Itt a fogyasztóihitel-törvény kompakt kommentárja – 2. részlet


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sorozatunk a közvéleményt visszatérően foglalkoztató kérdésben, összesen öt részletben ismerteti a Wolters Kluwer új kommentárját, mely a fogyasztói hitelekről szóló törvény értelmezésben segít eligazodni – nemcsak jogászoknak.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő, a Kompakt kommentár a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvényhez című kiadványban a szerzők – a műfaj sajátosságainak megfelelően – paragrafusonként elemzik a törvény szövegét, melynek során részletesen feltárják a tárgyalt rendelkezések európai uniós szabályozási hátterét, végigveszik esetleges módosításait és az egyéb jogszabályokkal, esetenként felügyeleti ajánlásokkal fennálló kapcsolódási pontjait. A kommentárt nem csupán a gyakorló jogászok forgathatják haszonnal, hanem a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatók munkatársai is. Az alábbiakban a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvény (Fhtv.) hitelre vonatkozó kereskedelmi kommunikációról szóló 4. §-ának magyarázatát olvashatják. A részlet szerzője: dr. Veres Mária.

A sorozat első részlete itt olvasható.

A hitelre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció – Az Fhtv. 4. §-ához

Értelmezéssel kapcsolatos jogi problémák

a) Az Fhtv. különös hangsúlyt helyez a fogyasztók tájékoztatására. Ezek közül alapvető jelentőségű a hitelre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció (reklám) szabályozása. A hitelintézetek kereskedelmi kommunikációjára vonatkozó jogi szabályozás összetett. Egyik eleme a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény III. Fejezete, mely Az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmáról címet viseli. További, a reklámokra vonatkozó szabályokat állapít meg a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény. A kereskedelmi kommunikáció fogalmát az Fttv. (a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény) 2. § e) pontja az alábbiak szerint definiálja: a kereskedelmi kommunikáció a vállalkozás önálló foglalkozásával vagy gazdasági tevékenységével közvetlenül összefüggésben történő információközlés, függetlenül annak megjelenési módjától, eszközétől. Az Fttv. tartalmazza a vállalkozások fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatának szabályait.

A felsorolt törvények mellett továbbá egyéb jogszabályokban is megtalálhatóak elszórtan, érintőlegesen a hitelintézetek marketingkommunikációs tevékenységére vonatkozó rendelkezések. E jogszabályi körbe tartozik a Hpt., azaz a hitelintézetekről szóló 2013. évi CCXXXVII., a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény, valamint az Fhtv.

A Hpt. az Ügyfelek védelme című XIII. Fejezete alatt a kereskedelmi kommunikációra vonatkozó különös rendelkezések körében rögzíti, hogy a kereskedelmi kommunikációban fel kell tüntetni a betét egységesített betéti kamatlábmutatóját (EBKM). A mutatóra vonatkozó részletes szabályokat a 82/2010. (III. 25.) Korm. rendelet a betéti kamat és az értékpapírok hozama számításáról és közzétételéről tartalmazza.

A Hpt. is meghatározza a kereskedelmi kommunikáció fogalmát, megjelenési módját. Ezzel kapcsolatban rögzítjük, hogy kereskedelmi kommunikációnak azt nevezzük, amikor egy vállalkozás, így a pénzügyi intézmények is, gazdasági tevékenységükkel közvetlenül összefüggésben álló tárgykörökben, azaz az általuk nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban nyilvánosan vagy egy konkrét ügyfelük részére információt közölnek. Ez a kereskedelmi kommunikáció lehet bármely megjelenésű vagy bármely eszközzel végrehajtott, azaz szóbeli, telefonos, személyes vagy írásbeli is. Ezekre a közlésekre vonatkozóan tartalmaz a törvény néhány olyan szabályt, melyek az ügyfelek, különösen a fogyasztónak minősülő ügyfelek védelmét, ezen belül azok pontos tájékoztatásának célját szolgálják. Ilyen szabály, hogy az információközlések alkalmával fel kell tüntetni a betét egységesített betéti kamatlábmutatóját.

Érdemes kiemelni, hogy a Hpt. 269. §-a szigorúbb szabályokat állapít meg a fiatalkorúak betételhelyezésére, hitelfelvételére és más pénzügyi szolgáltatás igénybevételére. A rendelkezés a hitelintézetek, illetve a szövetkezeti hitelintézetek mint reklámozók számára ír elő többletkötelezettséget. A hitelintézetek esetében legalább kettő országos napilapban, illetve szövetkezeti hitelintézet esetén egy napilapban és egy országos napilapban szükséges közzétenniük minden pénzügyi alapszolgáltatásra és a hitelek felvételére vonatkozó figyelemfelhívást. Megjegyezzük, hogy a Hpt. nem definiálja a „fiatalkorú” fogalmát. Egyes pénzintézeti üzletszabályzatokban ez a kifejezés a Ptk. 2:11. §-a szerinti korlátozottan cselekvőképes kiskorúak (14–18 év közötti nem cselekvőképtelen személy) kategóriáját jelöli. A szóhasználat ugyanakkor pontatlan, mert a Ptk. sem használja e kifejezést, amely jogi terminus technicusként a büntetőjog sajátja. A Btk. 105. §-ának (1) bekezdése értelmében fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem. Mint látható, a büntetőjogi „fiatalkorú” és a Ptk.-beli korlátozottan cselekvőképes kiskorú-kategóriák nem fedik teljes mértékben egymást, így nem teljesen világos, hogy a Hpt. alapján kit kell fiatalkorúnak tekinteni.

b) Az Fhtv. 4. §-ának szövegét a pénzügyi közvetítőrendszert érintő egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2018. évi CXXVI. törvény 83. §-a módosította, annak érdekében, hogy pontosítsa a THM kereskedelmi kommunikációban történő feltüntetésének szabályait.

Az Fhtv. a hitelre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció vonatkozásában alapvető elvárásként rögzíti, hogy minden olyan megfogalmazást kerülni szükséges, amely téves várakozást kelthet a fogyasztóban a hitel elérhetősége vagy költsége vonatkozásában. További alapvető kritériumként fogalmazza meg a jogszabály azt, hogy a THM értékét feltűnően, rövidítés feltüntetésével, legalább egy tizedesjegy pontossággal szükséges megadni. Ezen túlmenően az információnak könnyen olvashatónak és jól hallhatónak kell lennie.

Ha a kereskedelmi kommunikáció a THM értékén kívül hitelkamatot vagy bármilyen más ellenszolgáltatásra vonatkozó számadatot megjelöl, akkor reprezentatív példával bemutatva szükséges megadni a következőket:

– a hitelkamat mértéke és típusa (reflektálva arra, hogy a hitelkamat rögzített, változó vagy mindkettő), 

a hitel teljes díjában foglalt díj, jutalék, költség és adó,

– a hitel teljes összege, futamideje, 

a THM, a termék értékesítéséhez vagy szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó halasztott fizetés formájában nyújtott hitel esetén a termék vagy szolgáltatás készpénzára és az önrész,

– a fogyasztó által fizetendő teljes összeg és a törlesztőrészlet összege.

A jelzáloghitel esetén a kereskedelmi kommunikációnak a fentieken túl a következőket is meg kell adni az egyértelműség, tömörség, feltűnőség kritériumai mellett:

– a hitelező, a hitelközvetítő vagy a közvetítői alvállalkozó nevét,

– tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy a hitel fedezete ingatlanra bejegyzett jelzálogjog,

– a törlesztőrészletek számát,

– devizaalapú hitel esetén figyelmeztetést arra vonatkozóan, hogy az árfolyam változása befolyásolhatja a fogyasztó által fizetendő összeget.

A jelzáloghitelre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció tekintetében az Fhtv. 4. § (3) bekezdése többletszempontokat határoz meg az egyéb fogyasztók számára nyújtható hitelekhez viszonyítva. Ennek alapvető indoka a jelzáloghitel sajátos jellege. Hiszen a fogyasztói hitelszerződés jellemzően valamely áruvásárlásra vagy valamely szolgáltatás igénybevételére irányul, kisebb összegű és rövidebb ideig tartó anyagi kötelezettségvállalást von maga után, mint a jelzáloghitel. A jelzáloghitel ezzel szemben általában nagyobb összegű, hosszabb ideig tartó elkötelezettséggel jár, így felvételére is alapos, körültekintő mérlegelés után kerülhet sor. Az árfolyamkockázatra történő felhívás kiemelt szempont az ingatlanfedezetre bejegyzett jelzálogjog- és devizaalapú hitelek esetében.

Az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 4-ei 2014/17/EU irányelve is tartalmaz rendelkezéseket a reklámozás tekintetében. A (31) Preambulumbekezdés szerint a hitelező nem reklámozhatja úgy a hitelt, hogy a marketing jelentős mértékben befolyásolja a fogyasztó ama képességét, hogy gondosan mérlegelje a hitelfelvételt. A 10. cikk előírja, hogy a reklámoknak és marketingközleményeknek tisztességeseknek és egyértelműeknek kell lenniük, és nem lehetnek megtévesztők. Megtiltja az olyan megfogalmazást, amely a hitel elérhetősége vagy költsége tekintetében téves várakozásokat kelthet a fogyasztóban. A reklámokba foglalandó egységes tájékoztatásról a 11. cikk rendelkezik, mely az Fhtv.-hoz hasonlóan határozza meg az egységes tájékoztatás szempontjait. Ugyanakkor előírja, a tagállamok megkövetelhetik, hogy a reklám tartalmazzon egy tömör és arányos módon megfogalmazott figyelmeztetést a hitelmegállapodásokhoz kapcsolódó konkrét kockázatokra vonatkozóan.

Az Fhtv. 4. §-ának (4) bekezdése rögzíti a reprezentatív példa alkalmazásának követelményét a tájékoztatásban.

Az Fhtv. 4. §-ának (5) bekezdése rögzíti, hogy ha a hitelhez kapcsolódó egyéb szolgáltatás – jellemzően biztosítás – igénybevétele a hitelszerződés megkötésének feltétele és e szolgáltatás ellenértéke nem ismert, akkor a hitelhez kapcsolódó szolgáltatásra vonatkozó szerződés megkötésének kötelezettségét is jelezni kell a kereskedelmi kommunikációban a teljes hiteldíjmutatóval együtt.

Hitelközvetítő közbenjárása esetén szükséges feltüntetni a kereskedelmi kommunikációban, hogy a hitelközvetítő kinek a képviseletében jár el.

Az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-ai 2008/48/EK irányelv 4. cikke a kereskedelmi kommunikáció helyett a „reklámokra” vonatkozó szabályokat tartalmazza.

A reklámokba foglalandó általános tájékoztatásra vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatban az irányelv rögzíti, hogy bármely hitelmegállapodásra vonatkozó reklámnak, amely kamatlábat vagy a hitelnek a fogyasztó által viselt költségére vonatkozó számadatot megjelöl, általános tájékoztatót kell tartalmaznia. A reklámokba foglalandó általános tájékoztatásnak is tartalmaznia kell a hitelkamatlábat az alkalmazandó díjakra vonatkozó részletes tájékoztatással együtt, beleértve a hitel fogyasztó által viselt teljes költségét, a teljes hitelösszeget, a teljeshiteldíj-mutatót, azzal, hogy a folyószámlahitel formájában létrejött hitelmegállapodások esetében, amikor a hitelt felszólításra vagy három hónapon belül vissza kell fizetni, a tagállam dönthet úgy, hogy nem szükséges a teljeshiteldíj-mutató feltüntetése. A tájékoztatás tartalmazza továbbá az adott esetben a hitelmegállapodás időtartamát, egyedi árura vagy szolgáltatásra vonatkozóan halasztott fizetés formájában nyújtott hitel esetén a készpénzár és bármely előtörlesztés összegét, és adott esetben a fogyasztó által fizetendő teljes összegét és a törlesztések összegét.

A hitelmegállapodással kapcsolatos járulékos szolgáltatás tekintetében az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-ai 2008/48/EK irányelve is rögzíti az egyértelmű, világos és jól látható módon történő említést az Fhtv.-hez hasonlóan.

Tudjon meg további részleteket a Kompakt kommentárról.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2024. április 26.

Így választ jogi adatbázist egy nagy ügyvédi iroda

A DLA Piper magyarországi csapata 1988 óta nyújt jogi szolgáltatásokat hazai és nemzetközi ügyfelei részére, jelenleg az egyik legnagyobb hazai ügyvédi iroda. Mi alapján választ egy ekkora ügyvédi iroda jogi adatbázist? Milyen szempontokat vesznek figyelembe, milyen funkciókat tartanak fontosnak a napi munkavégzés során? Erről beszélgettünk az ügyvédi iroda munkatársával.