Bizalmi vagyonkezelés létesítése egyoldalú nyilatkozattal

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A közokirattal való létesítés mögötti jogalkotói cél nyilvánvalóan abban rejlik, hogy a jogügyletre vonatkozóan egyértelműen bizonyítható legyen, hogy mikor, hol, mely személy, annak mely vagyontárgyai vonatkozásában és milyen egyéb feltételekkel jött létre, lépett hatályba, módosult, szűnt meg.

A bizalmi vagyonkezelési jogviszony tipikusan kétoldalú jogügylet, amelyet a vagyonrendelő és a vagyonkezelő szerződése hoz létre. A bizalmi vagyonkezelés egyik sajátossága ugyanakkor a jogviszony alanyainak összeolvadása. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) ezzel összefüggésben lehetővé teszi olyan bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok létrehozását, amelyben a jogviszony főszemélyei között bizonyos személyi átfedések vannak. Ennek megfelelően a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyt élők között kizárólag közokiratba foglalt egyoldalú jognyilatkozattal is létre lehet hozni, amennyiben a vagyonrendelő és a vagyonkezelő személye megegyezik [Ptk. 6:329. § (1) bek.].

E konstrukció bevezetésének újdonsága, hogy az egyoldalú jognyilatkozattal létrehozott jogviszonyban egy jogalanyt illet meg mindkét szerződő fél jogállása, miközben ugyanez a jogalany lehet a kedvezményezett is, ha legalább egy tőle eltérő személyt is kedvezményezettként kijelöl (ún. „másféloldalú jogviszony”).

A kedvezményezett személyét, valamint a kedvezményezetti jogosultság keletkezésének és megszűnésének feltételeit a vagyonrendelő az egyoldalú nyilatkozatában határozza meg. Vagyonkiadáshoz való joga vonatkozásában ez esetben sem ír elő a Ptk. minimális részesedést, ezért az akár névleges is lehet. Kockázati szempontból problematikus, hogy a vagyonkezelő a szerződés kedvezményezettjeként is kijelölhető, melynek eredményeképpen megvalósulhat a jogviszony jogosultjának és kötelezettjének szinte teljes konfúziója is. Ugyanakkor ebben az esetben is igaz, hogy a vagyonkezelő kizárólagos kedvezményezetté nevezése semmis [Ptk. 6:311. § (4) bek.].

Tipikus esete a „másféloldalú jogviszonynak” a (qualified) blindtrust elnevezésű, az Egyesült Államok gyakorlatában bevett passzív vagyonkezelés. Ez a konstrukció alkalmas arra, hogy a közszférában vagy a politikusi pályán elhelyezkedő személy a korábban megszerzett vagyonát – rendkívül szigorú kvalifikációs törvényi feltételek mellett –elkülönítse saját vagyonától.

Az eddigi hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a konstrukció kifejezetten alkalmas lehet jótékonysági célokra, valamint családi vagyon megfelelő tervezésére, ezáltal kiskorú vagy cselekvőképtelen személyek vagyonának megóvására.

Az egyoldalú jognyilatkozatra vonatkozó alaki feltételek

A Ptk. ezt a fajta vagyonrendelési formát szigorú feltételekhez köti, ugyanis a bizalmi vagyonkezelési szerződésekre vonatkozó általános alaki érvényességi kelléken, az írásba foglaláson túl, előírja az egyoldalú jognyilatkozat közokiratba foglalását és a visszavonhatatlanságát is. Ezt az okiratot a vagyonrendelő a közjegyzővel tudja elkészíttetni.

A közokirattal való létesítés mögötti jogalkotói cél nyilvánvalóan abban rejlik, hogy a jogügyletre vonatkozóan egyértelműen bizonyítható legyen, hogy mikor, hol, mely személy, annak mely vagyontárgyai vonatkozásában és milyen egyéb feltételekkel jött létre, lépett hatályba, módosult, szűnt meg. Ezentúl kiemelendő, hogy a közokirati formában megtett jognyilatkozat alapján a vagyonkezelőnek bizalmi vagyonkezelésen alapuló kikényszeríthető kötelezettsége keletkezik, amely egyben a kedvezményezett érdekeinek fokozott védelmét is szolgálja. Mivel a jognyilatkozat közokiratba foglalása a jogviszony létrejöttének érvényességi feltétele, ezért annak elmaradása a jognyilatkozat semmisségét eredményezi [vö. Ptk. 6:6. § (1) bek., 6:94. § (1) bek.]. Szintén semmis az egyoldalú jognyilatkozatnak a kötelező alakiság mellőzésével történt módosítása, illetve felmondása.

A jognyilatkozat visszavonhatatlansága azt kívánja megakadályozni, hogy a vagyonrendelő a jogviszonyt visszamenőleges hatállyal, visszavonással hatályától megfossza, annak létre nem jöttét színlelje. Az egyoldalú jognyilatkozat – eltérő kikötés hiányában – megtételével nyomban hatályossá válik, ebből adódóan a jognyilatkozat visszavonására kizárólag annak hatályosulásáig van lehetőség (vö. Ptk. 6:5. §, 6:116. §). Ugyanakkor a visszavonás tilalma nem zárja ki vagy korlátozza, hogy a vagyonrendelő a jogviszony érvényes létrejöttét és hatályosulását követően azt megszüntesse vagy módosítsa. Így annak sincsen akadálya, hogy a vagyonrendelő korábbi nyilatkozatát akként módosítsa, hogy önmaga helyett – immáron vagyonkezelési szerződés keretében – ugyanazon vagyon kezelésére új vagyonkezelőt jelöljön ki.

Az egyoldalú jognyilatkozat tartalma

Az egyoldalú jogügylettel alapított bizalmi vagyonkezelés létrejöttéhez a vagyonrendelő jognyilatkozatának tartalmaznia kell a lényeges és az általa lényegesnek minősített kérdésekre vonatkozó rendelkezéseket [vö. Ptk. 6:63. § (2) bek.].

Mindenekelőtt a jognyilatkozatban pontosan meg kell határozni, hogy mely vagyontárgyak kerülnek a kezelt vagyon körébe. A dolgokból, jogokból és követelésekből álló vagyon kezelt vagyonba kerülésének egyetlen kritériuma, hogy azok forgalomképessége ne legyen korlátozott vagy kizárt a kezelt vagyonba utalás tekintetében. A kezelt vagyon meghatározása esetében tulajdonképpen az történik, hogy a vagyonrendelő a vagyonának egy meghatározott része vonatkozásában magát nevezi ki vagyonkezelőnek, és a kezelésre így „átadott” saját vagyont elkülöníti egyéb vagyonától. Ennek eredményeképpen a kezelt vagyon a vagyonkezelő saját vagyonát terhelő kockázatoktól mentes, külön vagyonába kerül, és a vagyonkezelő jogosult lesz kizárólag ezen vagyon terhére és kockázatára eljárni bizalmi vagyonkezelői minőségében. Érdekes kérdést vethet fel, hogy a kezelt vagyon pontosan mely aktus következtében jön létre. Mivel a jogviszonyban nincsen a tulajdonos személyében beálló változás, így a kezelt vagyon átruházása is kizárt,ebből következően pedig megállapítható, hogy a kezelt vagyont az érvényes jogcímet tartalmazó egyoldalú jognyilatkozat hozza létre.

A nyilatkozat szükséges tartalmi eleme a vagyonrendelő azon kijelentése, amely szerint a kezelt vagyont a kedvezményezett javára kezeli.

Figyelemmel arra, hogy a vagyonkezelő feladatait elsődlegesen a jognyilatkozat tartalma határozza meg, elengedhetetlen, hogy a vagyonrendelő kijelölje saját eljárásának kereteit, szabályozza a kezelt vagyonból történő juttatásokat, valamint rögzítse tevékenységének alapvető kötelezettségeit. Ebben a körben a vagyonrendelő meghatározhatja a bizalmi vagyonkezelés időtartamát (amely legfeljebb ötven év lehet), illetve fenntarthatja magának a jogot a kedvezményezett személyének megváltoztatására, a vagyonrendelő nyilatkozat meghatározott részének módosítására, a vagyonkezelés időtartamának utólagos módosítására. Rendelkezhet továbbá öndíjazásról is arra az esetre, ha a vagyonkezelői eljárására tekintettel felmerülő díjának és indokolt költségeinek megfizetésére vonatkozó követelését a kezelt vagyonból elégítené ki közvetlenül (Ptk. 6:322. §). Annak érdekében, hogy az öndíjazás ne szolgálhassa a kezelt vagyonból való rejtett tőkekivonást, szükségszerű a díjazás nagyságának észszerű mértékre csökkentése.

Összegzés

Az egyoldalú jognyilatkozattal alapított bizalmi vagyonkezelés vagyonrendelői oldalról számos előnnyel bír. Ez a konstrukció egyrészt kizárja, hogy a vagyonrendelő személyén túl külső személy befolyást szerezzen a kezelt vagyon felett, azzal, hogy a vagyonrendelő vagyonának egy részét a kezelt vagyon védelmet jelentő pozíciójába tudja helyezni. Másrészt kedvező tényező az is, hogy a vagyonkezelőkénti megbízásból felmerülő költségek elkerülhetőek, amennyiben a vagyonrendelő közokiratba foglalt egyoldalú jognyilatkozattal létesíti a bizalmi vagyonkezelést.

További előnye ennek a konstrukciónak, hogy ha az egyoldalú jognyilatkozatot közjegyző foglalja közokiratba, akkor a közjegyző munkadíjaként a közjegyzői díjszabásról szóló 22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet 10. §-a szerinti munkadíj kétharmadát kell felszámítani.

---