AB: megváltoztató döntés esetén az érintettek részvételi lehetősége nem kerülhető meg

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Kúria Kvk.II.37.515/2019/2. sorszámú végzését és alkotmányos követelményként határozta meg azt, hogy a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) 228. § (2) bekezdése értelmezésénél és alkalmazásánál az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből az következik, hogy a Kúria előtt folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásban az ellenérdekű fél számára a nyilatkozattétel lehetőségét biztosítani kell. A döntéshez párhuzamos indokolást csatoltak Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó, Juhász Imre, Pokol Béla, Stumpf István és Szívós Mária.

1. Az alapügy

Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben a Kúria a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) 56/2019. számú határozatát és az Fővárosi Választási Bizottság (FVB) 6/2019. (IV. 15.) számú határozatát megváltoztatta, és megállapította, hogy a FIDESZ-KDNP megsértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét.

A tényállás értelmében 2019. április 8-án 18 óra 38 perckor Budapesten, a Kálvin téri aluljáróban rögzített videofelvétel alapján a FIDESZ-KDNP aktivistái aláírásokat gyűjtöttek. A videofelvétel alapján a FIDESZ-KDNP logóival ellátott kihelyezett pulton a „Nekünk Brüsszelben is Magyarország az első! Május 26.” felirat szerepel, a pulton elhelyezett aláírásgyűjtő lapok fejrészén a „Támogatom Orbán Viktor programját, állítsuk meg a bevándorlást!” felirat olvasható, az aktivisták a videót készítő személy kérdésére pedig többször is azt állították, hogy az aláírásgyűjtő lapokon a FIDESZ-KDNP számára a 2019. május 26. napjára kitűzött európai parlamenti képviselők választására a jelöltállításhoz szükséges aláírásokat gyűjtik. A videofelvétel tanúsága szerint azonban az aláírás gyűjtésére szolgáló aláíróívek nem a Választási Iroda által kiadott, a jelöltállításhoz szükséges aláírások gyűjtésére szolgáló ajánlóívek voltak, hanem Orbán Viktor programját támogató aláírásokat gyűjtöttek, és a videofelvételt készítő személy kérésére az aktivisták a támogató aláírások gyűjtéséhez az adatkezelési tájékoztatót nem tudták bemutatni.

A kérelmező ezért kifogást nyújtott be az NVB-hez a hozzá eljuttatott videofelvétel miatt. Álláspontja szerint a videofelvételen szereplő aktivisták állításuk ellenére nem a Ve. szerinti ajánlóíven, és ezért valójában nem az európai parlamenti választásokon való jelöltállítás céljából gyűjtöttek aláírásokat, megtévesztően jártak el, amellyel megsértették a Ve. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt, a választás tisztaságának megóvására, valamint a 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó választási eljárási alapelveket, továbbá a Ve. 120. § (1) bekezdésében foglaltakat, amely szerint jelöltet ajánlani ajánlóíven lehet.

Az FVB a kifogást elutasította. Megállapította, hogy az aláírásgyűjtés nem volt jogsértő, az adott tájékoztatás pedig nem volt megtévesztő. A fellebbezést az NVB érdemi vizsgálat nélkül elutasította a kérelmező ügyben való érintettségének hiányára hivatkozással. Ezt követően fordult a kérelmező a Kúriához felülvizsgálati kérelemmel, amely megállapította, hogy a két jelölő szervezet magatartásával megsértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvét. A bíróság szerint a jelölő szervezeteket támogató, a jelölő szervezet iránt szimpátiát kifejező aláírásgyűjtés abban az esetben nem jogsértő, ha a választópolgár pontosan tudja, hogy aláírása milyen célt szolgál, és adatait milyen célból használják fel. Ha azonban a választópolgár e körülményekkel a jelölő szervezet megtévesztő magatartása miatt nincs tisztában, az jogsértő helyzetet eredményez. A választópolgárok megtévesztése alappal veti fel annak a lehetőségét is, hogy a jelölő szervezet célja az aláírások kampánytevékenység során történő további felhasználása, választói adatbázis kialakítása, mert ezekre az aláíróívekre nem vonatkozik a megsemmisítés kötelezettsége, amely a többi jelölő szervezet vonatkozásában megbonthatja az esélyegyenlőség követelményét, ezáltal a választási versengésben elfoglalt helyzetükre kihat. Az indítványozó ezt követően az Alkotmánybírósághoz fordult, mivel szerinte a Kúria döntése sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése szerinti véleménynyilvánítás szabadságát, és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot.

2. A döntés indokai

A döntés befogadása során az Alkotmánybíróság alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekintette, hogy választási kampányban az indítványozók, mint jelölő szervezetek Alaptörvényen alapuló szabad kommunikációhoz való joga, a választópolgárok közvetlen elérése és adataik használata a kampányban, aminek része akár a támogató aláírás gyűjtése is, hogyan érvényesülhet. Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés volt továbbá az is, hogy a Ve. kampány-szabályait értelmezéssel a bíróság kiegészítheti-e, illetve, hogy a jelölő szervezetek javára a bírósági eljárásban kell-e jogot biztosítani a nyilatkozattételre az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján.

Az Alkotmánybíróság indokolásában mindenekelőtt arra utalt, hogy már több határozatában megállapította: ha a bíróság nem ismeri fel az ügyben egy Alaptörvényben biztosított jog érintettségét, és vagy annak nem tulajdonít jelentőséget, és ennek következtében az indítványozó ilyen jogát megsérti, akkor a döntése pusztán ennek következtében ellentétes az Alaptörvénnyel, ami okot ad a döntés megsemmisítésére. Márpedig a Kúria jelen ügyben vizsgált végzése egyáltalán nem értékelte az indítványozó magatartásának alapjogi vonatkozásait, miközben a választási kampányban különösen, de attól függetlenül is egy politikai szervezet – a kampányban jelölő szervezet – és támogatói vagy választói közötti kommunikáció az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadsága, mint kommunikációs alapjog által védett körbe tartozik, ezért a Kúria végzése önmagában ebből az okból alaptörvény-ellenes.

Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság a választási szabályozás vonatkozásában már megállapította, hogy a Ve. egy tilalmának az az értelmezése van összhangban az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésével, amely a Ve. törvényi szabályozását zártnak tekinti, és azt nem egészíti ki. Jelen ügyben ezért annak van jelentősége, hogy a Ve. bármely szabálya tiltja-e a jelölő szervezetek számára, hogy választási kampányban a jelöltállításon kívül más célra aláírást gyűjtsenek. Mivel ilyen szabály a Ve.-ben nem található, és észszerű értelmezés mellett a Ve. egyetlen más szabályából sem vonható le ilyen következtetés, ezért az AB értelmezése szerint a Kúria önkényesen olyan tilalmat tulajdonított a Ve.-nek, amely abban nem szerepel.

Végül az Alkotmánybíróság hivatalbóli vizsgálatot is lefolytatott, mivel indokolása szerint nem hagyhatta figyelmen kívül azt, hogy a Kúria eljárásában eredetileg csak a kérelmező szerepelt félként. A Kúria – eltérően az NVB-től – megállapította a kérelmező érintettségét, és a jogorvoslati kérelmet érdemben bírálta el. Csakhogy ennek következtében a döntése immár kiterjedt a kérelmező által kifogásolt másik jelölő szervezetre (FIDESZ-KDNP), az alkotmányjogi panasz indítványozója magatartásának értékelésére is, miközben a Kúria nem biztosított annak lehetőséget arra, hogy az ügyben álláspontját kifejtve jognyilatkozatot tegyen, vagy más módon részesévé váljék az eljárásnak.

A jelen ügyben felmerülő közigazgatási perben ugyanakkor érdekeltnek minősül a közigazgatási perrendtartás 20. §-a alapján az, akinek jogát vagy jogos érdekét a vitatott közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti vagy a perben hozandó ítélet közvetlenül érintheti, ezért a mások között folyamatban lévő perbe érdekeltként beléphet. Az idézett törvényhely (4) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a perbelépés lehetőségéről az ismert érdekeltet a bíróság értesíti. Az Alkotmánybíróság ennek kapcsán azt is kifejtette, hogy ennek értelme a fegyverek egyenlősége, ami a tisztességes eljárás egyik meghatározó eleme. Az AB szerint ebben a tekintetben a Kúria mulasztott, és ez sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való alapjogot, mivel az általa meghozható ún. megváltoztató döntéshez az érintettek részvételi lehetősége nem kerülhető meg. Ezt az Alkotmánybíróság – a Kúria döntésének megsemmisítésén túlmenően – alkotmányos követelményként rögzítette.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Varga Zs. András volt.

Kapcsolódó cikkek:


Jogegységi határozat keresetlevelek visszautasításáról
2019. július 16.

Jogegységi határozat keresetlevelek visszautasításáról

Ha a keresetlevél visszautasításáról rendelkező végzés ellen benyújtott fellebbezés elbírálása során egyértelműen megállapítható, hogy a visszautasítás feltételei nem állnak fenn és a keresetlevél perfelvételre alkalmas, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja és a keresetlevél visszautasítását mellőzi. A másodfokú bíróság akkor is így rendelkezik, ha a felperes a fellebbezésében a végzés hatályon kívül helyezését kéri, de a fellebbezés tartalma szerint azt állítja, hogy a keresetlevele perfelvételre alkalmas.

Kúria – A közigazgatási perek bírói útvesztői
2019. július 16.

Kúria – A közigazgatási perek bírói útvesztői

A Kúria joggyakorlat-elemzői szerint a közigazgatási ügyszakban egyáltalán nem jellemző, hogy a másodfokú bíróságok egyfajta „időhúzásra” használnák a hatályon kívül helyezés gyakorlatát, illetve az új eljárásra kötelezést.

Jogszabályfigyelő 2019 – 28. hét
2019. július 15.

Jogszabályfigyelő 2019 – 28. hét

E heti összeállításunkban egy kúriai jogegységi döntésről, a jövő évi költségvetés (esetenként már idei évtől hatályos) megalapozásáról és a közigazgatási bíróságok felállításának elhalasztásáról olvashatnak.