Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Deliktuális kárfelelősségnél az előreláthatóság az oksági kapcsolat feltétele. Előreláthatónak tekinthető a káreseménynek az a következménye, amellyel az adott körülmények között a józan logika szabályai szerint, észszerűen számolni lehet – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperes lakása előtti szakaszon 2016. január 7-én éjjel megcsúszott az alperes által üzemeltetett helyi járatú autóbusz, kidöntve egy beton villanyoszlopot, amely rádőlt a lakás utcafronti szakaszának falára. A felperes egészen novemberig (a buszközlekedés átszervezéséig) a hálószobáját nem merte alvás céljára használni, mivel attól tartott, hogy újabb hasonló baleset történik. Az alperes a II. rendű alperesnél rendelkezett érvényes felelősségbiztosítással.
A felperes annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes megsértette a személyiségi jogait, az egészséghez és a magánélet, magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jogát, ezért az alpereseket egyetemlegesen 500 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni. Úgy vélte, az alperes veszélyes üzemi körén belül okozott kárt, amely személyiségi jogsérelemmel is járt. Állítása szerint – mivel lelki problémát okozott neki a baleset esetleges megismétlődésének tudata – olyan helyen volt kénytelen aludni, ahol egészsége negatív irányba változott, dereka megfájdult, befolyásolva mindennapi élettevékenységét.
Az alperes vitatta a felperes nem vagyoni sérelme és a baleset közötti okozati összefüggést. Állítása szerint csak azokért a károkért tartozik felelősséggel, amelyek a baleset bekövetkezésekor észszerűen előre láthatók voltak. Kiemelte, hogy a baleset folytán az előreláthatóság nem terjedt ki a felperes által hivatkozottakra. A II. rendű alperes kiemelte, hogy a kárt a társasház részére megtérítette, és önmagában az ijedtség sérelemdíj alapjául nem szolgálhat, a felperes személyiségi joga nem sérült, így felelősségbiztosítás alapján marasztalásnak nincs helye.
Az első- és másodfokú eljárás
A bíróság szerint az I. rendű alperes megsértette a felperes személyiségi jogát és az alpereseket egyetemlegesen 100 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte. Igazoltnak látta a felperes személyiségi jogának megsértését. Bár szakvélemény a felperesnél tényleges egészségkárosodást nem állapított meg, a felperesben azonban a balesetet követően félelemérzet alakult ki, sérült az egészséghez fűződő joga, a trauma érzelmi sérülést okozott. A felperesnél kialakult pszichés állapot a balesettel okozati összefüggésben áll, olyan zavart okozott a lelkiállapotában, pszichés érzületében, amely az előreláthatóság körébe esik.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes a felperes lelki egészségéhez, pihenéshez és a magánélet nyugalmához fűződő személyiségi jogát sértette meg, ezért az alperesek egyetemleges marasztalásának összegét 200 000 forintra emelte fel. A károkozás ideje a lámpaoszlop és a fal kidőlésével esett egybe, ezért észszerűen számolni lehetett a vagyoni hátrányokon kívül az ott lakók immateriális hátrányával is, rémület, sokk, akár testi, lelki sérülés formájában. Az alperes mentesülési körülményeket nem igazolt, így a személyiségijog-sértésért, az azzal okozott hátrányért felelőssége, sérelemdíj-fizetési kötelezettsége fennáll.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az alperes a határozat hatályon kívül helyezésével a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
A Kúria megállapításai
A Kúria megítélése szerint a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy sérült a felperes lelki egészséghez, pihenéshez és a magánélet nyugalmához fűződő személyiségi joga, a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos érvelésével a Kúria maradéktalanul egyetértett. Ennek folytán a felperes sérelemdíjra tarthatott igényt, igazolta a személyiségi joga megsértésének tényét, a jogsértő személyét és magatartása felróhatóságát. Kiemelte, hogy nem vitatható, hogy a deliktuális kárfelelősségnél is vizsgálni kell az előreláthatósági követelményt mint az oksági kapcsolat feltételét a káresemény időpontjára vonatkoztatottan. Nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. Előre látható pedig az, amellyel az adott körülmények között észszerűen előre számolni lehet. Helytelennek tartotta az alperes érvelését, amely szerint csak azon személyek vonatkozásában előre látható egy baleset következtében kialakult lelki trauma, akik utasok, vagy akiket elütött volna a busz, vagy akik közvetlenül a helyszínen tartózkodtak. Az alperes által igénybe vett autóút mellett lakóházak helyezkedtek el, ezért a józan logika szabályait követve előre látható volt, hogy egy ház sérülésével járó balesetben nemcsak anyagi károk keletkezhetnek, hanem sérülhet az ott lakók testi és lelki egészsége is. Az alperesnek nem azt kellett előre látnia, hogy a felperesnek fóbiája alakul ki a baleset miatti ijedtség hatására, hanem azt, hogy a házban tartózkodó személy lelki egészsége is sérülhet a lakóhelyét érintő baleset hatása következtében. A testi épséghez, egészséghez (beleértve a lelki egészséghez) való jog sérelme esetén nem fogadható el az előreláthatóság szűk értelmezése.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. III. 21.585/2018/14.) a Kúriai Döntések 2021/2. számában 45. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. tv. 2:52. § (1) bekezdés, 6:521. §.
