Devizahiteles ügyben döntött az EUB

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem ütközik uniós jogba az a magyar jogszabály, amely kimondja, hogy a devizában nyilvántartott kölcsönszerződést nem lehet teljes egészében érvénytelennek nyilvánítani az árfolyamrésre vonatkozó tisztességtelen kikötés miatt.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Az alapeljárás felperese Magyarországon lakóhellyel rendelkező fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó). Az alapeljárás alperesei három olyan pénzügyi intézmény, amelynek székhelye szintén Magyarország területén található.

A fogyasztó 2007. május 16‑án személyi kölcsönszerződést kötött az OTP Bankkal. 2007. június 4‑én a fogyasztó, valamint az OTP Jelzálogbank és az OTP Bank között jelzálogjoggal biztosított lakáshitel kölcsönszerződés jött létre. 2008. szeptember 4‑én a fogyasztó tartozásrendező kölcsönszerződést kötött az OTP Bankkal. Az e három szerződés alapján nyújtott valamennyi kölcsönt devizában tartották nyilván.

Az első két szerződést az OTP Bank és az OTP Jelzálogbank felmondta, és követelését az OTP Faktoring Követeléskezelőre engedményezte. Ezzel szemben a harmadik szerződés a fogyasztó általi teljesítés folytán szűnt meg.

A fogyasztó az első fokon eljáró Veszprémi Törvényszék előtt benyújtott keresetében a fent hivatkozott három kölcsönszerződés érvénytelenségét állította, különösen az e szerződésekben foglalt azon kikötések tisztességtelen jellegére hivatkozva, amelyek szerint a kölcsönösszeg folyósításakor alkalmazandó árfolyam eltér a törlesztéskor alkalmazandó árfolyamtól. Az elsőfokú bíróság 2019. július 3‑i ítéletével a keresetet mint megalapozatlant elutasította.

A fogyasztó az ítélet ellen a Győri Ítélőtáblához fellebbezett, egyrészt azzal érvelve, hogy az árfolyamrésre vonatkozó ilyen kikötések tisztességtelenségének következményeit a 2019. október 3‑i Dziubak ítélet (C‑260/18, EU:C:2019:819) alapján kell megállapítani, másrészt pedig, hogy a hitelezők által az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás nem volt megfelelő.

Az EUB döntése

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a fogyasztóval kötött kölcsönszerződéseket illetően semmisnek nyilvánítja az árfolyamrésre vonatkozó, tisztességtelennek tekintett kikötést, és arra kötelezi a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságot, hogy e kikötést a nemzeti jog hivatalos árfolyam alkalmazását előíró rendelkezésével váltsa fel, anélkül hogy e bíróság számára lehetőséget biztosítana arra, hogy helyt adjon az érintett fogyasztó azon kérelmének, amely a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének megállapítására irányul, még akkor is, ha az említett bíróság úgy ítéli meg, hogy a szerződés fenntartása ellentétes lenne a fogyasztó érdekeivel, különös tekintettel az árfolyamkockázatra, amely a fogyasztót az említett szerződés egy másik kikötése értelmében továbbra is terheli.

A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak afelől, hogy helyt adhat‑e ennek a kérelemnek, figyelembe véve a Magyarországon uralkodó ítélkezési gyakorlatot, amely szigorúan alkalmazza a DH 1 törvényt, és ahelyett, hogy az érintett szerződés egészének érvénytelenségét állapítaná meg, arra szorítkozik, hogy az árfolyamrésre vonatkozóan visszaható hatállyal a Magyar Nemzeti Bank által megállapított hivatalos árfolyamot alkalmazza.

Az EUB a Dunai ítéletben megállapította az árfolyamrésre vonatkozó tisztességtelen kikötés helyébe lépő, és az említett ügyben az érintett magyar jogszabályok, különösen a DH 1 törvény 3. §‑a értelmében visszamenőleges hatállyal a kölcsönszerződés szerves részévé váló kikötéseket illetően, hogy a kötelező érvényű nemzeti jogszabályi rendelkezéseket tükröző ilyen kikötések nem tartoznak a 93/13 irányelv hatálya alá, mivel az az 1. cikkének (2) bekezdése értelmében nem alkalmazandó a kereskedő és a fogyasztó közötti szerződésben szereplő, a nemzeti szabályok által meghatározott feltételekre.

Továbbá, ami az árfolyamrésre vonatkozó, a kölcsönszerződésekben eredetileg szereplő kikötést, valamint azokat a hatásokat illeti, amelyeket az említett szabályozás a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő, e kikötéssel kapcsolatos védelmi biztosítékokra gyakorol, a Bíróság a Dunai ítéletben kifejtette, hogy amennyiben a magyar jogalkotó orvosolta az árfolyamrésre vonatkozó kikötést tartalmazó szerződésekhez kapcsolódó gyakorlati problémákat azáltal, hogy előírta e kikötés felváltását, és így biztosította az érintett szerződések érvényességét, az ilyen megközelítés megfelel az uniós jogalkotó által az említett irányelvben követett célkitűzésnek, amely a felek közötti egyensúly helyreállítása, főszabály szerint a szerződés egésze érvényességének fenntartásával, nem pedig a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződés érvénytelenségének megállapításával.

Az EUB pontosította, hogy a nemzeti jogalkotónak továbbra is tiszteletben kell tartania a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő követelményeket, így, ha valamely szerződési kikötést jogszabály útján tisztességtelennek nyilvánítottak és megállapították a semmisségét, majd az érintett szerződés fennmaradása érdekében felváltották, nem járhat azzal a hatással, hogy gyengíti az ezen irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelmet.

Az EUB megállapította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályozza, hogy az eljáró bíróság – azon az alapon, hogy az árfolyamrésre vonatkozó kikötés tisztességtelen – helyt adjon a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapításra irányuló kérelemnek, feltéve, hogy az ilyen kikötés tisztességtelen jellegének megállapítása lehetővé teszi azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben a fogyasztó az említett kikötés hiányában lenne, többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot, aminek vizsgálata az eljáró bíróság feladata.

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezte az EUB-tól, hogy minden eljáró bíróság helyt adhat‑e, sőt köteles‑e helyt adni az érintett fogyasztó azon kérelmének, amely a szóban forgó kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének megállapítására irányul, ahelyett hogy kizárólag az árfolyamrésre vonatkozó kikötést nyilvánítja semmisnek, és azt felváltja valamely nemzeti rendelkezéssel, amint azt az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jogszabály előírja.

Az EUB úgy ítélte meg, hogy amennyiben a tisztességtelen kikötésekkel szembeni védelem említett rendszere nem alkalmazható olyan esetben, ha a fogyasztó tiltakozik ellene, a fogyasztónak ahhoz még inkább joga van, hogy tiltakozzon az ugyanezen rendszer alapján a szerződés egészének érvénytelenné nyilvánítása által okozott káros következményekkel szembeni védelem ellen, amennyiben e védelemre nem kíván hivatkozni a 2014. április 30‑i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben (C‑26/13, EU:C:2014:282) említett körülmények között, mégpedig abban az esetben, ha a tisztességtelen kikötés elhagyása a bíróságot arra kötelezné, hogy e szerződést egészében érvénytelenítse, ezzel pedig a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki, és ily módon a fogyasztót büntetné.

Az EUB kifejtette, hogy az érintett fogyasztó által kifejezett szándék nem élvezhet elsőbbséget az eljáró bíróság önálló jogkörébe tartozó azon kérdés megítélésénél, hogy a releváns nemzeti jogszabályban előírt intézkedések megtétele lehetővé teszi‑e azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna.

(curia.europa.eu)

---