Az Alkotmánybíróság előtt az Üttv. alaptörvény-ellenssége


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kúria az előtte adóügyi közigazgatási jogvita tárgyában folyamatban lévő felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett az Abtv. 25. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 20. § (5) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését, valamint alkalmazásának kizárását a folyamatban lévő ügyekben.


Az indítvány előzményeként szolgáló közigazgatási pert a felperes vállalkozás indította az adóhatóság mulasztási bírságot megállapító határozata jogszerűségének felülvizsgálata érdekében. A megelőző hatósági eljárásban első fokon kiszabott mulasztási bírság megállapítását követően a vállalkozás az eljárásban való jogi képviselettel megbízott egy ügyvédet, és meghatalmazást adott a képviseletében való eljárásra. Az ügyvéd által az elsőfokú bírságot megállapító határozat ellen előterjesztett fellebbezést a hatóság – mint nem jogosulttól származót – érdemi vizsgálat nélkül elutasította, mivel az ügyvéd 2017. április 3-ig a NAV-nál szolgálati jogviszonyban állt, jogviszonya megszüntetése után az Üttv. szerinti ügyvállalási korlát alól nem kapott felmentést (az ügyvéd e tárgyban munkaügyi jogvitát kezdeményezett), így 2020. április 3-ig nem jogosult a NAV előtt ügyvédként eljárni. E végzést a másodfokú adóhatóság helybenhagyta, ami bíróság előtt önállóan nem volt támadható.

A NAV Központi Irányítás Vezetője ezt követően körlevelet adott ki a NAV szervezeti egységek vezetőinek a folyamatban lévő eljárások felülvizsgálata, és az érintett ügyvéd eljárásának visszautasítása érdekében. Ezt követően a végleges határozattal és a hivatkozott körlevéllel szemben a felperes közigazgatási pert kezdeményezett. Az alperesi adóhatóság az Üttv. 20. § (5) – és az azt megelőzően hatályos, azonos tartalmú rendelkezés – alapján kérte az ügyvéd kizárását a közigazgatási perből. Az első fokon eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.33.645/2018/4. számú végzésével az ügyvéd eljárását a meghatalmazás alapján elfogadta, és megállapította, hogy az Üttv. támadott rendelkezése az ügyvéd számára támaszt a megbízás vállalására korlátozást, az alperes adóhatóság a meghatalmazott képviseleti jogosultságát csak annyiban vizsgálhatja, amennyiben az a meghatalmazásból kitűnik.

Tekintettel arra, hogy az adóhatóság a másodfokú határozatot az ügyvéddel nem közölte, ezért nincs a per tárgyává tehető jogerős közigazgatási cselekmény, így a keresetlevelet a bíróság visszautasította. E végzéssel szemben a felperes nem fellebbezett, az alperes nem fellebbezhetett, ezért az első fokon jogerőssé váló végzés ellen felülvizsgálati eljárást kezdeményezett.

A Kúria 2019. április 18-i végzésében megállapította, hogy az ügyvéd a felperes képviseletében törvény erejénél fogva nem járhat el, mivel álláspontja szerint az Üttv. 20. § (5) bekezdése a feleket és a bíróságot is köti. Az ügyvéd kifogásolta a Kúria eljárásának szabályszerűségét, ezt követően a Kúria eljáró tanácsa elrendelte, hogy az ügyben öt hivatásos bíróból álló tanács járjon el, amely a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett indítványozta az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll eljárását.

A Kúria indokolásában hivatkozik a 763/B/1998. AB határozatra, a 365/B/2000. AB határozatra és a 3179/2018. (VI. 8.) AB határozatra. Álláspontja szerint utóbbi alapján az Üttv. 20. § (5) bekezdése szerinti korlát vizsgálata nem mellőzhető a perbe vitt jog érdemi tárgyalása előtt, e rendelkezés azonban szükségtelenül és aránytalanul korlátozza az Alaptörvény XXVIII. cikk szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot, ezáltal sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, nem felel meg a normavilágosság követelményének, alkalmazása hatáskörelvonással jár, ezért ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, továbbá a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való, az Alaptörvény XII. cikkében biztosított jog valós sérelméhez is vezethet.

(Budapesti Ügyvédi Kamara 609. számú hírlevele)




Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 21.

Brüsszel IIa rendelet

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelenő, Bereczki Ildikó által írt Gyermeki jogok a szülői felelősségről szóló nemzetközi magánjogi szabályozás perspektívájából című kiadvány gyermekjogi, nemzetközi, valamint európai uniós jogi szempontból is egyaránt rendkívül időszerű. A gyermeki jogok kibontakozását mutatja be és a szülői felelősségről szóló nemzetközi családjogi szabályozásba, illetve ezen keresztül a joggyakorlatba való beintegrálódását járja körül tudományos igénnyel, ugyanakkor gyakorlati megközelítésben – a hazai jogirodalomban hiánypótló jelleggel – átfogó képet nyújtva e komplex témakörről. Az alábbiakban a kiadványnak a „Brüsszel IIa rendelet” cím alatti magyarázatát olvashatják.

2021. szeptember 17.

Tájékoztató a koronavírus-oltásokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések elleni alkotmányjogi panaszokról

Az elmúlt időszakban nagy számban fordultak az indítványozók az Alkotmánybírósághoz a védettségi igazolványhoz fűződő jogosultságokkal, a természetes immunitás alapján kiállított, ellenanyaghoz kötött igazolvány kiállításának feltételeivel, valamint az egészségügyi dolgozók kötelező védőoltásával kapcsolatban, jellemzően indítványminta alapján, azonos szöveggel benyújtott alkotmányjogi panasz indítványokkal.