság az oksági kapcsolat feltétele. Előreláthatónak tekinthető a káreseménynek az a következménye, amellyel az adott körülmények között a józan logika szabályai szerint, észszerűen számolni lehet – a Kúria eseti döntése.