Fiatalkorú terheltek a büntetőeljárásban – 2. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bertaldó András bíró a Fiatalkorú terheltek a büntetőeljárásban című monográfiájában a gyakorló jogalkalmazó szemszögéből vázolja a fiatalkorú elleni büntetőeljárás rendszerét. Az alábbiakban a műnek fiatalkorúak elleni büntetőeljárás jogtörténetével foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet.

Bertaldó András bíró a Fiatalkorú terheltek a büntetőeljárásban című monográfiájában a gyakorló jogalkalmazó szemszögéből vázolja a „fiatalkorú elleni büntetőeljárás” rendszerét. Célja nemcsak a hatályos szabályozás bemutatása, hanem olyan javaslatok megfogalmazása, amelyeket a jogalkotó mellett a jogalkalmazó és a jogtudomány is hasznosíthat, vagy legalábbis konstruktív vitákat eredményezhet a jogfejlesztés érdekében. A szerző kérdőíves módszerrel vonta be a Szekszárdi Törvényszék fiatalkorúak bíráinak véleményét, hogy mind a jogalkotás érvei, mind pedig a jogtudomány és a jogalkalmazás nézetei helyet kapjanak. Bertaldó András nem riad vissza attól sem, hogy adott esetben a többségitől eltérő álláspontját juttassa kifejezésre, sem pedig attól, hogy elsőre meglehetősen újszerűnek ható eljárásjogi megoldásokat javasoljon. Az alábbiakban a műnek a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás jogtörténetével foglalkozó részéből olvashatnak egy részletet.

Ezen a ponton nem a bűnelkövető felelősségéről ejtünk szót. Az természetesen az elsődleges, de a fiatalkorúak esetén az őket körülvevő társadalmi közeg szerepéről beszélünk. Bűncselekmény elkövetése esetén elvárás az elkövető felderítése, vele szemben a büntetőeljárás lefolytatása és szankció alkalmazása. Ha a bűncselekményt fiatalkorú követi el, akkor ezenfelül cél a fejlődésének elősegítése hatékony nevelési intézkedések útján.

Az Fb. (1913. évi VII. törvénycikk a fiatalkorúak biróságáról) rendelkezett először arról, hogy a fiatalkorúval szembeni büntetőeljárás megindításáról a tartózkodási helye szerint illetékes árvaszéket is értesíteni kell, valamint elküldendő nekik az ügydöntő határozat. Már az eljárás alatt kirendelhető a fiatalkorú terhelt mellé egy pártfogó, aki a nevelését ellenőrzi és felügyeli. A fiatalkorút el is lehet távolítani a környezetéből, és javítóintézetben, állami gyerekmenhelyen elhelyezni, ha testi-erkölcsi veszélynek van kitéve, illetve vele szemben a már említettek szerint a házi és iskolai fegyelmezés nem vezetett eredményre.

Jól látszik, hogy nemcsak a rendőrség, az ügyészség, a bíróság játszott szerepet a fiatalkorú megjavításában, hanem az árvaszék, a pártfogó, a javítóintézet és az állami gyerekmenhely is. Ma már elképzelhetetlen különlegesség, hogy a bíró nagyobb szigorra, gondosabb nevelésre figyelmeztesse, a gyerek megfenyítésére, őt a veszélyes környezettől, életmódtól való visszatartásra utasítsa a szülőt, ha a 12. életév betöltése előtt a kiskorú bűncselekményt követett el, vagy a 18. életévét be nem töltött személy bűncselekményt nem követett el, de a környezetében az erkölcsi romlás veszélyének van kitéve, vagy zülleni kezdett.

Az 1951-es tvr. a fiatalkorú ügyében a tárgyalás kitűzéséről értesíteni rendelte az iskolai hatóságot. Ők a jogerős határozatból is kaptak egy példányt. Rosta Andrea mindezt a mai szignalizációs kötelezettség első megjelenési formájának tekinti.[1] Ezt a szabályozást az 1962-es Be. átvette. Bár a fiatalkorúak tanácsában helyet kapott egy pedagógus is, még arra is volt lehetőség, hogy szakértőként is meghallgassanak egyet, illetve a helyi tanács oktatási osztályának véleményét is beszerezzék. Utóbbit politikai színezetű, nemkívánatos rendelkezésnek tartjuk, de a pedagógus szakma bevonása a mai viszonyokra is alkalmazható, előremutató szabályozás. Mind a pedagógusok bevonását – az általuk írásban készített jellemzés, pedagógiai szakvélemény útján –, mind pedig a jogerős határozat iskolának történő elküldését újra bevezetésre alkalmasnak tartjuk. A társadalmi felelősség, a holisztikus gondolkodásmód jegyében segíti a nevelő hatás kifejtését, ha az oktatási intézmény tudomást szerez a büntetőeljárás megindításáról, befejezéséről. Egyrészt védeni tudja ezzel mind a kriminális magatartás elkövetőjét, mind pedig – ha az iskola tanulója – a sértettjét vagy a nem érintett többi diákot, pedagógust. Másrészt pedig ha a megfelelő információkkal rendelkezik, akkor hatékonyabb pedagógiai eszközöket tud választani a fiatalkorú értelmi-erkölcsi-érzelmi fejlesztéséhez.

A fiatalkorú elleni büntetőeljárásban az életkorra tekintettel kiemelt fontosságú az együttműködés, a holisztikus gondolkodásmód. Nem aratott azonban osztatlan sikert a már említett kérdőívet[2] kitöltők körében az a jogtörténeti rendelkezés, amelyet a magunk részéről újra bevezetésre alkalmasnak találunk, amely szerint a bíróság az eljárási cselekményről értesíti a fiatalkorú terhelt oktatási intézményét, és részükre a jogerős határozatot elküldi. A válaszadók több mint egyharmada egyik javaslattal sem ért egyet, ezzel szemben csak egy válaszadó nyilatkozott úgy, hogy mindkét javaslatot támogatná. 21% csak értesítést küldene az eljárási cselekményekről, 36%-uk értesítés nélkül csak a jogerős határozatot küldené el az iskolának.

Ennek ellenére kitartunk javaslatunk mellett, mert az iskolára nagy szükség van az eljárási és anyagi jogi célok elérése érdekében. Együttműködés nélkül a bíróság kevés ahhoz, hogy hatást gyakoroljon a fiatalkorú helyes irányú személyiségfejlődésére nézve. Ha azonban az iskola nem szerez tudomást a tanulója elleni büntetőeljárás megindításáról, menetéről, végeredményéről, a jogkövetkezményről, nem tudja meg, milyen bűncselekményt követett el a terhelt, akkor nem tudja megtenni a szükséges intézkedéseket a közösségbe visszailleszkedés, a társadalmi együttélés szabályainak elősegítése érdekében.

Ha a büntetőeljárás lefolytatásával párhuzamosan védő-, óvóintézkedés meghozatala mutatkozik szükségesnek, akkor annak megtétele a járási és városi tanács végrehajtó bizottságának a hatáskörébe tartozik. Ezzel a fiatalkorúak bíróságának a feladata és felelőssége csökkent. Az Fb. rendelkezéseivel szemben már csak igazságszolgáltatási feladata maradt, a szociálpolitikaiakat a helyi államigazgatási szervek látták el. Így a továbbiakban már nem volt teendője a bíróságnak a 12 éven aluli bűnelkövetők, illetve a züllésnek, erkölcsi romlásnak kitett kiskorúak ügyeinek gyermekvédelmi jellegű kezelése.

Az 1962-es Be. nemcsak pedagógus szakértőként történő meghallgatását tette lehetővé, hanem gyógypedagógusét is, és megkereshetett ifjúsági szervezetet, valamint szakigazgatási szervet. Nem a fiatalkorú elleni büntetőeljárás külön rendelkezései között, hanem alapelvi szinten rögzítette a szignalizációs kötelezettséget. Ennek értelmében a büntetőügyekben eljáró hatóságok kötelesek a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervek tudomására hozni az elkövetett bűn okait és körülményeit, hogy az meghozhassa a szükséges intézkedéseket azok megszüntetése érdekében. Ezeknek a szerveknek viszontjelzési kötelezettsége állt fenn a bíróságok irányába, hogy milyen bűnmegelőzési intézkedéseket tettek.

Az 1973-as Be. megítélésünk szerint visszalépést jelent a korábbiakhoz képest. Sem értesíteni nem kellett az iskolai hatóságot a tárgyalásról, sem a határozatot elküldeni nekik. Csak gyógypedagógus tanúkénti meghallgatására volt lehetőség.

A pedagógus véleményét volt hivatott pótolni az 1998-as Be. újítása, hogy kötelezően beszerzendő a fiatalkorú terhelt iskolai jellemzése. Megítélésünk szerint nem szerencsés, hogy a Be.-ben ez a rész nem szerepel, mert a fentiekben leírtak értelmében szükséges a pedagógusi szemlélet, vélemény, tapasztalat érvényre juttatása.

A holisztikus gondolkodásmód fontosságát hangsúlyozzák a nemzetközi egyezmények is.[3] A bűnelkövetés szankcionálásának célja a nevelés, de a fiatalkorú terhelt jólétének támogatása is. Ezt pedig elsősorban gondozással, irányítással, felügyelettel, tanácsadással, oktatási programokkal kell biztosítani, ami többszereplős feladat (az 1989-es ENSZ Gyermekjogi Egyezmény, az Európa Tanács 2010-es iránymutatása a Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról).

Lábjegyzetek:

[1] Rosta Andrea: A fiatalkorú bűnözés kriminológiája és szociológiája. L’Harmattan Kiadó – Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2014, 350. o.

[2] A jogalkalmazó véleményének fokozottabb figyelembevétele érdekében kérdőíves módszerrel vontuk be az elemzésbe a Szekszárdi Törvényszék fiatalkorúak bíróit. Meglátásukat a könyv vonatkozó fejezetei ismertetik

[3] Lévay Miklós: Az Európa Tanács R (2003) 20. számú ajánlása a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerről. Család, Gyermek, Ifjúság, 2005/3. sz., 27. o.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 26.

Így választ jogi adatbázist egy nagy ügyvédi iroda

A DLA Piper magyarországi csapata 1988 óta nyújt jogi szolgáltatásokat hazai és nemzetközi ügyfelei részére, jelenleg az egyik legnagyobb hazai ügyvédi iroda. Mi alapján választ egy ekkora ügyvédi iroda jogi adatbázist? Milyen szempontokat vesznek figyelembe, milyen funkciókat tartanak fontosnak a napi munkavégzés során? Erről beszélgettünk az ügyvédi iroda munkatársával.