Jogellenes felmondás: feltűnően enyhék a szankciók


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkáltató jogellenes felmondásának hazai szankciói feltűnően enyhék, ráadásul az Mt. szövege ellentmondásos: egyszerre szól a munkáltató teljes kártérítési kötelezettségétől, majd a tipikus kártétel korlátozásáról rendelkezik. Folytatjuk a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja jelentésének ismertetését.


A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeivel foglalkozott a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja. A testület elemzése során azokat az első- és másodfokú munkaügyi pereket vizsgálta, amelyek 2012. július 1. után indultak és 2015. július 1-jéig jogerősen befejeződtek.

A joggyakorlat-elemző csoport tanulmánya felidézi: a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése esetén többféle jogkövetkezmény érvényesíthető, a választás joga a munkavállalót illeti.

A munkavállaló igényelhet:

– elmaradt jövedelmet (összege limitált),
– meghatározott esetekben a munkaviszony helyreállítását és elmaradt munkabért,
– egyéb kárt,
– kompenzációs átalány-kártérítést, és
– sérelemdíjat.

„Az Mt. nem tartalmaz a munkáltatót a jogsértés súlyától függő mértékű szankcionáló, büntető jogkövetkezményt. Egy ilyen szabályozás bevezetése megfelelően szolgálná a prevenciót is és lehetőséget biztosítana a munkaügyi jogvitában eljáró bíróság részére a differenciált és hatékony szankciók alkalmazására” – írja kritikai megjegyzésként a joggyakorlat-elemző csoport.

 

Aránytalanul enyhék a magyar szankciók

A nemzetközi joggyakorlat három különböző megoldást kínál a jogellenes munkajogviszony-megszüntetés jogkövetkezményei körében.

Az első az eredeti állapot visszaállítása, a második a munkahely elvesztésért járó és annak következményeit enyhítő anyagi kompenzáció – reparáció – biztosítása, míg a harmadik lehetséges megoldás célja, hogy az állását vesztett dolgozó képes legyen visszatérni a munkaerőpiacra; ez esetben a jogszabályok új állás megszerzéséhez nyújtanak segítséget.

Ezzel szemben a hazai szabályozás a limitált összegű kompenzációt részesíti előnyben, de emellett a legsúlyosabb jogsértések esetére kötelezővé teszi a munkaviszony helyreállítását, amennyiben a munkavállaló ezt kéri. Bírói mérlegelésre egyik jogkövetkezmény esetében sincs lehetőség – írják.

„A jelenlegi szankciók aránytalanságát mutatja nemcsak az elmaradt jövedelem limitálása, hanem a mértékének tizenkét havi távolléti díjra szorítása. Ebben az összegben benne van mind a munkaviszonyban, mind a munkaviszonyon kívül kapott jövedelem.

A törvény szövege is ellentmondásos: az Mt. 166. § (1) bekezdése fő szabályként a munkáltató teljes kártérítéséről rendelkezik, amikor kimondja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Ezzel szemben az Mt. 82. § (2) bekezdése a legsúlyosabb munkáltatói károkozás, a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként előírt tipikus kártételnek a korlátozásáról rendelkezik, amikor annak összegét a munkavállaló megszüntetéskor érvényes havi távolléti díjának tizenkétszeresében maximálja.

Többen felvetik – amivel egyet lehet érteni –, hogy a munkáltatói jogellenes munkaviszony-megszüntetés estén nemcsak hogy nem érvényesül a teljes kártérítés elve [Mt. 167. § (1) bekezdés], de büntető szankciót sem ír elő a törvény, s mindezek közrehatnak a munkaügyi perek számának drasztikus csökkentésében.” – olvashat a jelentésben.

 

Nem időtartam, összeg

Az Mt. 82. § (2) bekezdésében szabályozott limit – vagyis legfeljebb a havi távolléti díj tizenkétszerese- nem az elmaradt jövedelem időtartamát, hanem annak összegét korlátozza.

A munkaviszony körében elmaradt jövedelem megállapításánál fontos hangsúlyozni, hogy csak olyan juttatás vehető figyelembe, amelyet a munkabéren felül a károkozást megelőzően a munkavállaló rendszeresen igénybe vett. A rendszeresség nem jelent feltétlenül havi rendszerességet, megfelelhet e törvényi kritériumnak, ha a munkavállaló a munkaszerződéses kikötése alapján minden évben prémiumban részesült. Ez esetben a prémiumot az elmaradt jövedelem számításánál figyelembe kell venni.

Több vizsgált ügyben felmerült, hogy a munkavállaló már az elsőfokú eljárás alatt elhelyezkedett és az új munkahelyén a korábbinál magasabb jövedelemre tett szert. Több ügyben a munkáltató arra hivatkozott, hogy az elmaradt jövedelem megítélésénél nemcsak azt kell figyelembe venni, amikor a munkavállaló alacsonyabb munkabérért tudott elhelyezkedni (ilyenkor a különbözet megítélhető), hanem azt is figyelembe kell venni kártérítés-csökkentő tényezőként, ha magasabb munkabérért helyezkedett el. Az eljárt bíróságok ezt a munkáltatói álláspontot nem fogadták el, mivel az az időszak, amikor a munkavállalónak már nincsen kára, kívül esik a keresettel érintett, érvényesített időszakon.

 

A munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeivel foglalkozott a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja. A testület elemzése során azokat az első- és másodfokú munkaügyi pereket vizsgálta, amelyek 2012. július 1. után indultak és 2015. július 1-jéig jogerősen befejeződtek. Lapunk sorozatot indít a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálatának eredményeiből; az első részben az igényérvényesítés eljárásjogi kérdéseivel kapcsolatos megállapításaik közül idéztük a legfontosabbakat, a második rész a jogellenes felmondás alapeseteit ismertette.

A joggyakorlat-elemző csoport tanulmánya felidézi: a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése esetén többféle jogkövetkezmény érvényesíthető, a választás joga a munkavállalót illeti.

A munkavállaló igényelhet:

– elmaradt jövedelmet (összege limitált),
– meghatározott esetekben a munkaviszony helyreállítását és elmaradt munkabért,
– egyéb kárt,
– kompenzációs átalány-kártérítést, és
– sérelemdíjat.

„Az Mt. nem tartalmaz a munkáltatót a jogsértés súlyától függő mértékű szankcionáló, büntető jogkövetkezményt. Egy ilyen szabályozás bevezetése megfelelően szolgálná a prevenciót is és lehetőséget biztosítana a munkaügyi jogvitában eljáró bíróság részére a differenciált és hatékony szankciók alkalmazására” – írja kritikai megjegyzésként a joggyakorlat-elemző csoport.

Munkajogi kiskönyvtár csomag

Rendelje meg a Munkajogi kiskönyvtár sorozat 8-11. köteteit csomagban akciósan 8100 Ft + áfa áron!

Külföldiek magyarországi foglalkoztatása

Személyes adatok kezelése a munkaviszonyban

A munkaviszony létesítése

Bérszámfejtés a gyakorlatban
 

Aránytalanul enyhék a magyar szankciók

A nemzetközi joggyakorlat három különböző megoldást kínál a jogellenes munkajogviszony-megszüntetés jogkövetkezményei körében.

Az első az eredeti állapot visszaállítása, a második a munkahely elvesztésért járó és annak következményeit enyhítő anyagi kompenzáció – reparáció – biztosítása, míg a harmadik lehetséges megoldás célja, hogy az állását vesztett dolgozó képes legyen visszatérni a munkaerőpiacra; ez esetben a jogszabályok új állás megszerzéséhez nyújtanak segítséget.

Ezzel szemben a hazai szabályozás a limitált összegű kompenzációt részesíti előnyben, de emellett a legsúlyosabb jogsértések esetére kötelezővé teszi a munkaviszony helyreállítását, amennyiben a munkavállaló ezt kéri. Bírói mérlegelésre egyik jogkövetkezmény esetében sincs lehetőség – írják.

„A jelenlegi szankciók aránytalanságát mutatja nemcsak az elmaradt jövedelem limitálása, hanem a mértékének tizenkét havi távolléti díjra szorítása. Ebben az összegben benne van mind a munkaviszonyban, mind a munkaviszonyon kívül kapott jövedelem.

A törvény szövege is ellentmondásos: az Mt. 166. § (1) bekezdése fő szabályként a munkáltató teljes kártérítéséről rendelkezik, amikor kimondja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. Ezzel szemben az Mt. 82. § (2) bekezdése a legsúlyosabb munkáltatói károkozás, a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként előírt tipikus kártételnek a korlátozásáról rendelkezik, amikor annak összegét a munkavállaló megszüntetéskor érvényes havi távolléti díjának tizenkétszeresében maximálja.

Többen felvetik – amivel egyet lehet érteni –, hogy a munkáltatói jogellenes munkaviszony-megszüntetés estén nemcsak hogy nem érvényesül a teljes kártérítés elve [Mt. 167. § (1) bekezdés], de büntető szankciót sem ír elő a törvény, s mindezek közrehatnak a munkaügyi perek számának drasztikus csökkentésében.” – olvashat a jelentésben.

Tanulmányi szerződés – 2016.09.01.

Mikor és kivel kössünk tanulmányi szerződést?
Amikor a munkavállaló tanul: Kell szabadságot kivenni? Ki fizeti a tanulmányi költségeket?
Ami ne maradjon ki a tanulmányi szerződésből
Mikor jár magasabb bér a végzettség miatt?
A tanulmányi szerződés megszegésének jogkövetkezményei

Előadók: Dr. Kártyás Gábor és Balogh Mónika

További részletek >>

Nem időtartam, összeg

Az Mt. 82. § (2) bekezdésében szabályozott limit – vagyis legfeljebb a havi távolléti díj tizenkétszerese- nem az elmaradt jövedelem időtartamát, hanem annak összegét korlátozza.

A munkaviszony körében elmaradt jövedelem megállapításánál fontos hangsúlyozni, hogy csak olyan juttatás vehető figyelembe, amelyet a munkabéren felül a károkozást megelőzően a munkavállaló rendszeresen igénybe vett. A rendszeresség nem jelent feltétlenül havi rendszerességet, megfelelhet e törvényi kritériumnak, ha a munkavállaló a munkaszerződéses kikötése alapján minden évben prémiumban részesült. Ez esetben a prémiumot az elmaradt jövedelem számításánál figyelembe kell venni.

Több vizsgált ügyben felmerült, hogy a munkavállaló már az elsőfokú eljárás alatt elhelyezkedett és az új munkahelyén a korábbinál magasabb jövedelemre tett szert. Több ügyben a munkáltató arra hivatkozott, hogy az elmaradt jövedelem megítélésénél nemcsak azt kell figyelembe venni, amikor a munkavállaló alacsonyabb munkabérért tudott elhelyezkedni (ilyenkor a különbözet megítélhető), hanem azt is figyelembe kell venni kártérítés-csökkentő tényezőként, ha magasabb munkabérért helyezkedett el. Az eljárt bíróságok ezt a munkáltatói álláspontot nem fogadták el, mivel az az időszak, amikor a munkavállalónak már nincsen kára, kívül esik a keresettel érintett, érvényesített időszakon.

 


Kapcsolódó cikkek

2024. december 7.

AM: januártól a felvásárlóknak 30 napon belül ki kell fizetniük a termelőket

Január 1-jétől a felvásárlóknak 30 napon belül ki kell fizetniük a termelőket. A 30 napos fizetési határidő a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek ellenértékének kifizetésére már 2012 óta hatályos előírás, azonban – a termelők védelme érdekében – ennek megszegése jövő év elejétől már közigazgatási bírsággal is jár – közölte az Agrárminisztérium (AM).

2024. december 5.

Adóváltozások 2025-ben: Mire érdemes figyelni az új évben a könyvvizsgálói szemmel

Új év, új adótörvények – ahogy az ünnepi szezon közeledtével már megszokhattuk, ez az időszak korai „karácsonyi ajándékként” friss adószabályokat is hoz. Cikkünkben áttekintjük a 2025-ös adócsomag legfontosabb változásait, hogy Ön is időben kicsomagolhassa ezeket a „meglepetéseket”. Segítünk felkészülni, hogy az új évben magabiztosan és jól tájékozottan vághasson bele a teendőkbe!