Az új Ptk. a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatában

Az itt közölt írás a IV. Wolters Kluwer Polgári jogi és Eljárásjogi Konferencián elhangzott előadás anyagát rögzíti. Az előadás célja az volt, hogy bemutassa: a Ptk.-ban rögzített új szabályokat miként alkalmazzák a Fővárosi Ítélőtábla tanácsai, illetve milyen újszerű megoldások jelentkeztek a gyakorlatukban. Ezek alkalmasak lehetnek további következtetések levonására is a gyakorló jogászok számára.

Szabó Klára teljes cikkét a Polgári Jog folyóirat 2018/11-12. számában olvashatja.

1. Bevezetés

[1] Viszonylag sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán beszélni lehessen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénnyel (a továbbiakban: Ptk.) kapcsolatos ítélőtáblai gyakorlatról. A Ptk. alkalmazására ugyanis legelőször az ügyvédi praxisokban és az elsőfokú bíróságokon volt szükség, a másodfokú bíróságokra jóval később értek fel a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett jogviszonyokon alapuló jogviták, illetve az ezekben született elsőfokú ítéletek.

[2] A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának szakmai vezetőjeként most arra vállalkozom, hogy nagyjából körüljárjam azokat a polgári anyagi jogi jogterületeket, amelyek a Fővárosi Ítélőtábla tanácsainál a felülbírálat során – nemcsak egyedileg, hanem nagyobb számban – megjelentek, és ezek alapján bizonyos következtetések is levonhatók.

[3] A Ptk.-s jogviták leginkább a személyiségi jog területére esnek, és főleg a sérelemdíj mint új jogintézmény megítélésével kapcsolatosak. De ez érthető is, hiszen a Fővárosi Ítélőtáblára pl. csak a tavalyi évben 268 db személyiségi jogi per érkezett. A Ptk.szerződési joga kevésbé érintett még a másodfokú ítélkezés szempontjából, itt leginkább az elővásárlási joggal kapcsolatos kérdések merültek fel, de ezek is kisebb számban. Rengeteg volt ugyanakkor a közhatalom gyakorlásával okozott károk megtérítése iránt indított perünk (a tavalyi évben pl. 149 db ilyen ügy érkezett). Egyre több a jogalkotással okozott kárra hivatkozással indult per is.

[4] Az általánosságok után most térjünk át a konkrét kérdésekre, amelyeket konkrét ügyek, illetve a Fővárosi Ítélőtábla döntései ismertetésével próbálok megvilágítani.

2. Általános megjegyzések

[5] A személyiségi jog szabályozása a Ptk.-ban több újdonságot hozott, az egyik ilyen a sérelemdíj bevezetése a nem vagyoni kártérítés helyett. Sokszor olvasható ítéletekben is és más jogi anyagokban, hogy a felróhatóságtól független szankciók mellett a Ptk. a sérelemdíj megnevezés alatt egy felróhatóságtól függő jogkövetkezményt szabályoz: ezt alátámasztani látszik a sérelemdíj mértékére vonatkozó Ptk.-rendelkezés, amely szerint a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset összes körülményeire figyelemmel – különösen (többek között) a felróhatóság mértékére tekintettel – határozza meg.

[6] A Fővárosi Ítélőtábla gyakorlata azonban teljesen egyértelmű abban, hogy ez nem így van: a sérelemdíj általánosságban nem minősíthető felróhatóságtól függő jogkövetkezménynek, hiszen a személyiségi jogsértésért járó sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – így pl. a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. Ez pedig azt jelenti, hogy a mentesülés feltételeit a jogsértő személyre irányadó felelősségi rendszer határozza meg. Vagyis, ha szerződésen kívüli jogsértés okoz személyiségi jogi sérelmet, akkor szóba jöhet a deliktuális kártérítési felelősség általános szabálya, s e vonatkozásban a felróhatóság alóli kimentés lehetősége; de szóba jöhet a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség szabályainak alkalmazása is, pl. közúti balesetek miatt érvényesített testi épség, egészség sérelmére alapított perekben. Ez utóbbiakban a személyiségi jogsértést is csak azzal lehet kimenteni, hogy a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte elő. Több olyan perünk is volt, amelynél a személyiségi jogsértést szerződésszegés okozta, ez esetben pedig a kontraktuális kárfelelősség szabályait kell alkalmazni, ami ugyancsak messze van a felróhatóságon alapuló kimentéstől. Az önként, átgondoltan vállalt szerződéses kötelezettség megszegése esetén ugyanis objektív alapú kimentésre van csak lehetőség. Speciális esetek is léteznek, pl. ha a dologi jog által szabályozott magatartás valósít meg személyiségi jogi jogsértést.

[7] A személyiségi jogsértő magatartásoknak tehát számtalan formája létezik, így a jogalkalmazásnak mindig az aktuális tényálláshoz kell igazodnia az alkalmazandó Ptk.-szabályokat – köztük a kimentésre vonatkozó szabályokat – illetően. Az alábbiakban olyan ügyeket ismertetek, amelyekben a személyiségi jogsértés a polgári jog különböző területeire eső magatartásokkal valósult meg.

3. Személyiségi jogsértés és tilos önhatalom

[8] Érdekes eset volt az, melyben a személyiségi jogi jogsértés a dologi jog által szabályozott magatartással (tilos önhatalommal) valósult meg. A tényállás szerint a felperesek az alperessel közös tulajdonban álló ingatlanukban úgy alakították át lakásukat, hogy a közös használatban levő előtér egy részét a lakásukhoz kapcsolták. Ennek érdekében az előteret gipszkarton fallal lezárták, és ebbe a falba bejárati ajtót helyeztek. Az alperes mint tulajdonostárs az előtér használatbavételéhez nem járult hozzá, utólag birtokvédelmet kért a jegyzőtől. A jegyző bontásra kötelezte a felpereseket, akik nem tettek eleget a határozatnak, de pert indítottak a jegyzői határozat megváltoztatása iránt. A bíróság ugyanakkor a jegyzői határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmüket elutasította. Az alperes a felperesek távollétében végül is elbontotta a gipszkarton falat, a bontási törmeléket és a kibontott bejárati ajtót pedig a felperesek bejárhatóvá vált lakásának a helyiségeiben helyezte el.

[9] Ilyen tényállás mellett az elsőfokú bíróság a felpereseknek a magánlakáshoz való joguk megsértése miatt indított perben az 1.000.000 Ft sérelemdíj megfizetése iránti keresetet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a magánlakás védelme a birtokvédelemmel párhuzamos, azonos tárgyú jogvédelmet jelent. Ebből következően a felperesek akkor hivatkozhatnának magánlakásuk sérelmére, ha az alperes cselekménye megzavarta volna a jogszerű birtoklásukat. A jegyző határozatából kitűnően azonban a felperesek nem voltak jogosultak az alperes által lebontott fal jogszerű birtoklására, így a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi joguk sem sérülhetett meg.

[10] A Fővárosi Ítélőtábla ezzel szemben arra az álláspontra jutott, hogy az alperes nem volt jogosult önhatalommal fellépni az elveszett birtok visszaszerzése érdekében. A Ptk. 5:6. § (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná. Ilyen helyzet az adott tényállás mellett nem állt fenn, a fal elbontásának időpontjában a jegyző határozata már végrehajthatóvá vált. Az alperes nem volt elzárva attól, hogy kérje a birtokvédelmi határozat végrehajtását. A további időmúlás a végrehajtást nem gátolta volna meg, a tilos önhatalom gyakorlásával tehát az alperes jogellenesen cselekedett. Tekintettel arra, hogy az alperes a gipszkarton fal elbontásával nyitottá tette a felperesek lakását, ahová maga is belépett a bontási törmelék elhelyezése érdekében, a magánlakáshoz való jog sérelme megvalósult. A magánlakáshoz való jog megsértésének tényén nem változtat az a körülmény, hogy a felperesek maguk is birtoksértő módon alakították ki a lakásuk külső határolófalát, e magatartással szemben a birtokvédelmi eljárás nyújt védelmet.

[11] A másodfokú bíróság a kért sérelemdíjat azonban eltúlzottnak tartotta, ezért személyenként 100.000 forintban határozta meg azt a pénzösszeget, amely a személyiség jogsérelem-kiegyensúlyozására alkalmas. Ennek kapcsán értékelte, hogy a felperesek maguk is a jogellenesség talajára léptek, nem állt szándékukban a jegyző határozatának önkéntes teljesítése. A felperesek felróható magatartása a sérelemdíj mérséklése irányába hatott.

[12] Az előbbi jogeset érdekessége, hogy az alperesnek a kimentése érdekében nem a felróhatósága hiányára kellett hivatkoznia,hanem a dologi jogi szabályokra figyelemmel azt kellett volna bizonyítania, hogy nem tilos önhatalommal járt el.

4. Kegyeleti jog megsértése

[13] A következő ítélőtáblai ítélet tényállása szerint a temetkezési cég és az elhunyt fiú apja mint felperes között egy halottkezelésre és temetkezési szolgáltatásra vonatkozó, vállalkozással vegyes megbízási szerződés jött létre. A kereset szerint az alperes oly mértékben szegte meg a szerződést, hogy azzal a felperes kegyeleti jogát is megsértette. A perben nem volt vitás, hogy a koporsó kisebb volt, mint amekkorára szükség lett volna, a ravatalozott holttest magából szagot árasztott, a holttestre a ruházatot nem megfelelő módon adták rá, a holttest kézfején kék folt, a csuklóján kötöző látszott, a ravatalozást az alperes dolgozói idő előtt be kívánták fejezni. Az alperes e kereset mellett arra hivatkozott, hogy őt felróhatóság nem terheli, károsulti közrehatás következett be, illetőleg a deliktuális kárfelelősségen belül a megbízott károkozásáért való felelősség szabályait kell alkalmazni. Álláspontja az volt, hogy kizárólag temetkezési szolgáltatásra vonatkozó kötelezettséget vállalt, ezért egy másik, önálló cég által végzett, a halottkezeléssel kapcsolatos hibás teljesítésért őt felelősség nem terheli.

[14] Az ítélőtábla ezzel szemben megállapította, hogy a kegyeletsértés a felek között létrejött szerződés megszegésével valósult meg, ezért a kontraktuális kárfelelősség szabályai alkalmazandók. A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy a honlapon található tájékoztatás szerint az alperes a temetkezéssel kapcsolatosan teljes körű szolgáltatást nyújt. A felperes a teljes körű szolgáltatás ajánlatának ismeretében vette igénybe az alperes tevékenységét, vagyis az alperesi szolgáltatás magában kellett, hogy foglalja a halottkezelési tevékenységet is. Ha erre vonatkozó egészségügyi szolgáltatói engedélye nem volt, ez nem jelenti, hogy a vállalt kötelezettségét ne kellett volna teljesítenie akár úgy is, hogy erre vonatkozóan mással szerződést köt. A teljes körű szolgáltatásra vonatkozó kötelezettség vállalása folytán az alperes a halottkezelés során bekövetkezett hibákért a hibás teljesítésre irányadó szabályok alapján felelősséggel tartozik akkor is, ha bizonyos tevékenységet nem maga végzett, hanem ahhoz teljesítési segédet vett igénybe.

[15] Mivel a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályaiból kellett kiindulni, az alperes esetében a mentesülés feltételeire a Ptk. 6:142. §-át kellett alkalmazni. Így tehát az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta, a szerződéskötés időpontjában ez előre nem volt látható, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt (jogsérelmet) elhárítsa. Adott esetben a kimentés feltételei kapcsán az alábbiak voltak megállapíthatók. A perben irreleváns volt, hogy az alperes a holttestet a közreműködőjétől milyen állapotban vette át, hiszen maga vállalta a holttestnek az állapotához képest legméltóbb körülmények között való felravatalozását. A közreműködő tevékenysége az ellenőrzési körén belül esik. A felperessel való szerződéskötéskor előre látható volt az alperes mint erre szakosodott cég számára, hogy milyen problémák merülhetnek fel a holttesttel, ezért olyan időben kell gondoskodnia annak átvételéről, elszállításáról, amely időn belül a vállalt kötelezettség teljesítése lehetséges: a hiányosságok felismerhetők, korrigálhatók. Végül pedig elvárható volt a jogsérelem elhárítása: akár a hiányosságok korrigálásával, illetve utóbb a felperes tájékoztatásával is arra nézve, hogy fontolja meg a nyitott koporsós ravatalozás lehetőségét.

[16] A Ptk. 6:144. § (1) bekezdése szerint a károsult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni. A deliktuális kárfelelősség károsulti közrehatásra vonatkozó szabálya szerint a felperes részéről lenne szükség felróható magatartásra, ami azonban az adott esetben nem volt. Nem elvárható ugyanis, hogy a helyszínen kifogásolja a felperes az állapotokat, hiszen ez az egyszeri, megismételhetetlen alkalom szolgált arra, hogy ő és más hozzátartozók, barátok méltó módon végső búcsút vehessenek a felperes egyetlen gyermekétől. A ravatalozásnak a gyermek elvesztése miatti gyászban meghatározó jelentősége volt, annak méltatlan módon való lebonyolítása miatt sérült a halott emlékéhez kapcsolódóan a felperes kegyeleti joga.

[17] A sérelemdíj mértékének meghatározása során az első- és a másodfokú bíróság is egyetértett abban, hogy a szakértelemmel rendelkező alperesi társaságtól fokozottan elvárható lett volna, hogy szerződéses kötelezettségét megfelelő gondossággal teljesítse. Az esemény nyilvánvalóan egyszeri és nem megismételhető volt, a végső búcsú nem megfelelő módja a felperes gyászát elmélyítette, ezt pszichológus nyilatkozata is alátámasztotta. A jogsértés súlya és a kegyeletsértés sértettre gyakorolt hatása miatt az első- és másodfokú bíróság is egyetértett abban, hogy a 2.000.000 Ft-os sérelemdíj alkalmas a felperest ért személyiségi jogi hátrány kompenzálására és az alperes szankcionálására.

5. Szállodai szolgáltatással összefüggő igények

[18] A következő ítélőtáblai határozat szintén szerződésszegéssel, méghozzá a szállodai szolgáltatás igénybevételére vonatkozó megállapodás megszegésével okozott személyiségi jogi sérelem alapján született. A tényállás szerint az alperesi szállodában nyaraló felperes a hotel tóparti stégéhez az odavezető, kikövezett sétányon lement, de a lejárót keresztező, homokzsákokból álló védgáton elesett, és bokaszalag-szakadást szenvedett. A felperes emiatt az egészséghez, testi épségéhez fűződő joga sérelmére hivatkozva kért a szállodát üzemeltető alperestől 200.000 Ft sérelemdíjat, amelyet az elsőfokú bíróság megítélt és a másodfokú bíróság helybenhagyott. Az alperes a keresettel szemben azzal védekezett, hogy a felperes igényét a deliktuális kárfelelősség szabályai szerint kell elbírálni, őt pedig felróhatóság nem terheli. A homokzsákokat az önkormányzat helyezte el elsőfokú víz- és kárelhárítási készültség miatt.

[19] Az eljárt bíróságok a kontraktuális kárfelelősség szabályai alkalmazásával bírálták el az ügyet. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a készültség a baleset napján már nem állt fenn. Igaz, hogy ezt követően is indokolt volt a homokzsákrendszer további fenntartása, mert a Balaton vízszintje nem csökkent, és szeles idő esetén a parti rész elöntésének veszélye továbbra is fennállt. A szerződésszerű teljesítés érdekében azonban az alperesnek lehetősége lett volna akár átjáró elhelyezésére a homokzsákok felett, akár kisebb szakasz felszabadítására a lejárónál, vagy legalább a veszélyforrás jól látható jelzésére. Álláspontjával az ítélőtábla egyetértett. A jogerős ítélet rögzítette, hogy az alperesnek szerződésben vállalt kötelezettsége volt, hogy a tóhoz való közvetlen lejutást biztosítsa, e szolgáltatását pedig a rendeltetésének megfelelően, biztonságosan kellett nyújtania. A homokzsákokat ugyan valóban nem az alperes, hanem az önkormányzat helyezte el a területen, azonban a baleset időpontjában védekezési készültség már nem állt fenn. Megállapította, hogy az alperes ellenőrzési körén belüli körülmény – a területén levő, balesetveszélyes védgát – okozta a balesetet. A szerződéskötéskor előre látható körülmény, hogy a tóparti szálloda esetén szükség lehet a Balaton áradása miatt homokzsákos védekezésre. Elvárható volt továbbá, hogy a lehetséges kárt az alperes intézkedéseivel elhárítsa, hiszen tudomása volt a konkrét időszakban az átkelés balesetveszélyességéről.

Szabó Klára teljes cikkét a Polgári Jog folyóirat 2018/11-12. számában olvashatja.

Kapcsolódó cikkek:


Út az alakuló ülésig
2019. október 18.

Út az alakuló ülésig

Az önkormányzati választások befejeztével kialakultak az új képviselő-testületek, kiderültek az új polgármesterek. Cikkünkben most az eredmény megállapítása és az új testületalakuló ülése közti időszakot mutatjuk be részletesebben.

Az igazságszolgáltatás függetlensége
2019. október 16.

Az igazságszolgáltatás függetlensége

Az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózata (ENCJ) 2019-ben harmadik alkalommal készített nemzetközi felmérést a bírói függetlenségről az európai bírák és ügyvédek körében, amelyben elsősorban az elmúlt két év változásaira fókuszált. Az Országos Bírói Tanács korábban nem vett részt a felmérésben, azonban most először magyar bírák is kitölthették a kérdőívet.

III. Wolters Kluwer Versenyjogi Konferencia – Ahol mindenki győztes
2019. október 15.

Idén november 19-én a Wolters Kluwer Hungary Kft. a Magyar Versenyjogi Egyesülettel közösen immáron harmadik alkalommal rendezi meg versenyjogi tematikájú tanácskozását. A Hilton Budapest City Hotelbe ebben az évben is sok szeretettel várjuk a vállalati jogtanácsosokat, ügyvédeket, illetve a jogterülettel munkájuk során egyéb úton kapcsolatba kerülő szakembereket.

Kedvezményes lakásáfa és az ügyvédi letét
2019. október 14.

Kedvezményes lakásáfa és az ügyvédi letét

Amennyiben a lakóingatlan építéséhez kapcsolódó előlegfizetés és annak kézhezvétele 2020. január 1-jét követően történik, arra még a kedvezményes 5%-os áfakulcsot kell alkalmazni, kivéve akkor, ha az előleget ügyvédi letétbe helyezik.