Közterületnek minősülő magántulajdonú telek lehet telekadó tárgya
Az ingatlan-nyilvántartás szerint magántulajdonú telek a települési önkormányzat helyi adó rendelete alapján telekadó tárgya lehet – a Kúria eseti döntése.
Hatályba lépett a határon átnyúló távmunkát szabályozó keretmegállapodás
Mit szabályoz, mely munkavállalókra terjed ki és milyen esetben alkalmazandó az új keretmegállapodás? Mit jelent ez a magyar munkavállalókra nézve? Rövid összefoglaló a legfontosabb szabályokról.
A 2023. július 1-jén hatályba lépett keretmegállapodás (röviden: „Keretmegállapodás”) liberalizálja és leegyszerűsíti az Európa-szerte egyre gyakoribbá váló, határon átnyúló távmunkavégzés társadalombiztosítási szabályait.
A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet (röviden: „Rendelet”) szerint egy uniós állampolgár munkavállaló egyszerre csak egy tagállam társadalombiztosítási rendszerébe tartozhat. Leggyakrabban a munkavégzés ugyanabban a tagállamban történik, mint amelyben a munkáltató székhelye (irodája) is található. Ilyenkor a munkavállaló ezen tagállam társadalombiztosítási rendszerébe tartozik. Ennél árnyaltabb a helyzet, ha a munkavállaló a munkáját nem egy, hanem váltakozva két vagy több tagállam területén végzi.
Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a munkavállaló – ha ezt munkaköre lehetővé teszi – az irodából külföldre utazik, és onnan számítógépe segítségével, távmunkában dolgozik. Ez történhet átmenetileg, egy meghosszabbított vakáció („workation”) erejéig, vagy akár állandó jelleggel is. Utóbbi esetben a munkavállaló vagy kizárólag külföldről, távmunkában dolgozik, vagy vegyes megoldással él: néha külföldről távmunkában, néha belföldön, a munkáltató székhelyén (irodájában) megjelenve végzi a munkáját. A Keretmegállapodás hatálya arra a munkavállalóra terjed ki, aki a munkáját részben a munkáltató székhelyén (irodájában), részben saját, ettől eltérő tagállamban lévő lakóhelyén, távmunkában végzi. Ennek nyilvánvaló előfeltétele, hogy a munkavállaló munkaköre távmunkában is ellátható legyen.
A Keretmegállapodás tehát alkalmazható például akkor, ha egy német munkavállaló az osztrák székhelyű gazdasági társaság munkáltatója számára részben németországi otthonából távmunkában, részben a munkáltató ausztriai irodájában személyesen dolgozik. A két munkavégzési helyszín közötti utazás történhet rendszeresen ismétlődően (pl. a hét bizonyos napjain) vagy szezonálisan (pl. a nyári hónapokban).
A 2023. június 30-ig alkalmazandó főszabály szerint ez a munkavállaló a munkáltató székhelye szerinti tagállam társadalombiztosítási rendszerébe tartozott – egészen addig, amíg a külföldi (otthoni) távmunkavégzése átlagosan el nem érte a teljes munkaidő 25%-át. A limit átlépése esetén a munkavállaló „átkerült” a lakóhelye szerinti tagállam társadalombiztosítási rendszerébe. Ez az eltérő összegű TB-járulékok miatt problémát jelentett a munkavállaló számára, és a bejelentkezéssel kapcsolatos adminisztrációs teher miatt fejtörést okozott a munkáltatónak is.
A Rendelet – kérelemre – korábban is megengedte a fenti, 25%-os szabálytól való bizonyos mértékű eltérést. Ehhez azonban minden egyes ügyben a két érintett tagállam társadalombiztosítási szerve közötti, egyedi megállapodásra volt szükség. A hatósági ügyintézés feltételei, költségvonzata és időtartama miatt ez az eltérési lehetőség ritkán jelentett valódi alternatívát és járható utat a munkaviszony szereplői számára.
A rendszer életszerűtlensége és rizikói miatt a felek gyakran eltitkolták, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyták a munkavégzés külföldi részét, ami a foglalkoztatást társadalombiztosítási szempontból a „szürke zónába” mozdította el.
A Keretmegállapodás 2023. július 1-től kezdődően lehetőséget ad a Rendelet 25%-os főszabályától való eltérésre, és helyette kivételszabály alkalmazására. Ha ezt a felek közösen kérik, a munkavállaló mindaddig a munkáltató székhelye szerinti tagállam társadalombiztosítási rendszerében maradhat, ameddig külföldi (otthoni) távmunkavégzésének aránya el nem éri a teljes munkaidő 50%-át.
A kivételszabály alkalmazásának alapfeltétele, hogy mind a munkavállaló lakóhelye szerinti tagállam, mind a munkáltató székhelye szerinti tagállam csatlakozzon a Keretmegállapodáshoz.
A csatlakozásra azért van szükség, mert a Keretmegállapodás – eltérően a Rendelettől – nem általánosan kötelező uniós jogszabály, hanem egy államközi egyezmény. Csak azon tagállamokat köti, amelyek aláírásukkal hivatalosan is csatlakoznak hozzá. A cikk megírásakor az Unió tagállamai közül Németország, Csehország, Ausztria, Hollandia, Szlovákia, Belgium, Luxembourg, Finnország és Portugália, további EGT-országokként Liechtenstein és Norvégia, ezen kívül pedig Svájc csatlakozott a Keretmegállapodáshoz. Magyarország egyelőre nem részese a Keretmegállapodásnak, de a csatlakozásra – a hatályba lépést követően is – bármikor lehetősége van.
További feltétel a kivételszabály alkalmazásának kérelmezése, amely az ún. PD A1 igazolás kiállítására vonatkozó kérelemben tehető meg. Ha a fenti feltételek teljesülnek, akkor – mivel a tagállamok a Keretmegállapodásban hozzájárulásukat már előre megadták a kivételszabály alkalmazásához – egyedi államközi megállapodásra nincs szükség, hanem a munkavállaló 3 éves határozott időre automatikusan megkapja a kedvezményt. A 3 éves időtartam lejártát követően – ha a feltételek változatlanul fennállnak – a kivételszabály alkalmazása új PD A1 igazolás iránti kérelem benyújtásával meghosszabbítható.
A határon átnyúló távmunkavégzés kereteinek kialakításához a cikkben összefoglalt társadalombiztosítási szabályok mellett elengedhetetlen a közösségi munka- és adójogi szabályok teljes és pontos ismerete.
Ez az összefoglaló tájékoztató jellegű, nem minősül egyedi jogi tanácsadásnak. Nem használható speciális jogi tanács vagy vélemény helyettesítéseként, és nem hoz létre ügyvéd-ügyfél viszonyt a honlap látogatója és a szerző között. A szerző kifejezetten kizár minden, a cikk felhasználásából eredő felelősséget.
A szerző dr. Szabó M. András, a bnt ügyvédi iroda alkalmazott ügyvédje.
