Az ügyvédi meghatalmazás formai követelményei

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A meghatalmazott ügyvéd felelőssége meggyőződni a meghatalmazó szervezeti képviselőjének képviseleti jogosultságáról, személyazonosságáról és aláírásának sajátkezűségéről.

A felperes, mint az I. rendű alperes részvényese a P. Törvényszékhez benyújtott keresetlevelében kérte annak megállapítását, hogy az I. és II. rendű alperesek által a K. Kft. üzletrészére kötött adásvételi szerződés érvénytelen. Kérte az eredeti állapot helyreállításaként az I. rendű alperes – mint tag – cégjegyzékbe történő visszavezetését. A P. Törvényszék hatáskörét a Pp. 23. § (1) bekezdésére, illetékességét a Pp. 36. § (2) bekezdésére alapította.

Az alperesek jogi képviselőjük útján illetékességi kifogást terjesztettek elő arra hivatkozva, hogy a Pp. 36. § (2) bekezdése szerinti illetékességi ok megállapítási perben nem alkalmazható, másrészt sem az ügyletkötés, sem a teljesítés helye nem tartozik a P. Törvényszék illetékességi területéhez. Csatolták a B.-n 2012. október 16-án kötött vételi jogot alapító megállapodást, valamint az annak alapján B.-n 2013. július 2-án létrejött üzletrész-átruházási igazolás megnevezésű okiratot, mellyel az üzletrész tulajdonjogát az I. rendű alperes, mint eladó a II. rendű alperesre, mint vevőre átruházta.

A Brit Virgin-szigeteken bejegyzett II. rendű alperes C.-i illetőségű képviselője a jogi képviselőnek adott meghatalmazást a C. Köztársaságban, L.-ben írta alá, az aláírás hitelesítése azonban nem történt meg.

Az elsőfokú bíróság végzése

Az elsőfokú bíróság illetékességének hiányát megállapította és a keresetlevelet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező T. Törvényszékhez rendelte áttenni. Indokolásában kitért arra, hogy a rendelkezésre bocsátott okiratok és a felperes által előterjesztett kereseti kérelem egybevetése alapján a Pp. 36. § (2) bekezdésen alapuló illetékessége nem áll fenn. Az I. rendű alperes székhelye B.-n van, a II. rendű alperesnek belföldön nincs székhelye, így a Pp. 129. § (1) bekezdése alapján a keresetlevelet a T. Törvényszékhez kellett áttenni.

A fellebbezések tartalma

A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte az áttételről rendelkező végzés hatályon kívül helyezését és a P. Törvényszék eljárás folytatására utasítását.

A fellebbezés indokolásaként előadta, hogy az I. rendű alperesi jogi képviselő nem csatolta az I. rendű alperes cégkivonatát, az I. rendű alperesi képviselő aláírás-mintáját vagy aláírási címpéldányát, így nem lehet meggyőződni arról, hogy a meghatalmazás az I. rendű alperes képviseletére jogosult személytől származik-e. Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a gazdálkodó szervezet képviselőjétől a képviseleti jogosultságának igazolását nem követeli meg.

Érdemben is támadta a végzés indokolását, vitatva, hogy a szerződéskötés és a teljesítés helye B. lenne, mivel az alperesek joghatás kiváltására alkalmas üzletrész átruházási megállapodást álláspontja szerint még nem csatoltak. A becsatolt vételi jogot alapító megállapodásra, illetve üzletrész-átruházási igazolásra az aláírást bélyegzővel nyomták rá, így nem csak a szerződésen lévő aláírás aggályos, hanem a megjelölt szerződéskötési hely is. Az üzletrész átruházása speciális adásvétel, a teljesítés a tagjegyzékbe történő átvezetéssel, cégbírósági regisztrációval valósul meg. A K. Kft. székhelye P.-n van, minek következtében a tulajdonváltozást a P. Törvényszék Cégbírósága jegyezte be, így a teljesítés helye a P. Törvényszék illetékességi területén található.

Az I. és II. rendű alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben a végzés helybenhagyását kérték. Továbbra is állították, hogy mind az ügyletkötés, mind a teljesítés helye B. volt, amit az okiratokon egyértelműen feltüntettek. Az ügylet cégnyilvántartáson történő átvezetése deklaratív hatályú, a tulajdonjog átszállásának nem feltétele a cégnyilvántartásban történő átvezetés, így az nem minősülhet teljesítésnek. A Pp. 36. § (2) bekezdése szerinti különös illetékességi ok a bírói gyakorlat szerint (BDT2002. 688.) abban az esetben alkalmazható, ha a felek között egyértelműen bizonyított szerződéses jogviszony áll fenn. A felperes ellenben maga állítja, hogy a szerződéses jogviszony nem áll fenn, így az ügyletkötés helye illetékességet nem alapozhat meg. Hivatkozott továbbá azon bírói gyakorlatra, mely szerint, ha a szerződés vagy ügylet létrejöttének tisztázása csak érdemi eljárásban lehetséges, az ügyletkötés vagy a teljesítés helyére alapított különös illetékességi ok nem alkalmazható (BDT2000. 149., BDT2000. 150.).

A Pécsi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés alaptalan.

A képviseleti jog igazolásának hiányossága – ha fennáll és nem pótolható – az ügy érdemére kiható szabálysértést eredményez. Az elsőfokú bíróság eljárása során azonban nem történt olyan lényeges eljárási szabálysértés, minek következtében az elsőfokú bíróságnak újabb határozatot kellene hoznia.

A Ptk. 6:11. §-a szerinti képviseleti jogot jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton alapuló képviseleten felül a képviselőhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézett nyilatkozattal (meghatalmazás) lehet létesíteni. A Pp. 67. § (1) bekezdésének c) pontja szerint a perben meghatalmazottként eljárhat az ügyvéd és az ügyvédi iroda. A Pp. 69. § (2) bekezdése értelmében az írásbeli meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az ügyvédnek adott meghatalmazáshoz, ha azt a fél saját kezűleg írta alá, tanúk alkalmazása nem szükséges; az ügyvédi meghatalmazásra egyebekben az erre vonatkozó külön jogszabályok irányadók. Az Ügyvédi törvény 26. § (1) bekezdése alapján az ügyvédnek adott meghatalmazás csak akkor érvényes, ha írásba foglalták. A meghatalmazást a megbízónak vagy a segítségnyújtás körében a támogatás jogosultjának (továbbiakban együtt: megbízó) és az ügyvédnek saját kezűleg alá kell írnia. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megbízó és az ügyvéd által aláírt meghatalmazás teljes bizonyító erejű magánokirat.

Az idézett jogszabályok alapján, ha a polgári perben eljáró fél ügyvédi képviseletet kíván igénybe venni, a képviselőnek a képviseleti jogosultságát teljes bizonyító erejű magánokirattal kell igazolnia. Ennek az okiratnak a meghatalmazó részéről a perbeli képviseletre vonatkozó, a meghatalmazott részére szóló címzett egyoldalú nyilatkozatot kell tartalmaznia. Az okiratot a meghatalmazó peres félnek és a meghatalmazott ügyvédnek alá kell írnia. Ezt meghaladó alaki és tartalmi követelmény azonban a belföldön kiállított perbeli meghatalmazással kapcsolatban nincs (BDT2014. 3121.). Az egyéb meghatalmazásokhoz képest az ügyvédi meghatalmazás formai követelményei annyiban mutatnak többletet, hogy a meghatalmazottnak is alá kell írnia a meghatalmazó okiratot, amiből következően a meghatalmazott ügyvéd felelőssége meggyőződni a meghatalmazó szervezeti képviselőjének képviseleti jogosultságáról, személyazonosságáról és aláírásának sajátkezűségéről.

A fentiekre tekintettel az ellenkező bizonyításáig harmadik személyek kötelesek elfogadni a teljes bizonyító erővel rendelkező ügyvédi meghatalmazást, mint perbeli képviseletet igazoló és arra jogosító okiratot.

Az I. rendű alperesi képviselő meghatalmazása tehát – melynek megtekintése alapján nem következtethető, hogy az aláírást bélyegzőnyomattal helyettesítették – aláírási címpéldány csatolása nélkül is szabályszerű. A fellebbezésben foglaltakra is figyelemmel a másodfokú bíróság az I. rendű alperes interneten elérhető cégkivonata alapján meggyőződött arról, hogy az I. rendű alperes részéről a meghatalmazást aláíró Sz. J. vezérigazgató a cég önálló képviseletére jogosult.

A II. rendű alperes külföldön állított ki meghatalmazást, ezért azt a fenti követelményeken felül a Pp. 69. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően közokiratba vagy hitelesített magánokiratba kellett foglalni. A C. Köztársaságban aláírt meghatalmazás az 1983. évi 19. törvényerejű rendelet 8. cikk (1) és (2) bekezdése alapján további hitelesítésre (felülhitelesítésre) nem szorul.

Az elsőfokú eljárás során előterjesztett II. rendű alperesi meghatalmazás a hitelesítés hiánya miatt a képviseleti jog igazolására elégtelen volt ugyan, a másodfokú bíróság felhívására azonban a II. rendű alperes pótlólag csatolta a jogi képviselőjének adott meghatalmazás apostille-jal ellátott eredeti példányát és annak hiteles magyar nyelvű fordítását, így a II. rendű alperesi képviselő képviseleti jogosultságát hiánytalanul igazolta.

Az ellenérdekű felek ellentétes álláspontra helyezkedtek abban a kérdésben, hogy a jelen per természete folytán a Pp. 36. § (2) bekezdése szerinti illetékességi ok egyáltalán felmerülhet-e. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az ügyletkötés, illetve a teljesítés helyét vizsgálta, és ennek alapján döntött a Pp 36. § (2) bekezdése alkalmazhatóságának kérdésében. Az alperesi hivatkozással ellentétben ugyanis a bírói gyakorlat „az ügyletből eredő követelés” fogalma alá vonja az érvénytelenségből következő eredeti állapot helyreállítása iránti igényt is, mely részében a per nem is megállapítási jellegű (BDT2014. 3172., BDT2011. 2504.).

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

Az illetékesség vizsgálatának körében nem volt jelentősége annak, hogy az alperesek a per tárgyává tett szerződésüket másolatban és mellékletek nélkül csatolták. Az alperesek helytállóan észrevételezték, hogy ha a felperes a csatolt okirat valódiságát, ebből is következően az azon feltüntetett ügyletkötési helyet kétségessé teszi anélkül, hogy az ügyletkötés helyét igazolná, úgy illetékességet erre az okra nem alapíthat. A perbeli esetben nem alapozza meg a P. Törvényszék illetékességét a teljesítés helye sem, mivel a felperesi hivatkozással szemben a cégnyilvántartási bejegyzés a teljesítés részelemét nem képezheti. A teljesítés helye az a hely, ahol a szerződő fél személyesen vagy az általa erre a célra igénybe vett személyek útján a szerződés alapján őt terhelő kötelezettségnek eleget tesz; a cégnyilvántartási bejegyzés, mint az üzletrész átruházáshoz kapcsolódó hatósági aktus nem a fél cselekménye, annak helye tehát a teljesítés helyének vizsgálatakor irreleváns.

Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy nincs olyan illetékességi ok, amely a P. Törvényszék illetékességi területéhez nem tartozó székhelyű alperesek ellen indított perben a P. Törvényszék illetékességét megalapozná. Ezért az elsőfokú bíróság helyes végzését a másodfokú bíróság a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Pécsi Ítélőtábla Pkf. VI. 20 245/2014/4.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/11. számában 185. szám alatt jelent meg.

---