Fogyasztói jogok a digitális korban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium bejelentése szerint 2021-től a termék árához igazodó, sávos, 1-2-3 éves jótállási időtartamokat vezetnek be.

A kellékszavatosság

A mai Ptk. 6:159. §-ában megtalálható szavatossági jogokat a 2002. évi XXXVI. törvény építette be a régi Ptk-ba. A szavatossági szabályok a  fogyasztói adásvételről szóló 1999/44/EK irányelv előírásait ültették át a magyar jogba 2003. július 1. napi hatállyal.

A szabályozás szerint a jogosult hibás teljesítés esetén ötféle szavatossági jogot érvényesíthet:

• kijavítást,
• kicserélést,
• árleszállítást,
• a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja, illetve
• elállhat a szerződéstől.

A szavatossági jogok kétlépcsős rendszere

A törvény a szavatossági jogokat ún. kétlépcsős rendszerbe sorolja, vagyis rangsort állít fel közöttük. Az ún. első kategóriába a hiba természetbeni orvoslását biztosító szavatossági jogok, a kijavítás és a kicserélés tartoznak, a jogosult tehát elsődlegesen ezeket a jogokat választhatja. Az egyéb, a hibás teljesítés pénzbeli kompenzálását, illetve a jogviszony felszámolását biztosító, ún. második kategóriába tartozó szavatossági jogok további feltételek fennállása esetében választhatók.

A jogalkotó a kijavítás vagy kicserélés elhúzódásának megakadályozása érdekében a jelenlegi szabályozást úgy módosítja, hogy ha 15 napon belül nem javítható a termék, akkor erről tájékoztatni kell a fogyasztót.

A törvény ilyen feltételként írja elő, hogy a fogyasztó főszabály szerint először köteles az első kategóriába tartozó jogok valamelyikét, tehát a kicserélést vagy kijavítást választani. A jogosult azonban nem igényelhet kijavítást vagy kicserélést, ha a választott kellékszavatossági jog teljesítése lehetetlen. Nyilvánvaló ugyanis, hogy abban az esetben, ha a szolgáltatás hibája javíthatatlan, vagy ha a dolog – egyedi tulajdonságaira tekintettel – nem cserélhető ki, kijavításra vagy kicserélésre nem kerülhet sor. A bírói gyakorlat alapján ugyanakkor nem teszi lehetetlenné a kijavítást az, hogy a hibásan teljesítő kötelezettnek már nincsenek a javítási munka elvégzésére alkalmas saját szakemberei, illetve hogy a hibát okozó szervezeti egysége megszűnt. A kijavítás ugyanis – esetlegesen közreműködő igénybevételével – ilyenkor is elvégezhető [BH 1988.191.]. Nem kizárt a kicserélés sem amiatt, hogy a hibásan teljesítő kereskedő üzletében vagy raktárában a kicserélési igény érvényesítésekor nincs a szerződésben meghatározott tulajdonságokkal rendelkező hibátlan termék, ha ilyen termék egyébként létezik, beszerezhető.

A jogosult akkor sem követelhet kijavítást vagy kicserélést, ha az a kötelezett számára – másik kellékszavatossági igény teljesítésével összehasonlítva – aránytalan többletköltséget eredményezne. Az arányosság vizsgálata során nem csupán az ún. első kategóriába tartozó másik, hanem valamennyi még választható, az adott esetben a hibás teljesítés orvoslására alkalmas szavatossági jogot figyelembe kell venni. A törvény meghatározza azokat az alapvető szempontokat is, amelyeket az arányossági feltétel vizsgálata során értékelni kell. Ezek: a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értéke, a szerződésszegés súlya és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenség. Az aránytalanság részletes szabályozása a felek érdekeinek kiegyensúlyozott védelmét, valamint azt hivatott biztosítani, hogy kijavításra rendszerint nagy értékű, kicserélésre pedig viszonylag kisebb értékű dolog esetében kerüljön sor.

Az azonban nem várható el a fogyasztótól, hogy a végtelenségig javíttassa az újra és újra meghibásodó terméket. Az ITM ezért az arányossági szempontokat úgy erősíti meg, hogy ha három javítás után negyedik alkalommal ismét meghibásodik a termék, vagy 30 napon belül nem javítható ki a hiba, akkor a vállalkozás köteles lesz cserélni azt. Tehát a fogyasztó elviekben nem választhatja a kijavítást és a második kategóriába tartozó fogyasztói jogait sem érvényesítheti, de cserébe a termék nem jár szervizről szervizre.

Érdemes még tisztázni, hogy a Ptk. egyértelműen rendezi, hogy a kellékszavatossági jogok elévülési ideje egy, két-, illetve ingatlan esetében öt év, kivétel ezalól a használt dolog, ilyenkor az elévülés a felek megállapodásától függ.

A Ptk. alapján a dolognak a kicseréléssel vagy a kijavítással érintett részére a kellékszavatossági igény elévülése újból kezdődik. Ezt a szabályt kell alkalmazni arra az esetre is, ha a kijavítás következményeként új hiba keletkezik.

Mikor léphetünk egyből kettőt?

Az ún. második lépcsőbe tartozó kellékszavatossági jogok választására három esetben kerülhet sor:

– ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta,

– ha a kijavítást vagy kicserélést – a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel – a kötelezett megfelelő határidőn belül, a jogosult érdekeit kímélve nem tudja elvégezni, vagy

– ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.

Az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogok érvényesítésének – amint arra a Kúria a régi Ptk. hasonló tartalmú szabályainak értelmezése során, a hibás teljesítéssel kapcsolatos egyes jogalkalmazási kérdésekről szóló 1/2012. (VI. 21.) PK véleménye változatlanul iránymutatónak tekinthető 3. pontjában és az e ponthoz kapcsolódó indokolásban rámutatott – nem szükségképpeni előfeltétele az, hogy a jogosult előzetesen eredménytelenül felhívja a kötelezettet a dolog kijavítására vagy kicserélésére. A jogosult ugyanis – egyéb megfelelő módon – ilyen előzetes felhívás hiányában is bizonyíthatja azt, hogy a kötelezett a kijavítási vagy kicserélési kötelezettségének a 6:159. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételekkel nem tudna eleget tenni, vagyis fennáll az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogok érvényesítésének feltétele.

Ha a kötelezett magának a hibás teljesítésnek a tényét is vitatja, ez általában – külön felhívás hiányában is – azt jelenti, hogy a kijavítást, kicserélést nem vállalja. Nincs akadálya ezért annak, hogy a jogosult ilyen esetben – a kötelezett előzetes felhívása nélkül is – az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogot érvényesítsen.

Vitás kérdésként merült fel a régi Ptk. szabályainak alkalmazása során a bírói gyakorlatban, hogy az arányosság elvének az ún. második kategóriába tartozó szavatossági jogok közötti választás során is érvényesülnie kell-e. A megoldás az lett, hogy a jogosultnak a kellékszavatossági jogait is a Ptk. 1:3. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kell gyakorolnia. Tehát az arányosság elvét ezért az ún. második kategóriába tartozó kellékszavatossági jogok közötti választás során is figyelembe kell venni. Ennek megfelelően például kijavítási költség címén nem követelhető aránytalanul nagyobb összeg annál, ami árleszállítás címén megítélhető lenne és fordítva.

A hat hónapos szabály

Mi is az a hat hónapos szabály? Mindenki tud róla, de nézzük mit is jelent pontosan!

A Ptk. 6:158. §-a szerint fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.

A fentiek alapján a Ptk. a bizonyítási terhet a fogyasztóról a vállalkozásra helyezi át a teljesítést követő hat hónapon belül jelentkező hibák tekintetében.

A vélelem megdönthető: A ható hónapos határidőn belül jelentkező hibák esetében tehát a kötelezett vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítést követően keletkezett. Ez a szabály a hibás teljesítés bekövetkezésének megállapítása körében a bizonyítási kötelezettség alakulása szempontjából a jótálláshoz  hasonló feltételeket termet a fogyasztó számára. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a kötelezett vállalkozás a vélelmet – akár azért, mert a beszerzett bizonyítékok alapján az derül ki, hogy a szolgáltatásban a fogyasztó számára a teljesítés időpontjában még nem ismert, illetve nem felismerhető hiba már a teljesítéskor is megvolt, akár azért, mert nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a hibát mi idézte elő, illetve hogy a hiba oka mikor keletkezett – sikerrel nem tudja megdönteni, a kötelezett hibás teljesítése megállapítható.

Lényeges különbség viszont a hibás teljesítési vélelem és a jótállás között, hogy a jogosult szerződésen alapuló jótállás esetén a jótállás szabályai alapján a szerződésben, illetve a jótállási nyilatkozatban megjelölt jogokat érvényesítheti, amelyek nem esnek maradéktalanul egybe a hibás teljesítés törvényes jogkövetkezményeivel. A hibás teljesítési vélelem viszont a hibás teljesítés valamennyi jogkövetkezményének érvényesítése esetében irányadó, tehát akkor is, ha a fogyasztó a hibás teljesítés miatt kellékszavatossági, kártérítési vagy kötbérigényt érvényesít.

Ezt a szabályt is a 1999/44/EK irányelv vezette, be, amelyet a jogalkotó a Ptk-ba való beillesztéssel ültetett át a nemzeti jogba.

A jótállás

A jótállás szabályait a 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet rendezi. Eszerint a jótállás csak a jogszabályban felsorolt tartós fogyasztási cikkekre, termékkategóriákra terjed ki. A legfontosabb, hogy jótállás csak a 10.000,- Ft-ot meghaladó vételárú, új termékekre kötelező. A jogszabály szerint a jótállást minden termék esetében egy éves jogvesztő határidőn belül lehet érvényesíteni.

A jótállás annyiban különbözik a szavatosságtól, hogy a jótállásnál a kezdő időponttól számított egy évre állítja fel a jogalkotó a hibás teljesítés törvényi vélelmét. Tehát ha a hiba egy éven belül keletkezik, akkor a jótállásra kötelezettnek kell bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítést követően keletkezett és olyan okból, amelyért a fogyasztó a felelős. Például rendeltetésellenes használat. Amennyiben a vállalkozás ezt nem tudja bizonyítani, úgy köteles a jótállás keretében a terméket kijavítani vagy kicserélni.

A jótállási kormányrendelet szerint a 10 kg-nál nehezebb vagy tömegközlekedési eszközön nem szállítható termékeket az üzemeltetés helyén kell megjavítani vagy a vállalkozónak saját költségén kell gondoskodnia a javíttatásról.

Az ITM által bejelentett módosítások szerint a kormány sávossá tenné a jótállás időtartamát, amely a termék értékével arányosan növekedne.

A 10.000,- forintos határ megmaradna és az egyéves jótállási határidő 100.000,- Ft vételárig megmaradna. Ha a termék vételára 100.000,- Ft és 250.000,- Ft között van, a vállalkozást két évig, 250.000,- Ft felett pedig három évig terhelné a jótállási kötelezettség.

A vásárlási tendenciáknak megfelelően az ITM tervei szerint kiegészül a kötelező jótállás hatálya alá eső termékek köre is, többek között a 10.000,- Ft-nál drágább nyílászárókkal, riasztóberendezésekkel, napelemes rendszerekkel, amelyek a ma épülő ingatlanoknál lassan alaptartozékokká válnak. Ha az építtető vállalkozás szerzi és szereli be ezeket a termékeket, akkor álláspontom szerint csak az építtetőhöz és csak hibás teljesítés miatti kellékszavatossági igénnyel fordulhatunk.

A kellékszavatosság és a jótállás érvényesítése

Amint arra a fentiekből már következtethetünk a kellékszavatossági jogok előfeltétele a szerződés hibás teljesítése. De vajon mikor lesz a teljesítés hibás?

A  Ptk. szerint akkor teljesít hibásan a kötelezett, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. Nem teljesít ugyanakkor hibásan a kötelezett, ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy a hibát a szerződéskötés időpontjában ismernie kellett.

A szolgáltatás minőségével kapcsolatos követelményeket mindenekelőtt maga a felek közötti szerződés határozhatja meg. A felek ugyanis a Ptk. 6:59. §-ának (2) bekezdése értelmében szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát. Ennek keretében pedig szabadon meghatározhatják a kötelezett által nyújtandó szolgáltatás minőségét, konkrét tulajdonságait is. Így a szerződésben sor kerülhet a szolgáltatás fizikai, biológiai tulajdonságainak, kémiai összetevőinek, technikai adottságainak, küllemének, megjelenésének, csomagolásának és speciális felhasználási céljának meghatározására is. A szolgáltatásnak pedig elsősorban ezeknek a szerződéses minőségi követelményeknek kell megfelelnie, e követelmények megsértése tehát hibás teljesítést jelent.

Elterjedt tévhit, hogy a kellékszavatosság a használt cikkekre vagy akciós árura nem terjed ki. A bírói gyakorlat ezzel éppen ellentétes álláspontra helyezkedett, amikor megállapította, hogy nem kizárt a hibás teljesítés megállapítása használt dolog vagy csökkentett áron értékesített termék szolgáltatása esetében sem. A használt dolog akkor alkalmas a rendeltetése szerinti célra történő felhasználásra, ha a teljesítéskor az életkorának megfelelő műszaki állapotban van. Ennek megfelelően a kötelezett hibásan teljesíti a használt dolog szolgáltatására vonatkozó szerződést, ha a felmerült hiba független a dolog használtságától, illetve az elhasználódás a szerződéskötéskor számításba vehető mértéket jelentősen túllépi [BH 2012.172.]. Ilyenkor arra érdemes odafigyelni, hogy ha az eladó tisztességesen fogalmazta meg a használt cikkre vállalt szavatosság idejét, amely egy évnél vagy két évnél kevesebb és erről a vevőnek a szerződés megkötése előtt tudomása volt, akkor a szerződés megkötésével és a vételár megfizetésével, mint ráutaló magatartással a csökkentett szavatossági idő álláspontom szerint elfogadottnak minősül.

Csökkentett árú termék szolgáltatása esetén pedig a hibás teljesítés megállapítására az árengedményre alapot adó hiba körén kívül eső egyéb hiányosságok miatt kerülhet sor.

A kellékszavatossági jogainkra az eladó vagy a szolgáltató előtt hivatkozhatunk, aki köteles megvizsgálni a terméket és szolgáltatást. Ha nem vizsgálja meg, azzal egyértelműen szerződést szeg, amelyből adott esetben a vevőnek kára is származhat, így kártérítést követelhet.

Ha az eladó hibásan teljesített, de a kellékszavatossági jogaink alapján kért kicserélést, kijavítást, árleszállítást, a kijavíttatás költségeinek megtérítését, vagy az elállási jogunk alapján a vételár visszafizetését nem akarja teljesíteni, akkor peres és peren kívüli lehetőségeket vehetünk igénybe.

A vállalkozással szemben a békéltető testületekhez fordulhatunk, ahol egyezség születhet a fogyasztó és a vállalkozás között. Ha a vállalkozás úgy nyilatkozik, hogy a tanács döntését kötelezésképpen fogadja el, azaz annak aláveti magát, akkor a békéltető testület döntése akkor is végrehajtható, ha annak a vállalkozás önként nem tesz eleget. Sajnos ez a megoldás csak akkor vehető igénybe, ha a vállalkozás hajlandó együttműködni.

Pénzügyi vállalkozásokkal (bankokkal, biztosítókkal, közvetítőkkel) felmerült vitás ügyekben az MNB szervezetében működő Pénzügyi Békéltető Testülethez is fordulhatunk.

A Felek a vitájuk rendezése érdekében igénybe vehetik még a bírósági közvetítést is, amelynek célja az egyezség létrehozása.

Ha az EU más tagállamában letelepedett vállalkozástól rendelünk az interneten keresztül, akkor rendelkezésre áll még az EU online vitarendezési platformja.

Ezen megoldásokban közös, hogy mindegyik ingyenes, gyorsabb és békésebb mint a pereskedés, ugyanakkor a másik fél részvétele nélkül lehetetlen igénybe venni őket.

Ha az eladó nem akar közreműködni a jótállás vagy a szavatossági jogaink gyakorlásában, akkor a fogyasztóvédelemként működő kormányhivatalokhoz fordulhatunk vagy jogi úton érvényesíthetjük követelésünket. Ha pénzbeni követelésünk nem éri el a hárommillió forintot, akkor közjegyzőtől kérhetjük fizetési meghagyás kibocsátását, ha azonban a pénzbeni követelésünk meghaladja a hárommillió forintot vagy nem pénzbeni jogainkat akarjuk érvényesíteni, akkor egyből bírósághoz fordulhatunk. Ha a fizetési meghagyásnak a szavatosság vagy jótállás kötelezettje ellentmond, sajnos ugyanúgy bírósági eljárás következik.

Ha a kötelezett nem válaszol, akkor a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik, vagy a bíróság meghagyást bocsát ki, amely szintén jogerőre emelkedhet. Ezen határozatoknak ugyanaz a joghatása, mint a jogerős ítéletnek. Tehát, ha a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik, vagy a bírósági meghagyásnak a kötelezett határidőn belül nem mond ellent, akkor az végrehajtás útján kikényszeríthető.

Nemzetközi kitekintés

Az EU-ban a 1999/44/EK irányelv határozza meg a jótállás alapfeltételeit.

Az EU honlapján elérhető információk szerint az EU tagállamok többségében, így például Ausztriában, Németországban, Belgiumban és Csehországban általános két éves kellékszavatosságot alkalmaznak, amelyet a használt cikkek esetében, meghatározott feltételek mellett egy évre csökkentettek. A kellékszavatosság többi szabálya szinte a magyarral azonos. Érdekesség, hogy a 1999/44/EK irányelv két év általános jótállást ír elő, tehát az egyéves általános jótállással éppen Magyarország maradt le eddig a jogharmonizációban.

A jótállásnál (Kereskedői garancia), a tervezett magyar szabályozáshoz hasonló megoldás működik az EU tagállamok többségében. Tehát a jótállási idő a termék értékéhez igazodik, ugyanakkor nem feltétlenül ingyenes. A kötelező jótállás a németeknél és az osztrákoknál két év, bizonyos cikkek esetében pedig öt év.A cseheknél is általános a két év, ingatlanok esetében az öt év.

Nálunk is elterjedt, hogy a drágább műszaki cikkekre az áruházakban plusz garanciát vásárolhatunk, amely azt jelenti, hogy pénzért cserébe a kereskedő és a gyártó hosszabb időre vállal jótállást. A jogalkotó azonban a drágább cikkek esetében most jogi kötelezettséget írna elő, amelyet a kereskedők ingyenesen kötelesek biztosítani.

Az Egyesült Királyság szigorú kellékszavatossági szabályokat vezetett be. Angliában és Walesben, illetve Észak-Írországban 6 év, Skóciában pedig 5 év a kellékszavatossági igény érvényesíthetőségének ideje. Érdekesség, hogy a vevő a hitelkártya kibocsátó bankkal vagy más pénzügyi intézménnyel szemben is érvényesítheti igényét, ha azzal fizetett az áruért, amelynek értéke a 100 fonttól 30.000 fontig terjedhet.

A briteknél a vásárlást követő 30 napon belül lehet visszaküldeni a hibás terméket, vagyis elállni a vásárlástól, illetve árleszállítást kérni.

A jótállás időtartama a briteknél is főszabály szerint 2 év, azonban a nagyon drága cikkeknél, mint például az új autók, akár 7 év is lehet, ugyanakkor nem feltétlenül ingyenes.

Dániában és Görögországban a használt cikkere is két év szavatosságot kell vállalni. A kellékszavatosság elévülési ideje a dánoknál és a spanyoloknál 3 év. A jótállásban a dán jog nagyobb teret enged a feleknek, így például nem kötelező írásban rögzíteni a feltételeket, a jótállás ideje a jótállás típusától függ és nem feltétlenül ingyenes.

A holland szabályokban az az érdekesség, hogy a kellékszavatosságot a termék várható élettartamához kötik. Norvégiában pedig a hosszabb használatra tervezett árucikkekre öt évig lehet kellékszavatosságot érvényesíteni. A szavatossági jog elévülése három és öt év között változó, ugyanakkor akár 13 év is lehet, ha a vevőnek a hibát nem kellett felismernie.

Az olasz szabályozás érdekessége, hogy a kellékszavatosság elévülési idejét 26 hónapban állapították meg. Svédország pedig általános hároméves kellékszavatossági kötelezettséget ír elő. A vevő akkor fordulhat az értékesítési láncban szereplő kereskedőhöz vagy gyártóhoz, ha a részére értékesítő kereskedő fizetésképtelen vagy elérhetetlen. A svédek jog az ingatlanokra tíz év kellékszavatosságot ír elő.ú

Szlovéniában nem vezették be a kétlépcsős rendszert, így a fogyasztó bármely jogát egyből érvényesítheti és az értékesítési láncban sincs sortartás, tehát igényével bárkihez fordulhat. A szlovén jótállás feltételei a Magyarország által bevezetni tervezett szabályozáshoz hasonlóak, ugyanakkor a kötelező jótállást meghaladó időtartamra pénzfizetés ellenében vállalt kvázi szavatosságot, nem lehet szavatosságként feltüntetni, hanem valahogy máshogy kell nevezni, például biztosításnak.

Írország nem vezetett be általános elévülési határidőt a szavatossági jogokra, de a vevő csak a vásárlástól számított 6 évig érvényesítheti szavatossági igényét.

A tagállamok szabályozásában a hiba közlésének idejében van legtöbbször eltérés (a tagállamok többségében a hiba felfedezését követő két hónapon belül), illetve abban, hogy a vevő közvetlenül érvényesítheti-e igényét az értékesítési láncban résztvevő bármely értékesítővel vagy gyártóval szemben. Abban is eltérés figyelhető meg, hogy a kicserélés vagy kijavítás után meghosszabbodik-e a szavatossági idő és ha igen, akkor mennyivel. Egyes tagállamok pedig azt is előírják, hogy ki jogosult a hibáról szakvéleményt kérni és melyik szakértő szervezetnek kell a szakvéleményt elkészítenie.

A jótállás sok helyen nem ingyenes és van ahol nem kötelező írásba foglalni.

---