Az új Ptk. a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatában

Az itt közölt írás a IV. Wolters Kluwer Polgári jogi és Eljárásjogi Konferencián elhangzott előadás anyagát rögzíti. Az előadás célja az volt, hogy bemutassa: a Ptk.-ban rögzített új szabályokat miként alkalmazzák a Fővárosi Ítélőtábla tanácsai, illetve milyen újszerű megoldások jelentkeztek a gyakorlatukban. Ezek alkalmasak lehetnek további következtetések levonására is a gyakorló jogászok számára.

Szabó Klára teljes cikkét a Polgári Jog folyóirat 2018/11-12. számában olvashatja.

1. Bevezetés

[1] Viszonylag sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán beszélni lehessen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénnyel (a továbbiakban: Ptk.) kapcsolatos ítélőtáblai gyakorlatról. A Ptk. alkalmazására ugyanis legelőször az ügyvédi praxisokban és az elsőfokú bíróságokon volt szükség, a másodfokú bíróságokra jóval később értek fel a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett jogviszonyokon alapuló jogviták, illetve az ezekben született elsőfokú ítéletek.

[2] A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának szakmai vezetőjeként most arra vállalkozom, hogy nagyjából körüljárjam azokat a polgári anyagi jogi jogterületeket, amelyek a Fővárosi Ítélőtábla tanácsainál a felülbírálat során – nemcsak egyedileg, hanem nagyobb számban – megjelentek, és ezek alapján bizonyos következtetések is levonhatók.

[3] A Ptk.-s jogviták leginkább a személyiségi jog területére esnek, és főleg a sérelemdíj mint új jogintézmény megítélésével kapcsolatosak. De ez érthető is, hiszen a Fővárosi Ítélőtáblára pl. csak a tavalyi évben 268 db személyiségi jogi per érkezett. A Ptk.szerződési joga kevésbé érintett még a másodfokú ítélkezés szempontjából, itt leginkább az elővásárlási joggal kapcsolatos kérdések merültek fel, de ezek is kisebb számban. Rengeteg volt ugyanakkor a közhatalom gyakorlásával okozott károk megtérítése iránt indított perünk (a tavalyi évben pl. 149 db ilyen ügy érkezett). Egyre több a jogalkotással okozott kárra hivatkozással indult per is.

[4] Az általánosságok után most térjünk át a konkrét kérdésekre, amelyeket konkrét ügyek, illetve a Fővárosi Ítélőtábla döntései ismertetésével próbálok megvilágítani.

2. Általános megjegyzések

[5] A személyiségi jog szabályozása a Ptk.-ban több újdonságot hozott, az egyik ilyen a sérelemdíj bevezetése a nem vagyoni kártérítés helyett. Sokszor olvasható ítéletekben is és más jogi anyagokban, hogy a felróhatóságtól független szankciók mellett a Ptk. a sérelemdíj megnevezés alatt egy felróhatóságtól függő jogkövetkezményt szabályoz: ezt alátámasztani látszik a sérelemdíj mértékére vonatkozó Ptk.-rendelkezés, amely szerint a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset összes körülményeire figyelemmel – különösen (többek között) a felróhatóság mértékére tekintettel – határozza meg.

[6] A Fővárosi Ítélőtábla gyakorlata azonban teljesen egyértelmű abban, hogy ez nem így van: a sérelemdíj általánosságban nem minősíthető felróhatóságtól függő jogkövetkezménynek, hiszen a személyiségi jogsértésért járó sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – így pl. a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. Ez pedig azt jelenti, hogy a mentesülés feltételeit a jogsértő személyre irányadó felelősségi rendszer határozza meg. Vagyis, ha szerződésen kívüli jogsértés okoz személyiségi jogi sérelmet, akkor szóba jöhet a deliktuális kártérítési felelősség általános szabálya, s e vonatkozásban a felróhatóság alóli kimentés lehetősége; de szóba jöhet a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség szabályainak alkalmazása is, pl. közúti balesetek miatt érvényesített testi épség, egészség sérelmére alapított perekben. Ez utóbbiakban a személyiségi jogsértést is csak azzal lehet kimenteni, hogy a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte elő. Több olyan perünk is volt, amelynél a személyiségi jogsértést szerződésszegés okozta, ez esetben pedig a kontraktuális kárfelelősség szabályait kell alkalmazni, ami ugyancsak messze van a felróhatóságon alapuló kimentéstől. Az önként, átgondoltan vállalt szerződéses kötelezettség megszegése esetén ugyanis objektív alapú kimentésre van csak lehetőség. Speciális esetek is léteznek, pl. ha a dologi jog által szabályozott magatartás valósít meg személyiségi jogi jogsértést.

[7] A személyiségi jogsértő magatartásoknak tehát számtalan formája létezik, így a jogalkalmazásnak mindig az aktuális tényálláshoz kell igazodnia az alkalmazandó Ptk.-szabályokat – köztük a kimentésre vonatkozó szabályokat – illetően. Az alábbiakban olyan ügyeket ismertetek, amelyekben a személyiségi jogsértés a polgári jog különböző területeire eső magatartásokkal valósult meg.

3. Személyiségi jogsértés és tilos önhatalom

[8] Érdekes eset volt az, melyben a személyiségi jogi jogsértés a dologi jog által szabályozott magatartással (tilos önhatalommal) valósult meg. A tényállás szerint a felperesek az alperessel közös tulajdonban álló ingatlanukban úgy alakították át lakásukat, hogy a közös használatban levő előtér egy részét a lakásukhoz kapcsolták. Ennek érdekében az előteret gipszkarton fallal lezárták, és ebbe a falba bejárati ajtót helyeztek. Az alperes mint tulajdonostárs az előtér használatbavételéhez nem járult hozzá, utólag birtokvédelmet kért a jegyzőtől. A jegyző bontásra kötelezte a felpereseket, akik nem tettek eleget a határozatnak, de pert indítottak a jegyzői határozat megváltoztatása iránt. A bíróság ugyanakkor a jegyzői határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmüket elutasította. Az alperes a felperesek távollétében végül is elbontotta a gipszkarton falat, a bontási törmeléket és a kibontott bejárati ajtót pedig a felperesek bejárhatóvá vált lakásának a helyiségeiben helyezte el.

[9] Ilyen tényállás mellett az elsőfokú bíróság a felpereseknek a magánlakáshoz való joguk megsértése miatt indított perben az 1.000.000 Ft sérelemdíj megfizetése iránti keresetet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a magánlakás védelme a birtokvédelemmel párhuzamos, azonos tárgyú jogvédelmet jelent. Ebből következően a felperesek akkor hivatkozhatnának magánlakásuk sérelmére, ha az alperes cselekménye megzavarta volna a jogszerű birtoklásukat. A jegyző határozatából kitűnően azonban a felperesek nem voltak jogosultak az alperes által lebontott fal jogszerű birtoklására, így a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi joguk sem sérülhetett meg.

[10] A Fővárosi Ítélőtábla ezzel szemben arra az álláspontra jutott, hogy az alperes nem volt jogosult önhatalommal fellépni az elveszett birtok visszaszerzése érdekében. A Ptk. 5:6. § (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná. Ilyen helyzet az adott tényállás mellett nem állt fenn, a fal elbontásának időpontjában a jegyző határozata már végrehajthatóvá vált. Az alperes nem volt elzárva attól, hogy kérje a birtokvédelmi határozat végrehajtását. A további időmúlás a végrehajtást nem gátolta volna meg, a tilos önhatalom gyakorlásával tehát az alperes jogellenesen cselekedett. Tekintettel arra, hogy az alperes a gipszkarton fal elbontásával nyitottá tette a felperesek lakását, ahová maga is belépett a bontási törmelék elhelyezése érdekében, a magánlakáshoz való jog sérelme megvalósult. A magánlakáshoz való jog megsértésének tényén nem változtat az a körülmény, hogy a felperesek maguk is birtoksértő módon alakították ki a lakásuk külső határolófalát, e magatartással szemben a birtokvédelmi eljárás nyújt védelmet.

[11] A másodfokú bíróság a kért sérelemdíjat azonban eltúlzottnak tartotta, ezért személyenként 100.000 forintban határozta meg azt a pénzösszeget, amely a személyiség jogsérelem-kiegyensúlyozására alkalmas. Ennek kapcsán értékelte, hogy a felperesek maguk is a jogellenesség talajára léptek, nem állt szándékukban a jegyző határozatának önkéntes teljesítése. A felperesek felróható magatartása a sérelemdíj mérséklése irányába hatott.

[12] Az előbbi jogeset érdekessége, hogy az alperesnek a kimentése érdekében nem a felróhatósága hiányára kellett hivatkoznia,hanem a dologi jogi szabályokra figyelemmel azt kellett volna bizonyítania, hogy nem tilos önhatalommal járt el.

4. Kegyeleti jog megsértése

[13] A következő ítélőtáblai ítélet tényállása szerint a temetkezési cég és az elhunyt fiú apja mint felperes között egy halottkezelésre és temetkezési szolgáltatásra vonatkozó, vállalkozással vegyes megbízási szerződés jött létre. A kereset szerint az alperes oly mértékben szegte meg a szerződést, hogy azzal a felperes kegyeleti jogát is megsértette. A perben nem volt vitás, hogy a koporsó kisebb volt, mint amekkorára szükség lett volna, a ravatalozott holttest magából szagot árasztott, a holttestre a ruházatot nem megfelelő módon adták rá, a holttest kézfején kék folt, a csuklóján kötöző látszott, a ravatalozást az alperes dolgozói idő előtt be kívánták fejezni. Az alperes e kereset mellett arra hivatkozott, hogy őt felróhatóság nem terheli, károsulti közrehatás következett be, illetőleg a deliktuális kárfelelősségen belül a megbízott károkozásáért való felelősség szabályait kell alkalmazni. Álláspontja az volt, hogy kizárólag temetkezési szolgáltatásra vonatkozó kötelezettséget vállalt, ezért egy másik, önálló cég által végzett, a halottkezeléssel kapcsolatos hibás teljesítésért őt felelősség nem terheli.

[14] Az ítélőtábla ezzel szemben megállapította, hogy a kegyeletsértés a felek között létrejött szerződés megszegésével valósult meg, ezért a kontraktuális kárfelelősség szabályai alkalmazandók. A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy a honlapon található tájékoztatás szerint az alperes a temetkezéssel kapcsolatosan teljes körű szolgáltatást nyújt. A felperes a teljes körű szolgáltatás ajánlatának ismeretében vette igénybe az alperes tevékenységét, vagyis az alperesi szolgáltatás magában kellett, hogy foglalja a halottkezelési tevékenységet is. Ha erre vonatkozó egészségügyi szolgáltatói engedélye nem volt, ez nem jelenti, hogy a vállalt kötelezettségét ne kellett volna teljesítenie akár úgy is, hogy erre vonatkozóan mással szerződést köt. A teljes körű szolgáltatásra vonatkozó kötelezettség vállalása folytán az alperes a halottkezelés során bekövetkezett hibákért a hibás teljesítésre irányadó szabályok alapján felelősséggel tartozik akkor is, ha bizonyos tevékenységet nem maga végzett, hanem ahhoz teljesítési segédet vett igénybe.

[15] Mivel a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályaiból kellett kiindulni, az alperes esetében a mentesülés feltételeire a Ptk. 6:142. §-át kellett alkalmazni. Így tehát az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta, a szerződéskötés időpontjában ez előre nem volt látható, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt (jogsérelmet) elhárítsa. Adott esetben a kimentés feltételei kapcsán az alábbiak voltak megállapíthatók. A perben irreleváns volt, hogy az alperes a holttestet a közreműködőjétől milyen állapotban vette át, hiszen maga vállalta a holttestnek az állapotához képest legméltóbb körülmények között való felravatalozását. A közreműködő tevékenysége az ellenőrzési körén belül esik. A felperessel való szerződéskötéskor előre látható volt az alperes mint erre szakosodott cég számára, hogy milyen problémák merülhetnek fel a holttesttel, ezért olyan időben kell gondoskodnia annak átvételéről, elszállításáról, amely időn belül a vállalt kötelezettség teljesítése lehetséges: a hiányosságok felismerhetők, korrigálhatók. Végül pedig elvárható volt a jogsérelem elhárítása: akár a hiányosságok korrigálásával, illetve utóbb a felperes tájékoztatásával is arra nézve, hogy fontolja meg a nyitott koporsós ravatalozás lehetőségét.

[16] A Ptk. 6:144. § (1) bekezdése szerint a károsult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni. A deliktuális kárfelelősség károsulti közrehatásra vonatkozó szabálya szerint a felperes részéről lenne szükség felróható magatartásra, ami azonban az adott esetben nem volt. Nem elvárható ugyanis, hogy a helyszínen kifogásolja a felperes az állapotokat, hiszen ez az egyszeri, megismételhetetlen alkalom szolgált arra, hogy ő és más hozzátartozók, barátok méltó módon végső búcsút vehessenek a felperes egyetlen gyermekétől. A ravatalozásnak a gyermek elvesztése miatti gyászban meghatározó jelentősége volt, annak méltatlan módon való lebonyolítása miatt sérült a halott emlékéhez kapcsolódóan a felperes kegyeleti joga.

[17] A sérelemdíj mértékének meghatározása során az első- és a másodfokú bíróság is egyetértett abban, hogy a szakértelemmel rendelkező alperesi társaságtól fokozottan elvárható lett volna, hogy szerződéses kötelezettségét megfelelő gondossággal teljesítse. Az esemény nyilvánvalóan egyszeri és nem megismételhető volt, a végső búcsú nem megfelelő módja a felperes gyászát elmélyítette, ezt pszichológus nyilatkozata is alátámasztotta. A jogsértés súlya és a kegyeletsértés sértettre gyakorolt hatása miatt az első- és másodfokú bíróság is egyetértett abban, hogy a 2.000.000 Ft-os sérelemdíj alkalmas a felperest ért személyiségi jogi hátrány kompenzálására és az alperes szankcionálására.

5. Szállodai szolgáltatással összefüggő igények

[18] A következő ítélőtáblai határozat szintén szerződésszegéssel, méghozzá a szállodai szolgáltatás igénybevételére vonatkozó megállapodás megszegésével okozott személyiségi jogi sérelem alapján született. A tényállás szerint az alperesi szállodában nyaraló felperes a hotel tóparti stégéhez az odavezető, kikövezett sétányon lement, de a lejárót keresztező, homokzsákokból álló védgáton elesett, és bokaszalag-szakadást szenvedett. A felperes emiatt az egészséghez, testi épségéhez fűződő joga sérelmére hivatkozva kért a szállodát üzemeltető alperestől 200.000 Ft sérelemdíjat, amelyet az elsőfokú bíróság megítélt és a másodfokú bíróság helybenhagyott. Az alperes a keresettel szemben azzal védekezett, hogy a felperes igényét a deliktuális kárfelelősség szabályai szerint kell elbírálni, őt pedig felróhatóság nem terheli. A homokzsákokat az önkormányzat helyezte el elsőfokú víz- és kárelhárítási készültség miatt.

[19] Az eljárt bíróságok a kontraktuális kárfelelősség szabályai alkalmazásával bírálták el az ügyet. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a készültség a baleset napján már nem állt fenn. Igaz, hogy ezt követően is indokolt volt a homokzsákrendszer további fenntartása, mert a Balaton vízszintje nem csökkent, és szeles idő esetén a parti rész elöntésének veszélye továbbra is fennállt. A szerződésszerű teljesítés érdekében azonban az alperesnek lehetősége lett volna akár átjáró elhelyezésére a homokzsákok felett, akár kisebb szakasz felszabadítására a lejárónál, vagy legalább a veszélyforrás jól látható jelzésére. Álláspontjával az ítélőtábla egyetértett. A jogerős ítélet rögzítette, hogy az alperesnek szerződésben vállalt kötelezettsége volt, hogy a tóhoz való közvetlen lejutást biztosítsa, e szolgáltatását pedig a rendeltetésének megfelelően, biztonságosan kellett nyújtania. A homokzsákokat ugyan valóban nem az alperes, hanem az önkormányzat helyezte el a területen, azonban a baleset időpontjában védekezési készültség már nem állt fenn. Megállapította, hogy az alperes ellenőrzési körén belüli körülmény – a területén levő, balesetveszélyes védgát – okozta a balesetet. A szerződéskötéskor előre látható körülmény, hogy a tóparti szálloda esetén szükség lehet a Balaton áradása miatt homokzsákos védekezésre. Elvárható volt továbbá, hogy a lehetséges kárt az alperes intézkedéseivel elhárítsa, hiszen tudomása volt a konkrét időszakban az átkelés balesetveszélyességéről.

Szabó Klára teljes cikkét a Polgári Jog folyóirat 2018/11-12. számában olvashatja.

Kapcsolódó cikkek:


A Kúria kiadmányozási jogsértésekről vallott felfogásának újragondolása döntési jogkör és felhatalmazás hiányában V. rész
2019. augusztus 22.

A Kúria kiadmányozási jogsértésekről vallott felfogásának újragondolása döntési jogkör és felhatalmazás hiányában V. rész

Az elmúlt időszakban a Kúria és az alsóbb bíróságok jelentős számú esetben semmisítettek meg közigazgatási határozatokat – jellemzően a Nemzeti Adó- és Vámhivatal döntéseit –, azon oknál fogva, hogy azok kiadmányozása nem volt szabályszerű. A kiadmányozás és a semmisség összefüggéseinek megítélése körüli bizonytalanságok, továbbá az ügyek száma és hordereje vezetett végül a Kúria 1/2019. számú Közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozatához.

Jogszabályfigyelő 2019 – 33. hét
2019. augusztus 21.

Jogszabályfigyelő 2019 – 33. hét

Alábbi cikkünkben, a 2019/141–142. számú Magyar Közlönyökben megjelent újdonságok és közelmúltban megjelent bírósági döntések közül válogattunk.